Életemben ember vagyok,
Elvárásaim nem túl nagyok.
Imádok olvasni, viccelődni,
Ismerősökkel néha élcelődni.

Fantáziám nagy segítségével
Élem túl a napokat egyesével,
Barátaim jó kedélye által
Kibírom a napot, végig állva.

Esténként azonban, mikor
Aludni térek, álmodom bizony,
Azt, hogy egy élettelen,
Szürke bolygón ébredek.

A planéta kövén gondolom,
Milyen furcsa volt az álmom.
Olyankor gimnazista vagyok,
És egy kék gömbön lakom.

Érdekes, fejtegetem,
Miközben lassan helyezkedem
A szúrós növények sűrűjében,
Álmaimban van egy fura érzésem.

Mikor azt álmodom,
Hogy a Földön lakom,
Valósnak tűnik minden,
Ott ellentmondás nincsen.

Viszont a Földi napjaim alatt
Agyam mindennap ezen agyal:
Ha az álmom olyan, mint az Élet,
Mindent úgy hallok, látok, érzek,
Melyik a valódi? Honnan tudnám?
Vagy mind a kettő látszat csupán?