HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 60 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51318 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: HamupipőFeltöltés dátuma: 2008-02-24
Az utolsó szabad percekEz a nap sem kezdődött másképp, mint egyébként, a Nap most is ugyanúgy keleten kelt, hozta magával a nyárutó előhírét, s a felhők is kiontották nehéz terhük egy részét, és mintha átvették volna a lány érzéseit, gyakran eltakarták a Napot. S most e szeptemberi szombaton a borús idő tökéletesen megegyezett a lány hangulatával is. Gyakran érzete úgy, hogy sírnia kell, de megkeményítette magát és emelt fővel, mosolyogva járt-kelt az emberek között, akik gyakran pajzán kijelentéseket tettek, főképp a férfiak, hogy mi is fog következni ezután. Elgondolkodott.
Mi is lesz később? Már semmi nem lesz olyan, mint régen, de hogy is fognak alakulni a napok? Lesz-e szüksége rá valakinek, vagy csak eszköz lesz, ahogy eddig is csak az volt? Óvatosan körülnézett, s mikor nem látta senki hirtelen beosont a szobába, ahol a gyomra mindig felfordult az áporodott levegőtől, és az ízléstelen tarka-barka, rikító sötétítőfüggönyök látványa borzongást keltett benne. Az ő ízlésvilága egészen más volt, mint az, amit itt látott, és el kellett fogadnia. Gyorsan bezárta az ajtót, nem akarta, hogy a falu vénasszonyai leselkedjenek utána. Gyűlölte az effajta kíméletlen és gusztustalan hagyományokat, amik itt szokásban voltak. Mielőtt öltözködni kezdett, egyedül akart maradni, egyedül a szobában, egyedül önmagával, talán utoljára. Egyedül, teljesen egyedül, még egy röpke ideig, amíg még él. Lassan, - mintha ólomnehéz lenne, - öltötte magára a hófehér franciabársony ruhát, melynek háromszögletű uszálya máris ellenkezést váltott ki egy asszony részéről. Egy asszony részéről, akinek szava mások számára parancs volt, de a lány érezte benne a gyűlöletet, az ellenszenvet, az el nem fogadást, s kezdetektől fogva menekült előle, ha csak lehetett. Az extravagáns ruha - mely tükrözte a lány valódi személyiségét - remekbe szabva állt termékenységet sugalló alakján. Kiemelte vékony derekát, s elrejtette csípőjének szélességét. Az öregasszonyok azt mondogatták neki, milyen jó lesz majd, milyen könnyen fog szülni, hisz máris milyen asszonyos. Nem okozott gondot neki a hosszú húzózár felhúzása a hátközépen sem, hisz sportoláshoz szokott hajlékony testének ez nem volt megerőltetés. Hallotta a hangokat a másik szobából, hogy azonnal nyissa ki az ajtót, de ő csak állt a tükör előtt és bámulta azt az idegen nőt, aki vele szemben áll a hosszú fehér ruhában. Nem érdekelte a kinti zaj, az idősebb és fiatalabb asszonyok sipákoló hangja, mely hol kérlelő, hol utasító volt, hol kétségbeesett, hol feldühödött. Ő csak állt, és nézte a tükörből szemébe visszaverődő alak sziluettjét és könnyei megállíthatatlanul némán az arcára gördültek. Csendes, de mélyről feltörő nehéz könnyek voltak, melyek patakokban ömlöttek végig a hamvas, üde arcon, mely ma olyan sápadt volt, mint aki éppen haldoklik a vérszegénységben. Csak nézte-nézte önmagát, mint idegen lényt egy másik bolygóról a tükörben, és legszívesebben ordítani tudott volna a mély fájdalomtól. Hol van a fény a szeméből? Hova tűntek az örömök a szívéből? Van egyáltalán szíve? Maradt még? Vagy a kicsiny csücsöktől is megfosztották? Fájdalmát senki nem látta, csak édesapja sejtette, de ő sem szólt, csak követte lánya példáját, és mosolyt erőltetett elgyengült, már beteg arcára és igyekezett vidám lenni, mert ma így illik, ezt kell tenni, ezt kívánja a sok vendég, a sok ismerős, és a sok ismeretlen, no és a tisztesség. Tudta, hogy lánya nem szereti a nagy ceremóniát, mindenben az egyszerű, de elegáns megoldások híve volt. De sok lúd disznót győz alapon született a döntés, és jött össze ide a világ végére a sok ember. Az apa határozottan és gyors mozdulattal, félretolta a már egyre mérgesebben kiáltozó asszonyokat, akik mindenáron be akartak jutni a bezárt szobába. A lány apja csendesen kérő szavát hallva tért vissza abba világba, melynek terhét és bánatát már oly korán megismerte. Kattant a zár, és az apa beléphetett a szobába, melyben a lány élete egyik szakaszának utolsó perceit tölthette. Ezzel aztán szentségtörést követett el. Egy férfi a nő öltözésekor? Ez bizony rosszat jelent, jósolták kinn az öreg károgó vényasszonyok. A nő hal meg előbb - suttogták! Az apa döbbenten látta lánya fátyolosan homályos tekintetét, az arcáról áradó boldogtalanságot, a félelmet és a bánatot, de a belenyugvást és az elszánt keménységet is. Megrémült, és egy hirtelen mozdulattal magához ölelte szeretett gyermekét. Neki is némán megeredtek a könnyek öreg, beteg szeméből. Csak álltak szorosan ölelve egymást, patakzó könnyeik között, szótlanul. Szemükből úgy hullottak a bánat könnyei, mint a hét közben áradó eső, mely lemosta a kátyús utca mocskos aszfaltját, hogy hétvégére a fehér ruha uszálya tiszta maradhasson. Legalább az uszály tiszta maradhasson! 1978. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mi a baj velem? című alkotáshoz szhemi alkotást töltött fel Aranyat fút a szél (szeles alkonyat a tavon) címmel a várólistára Bálint István alkotást töltött fel Berci keresztelőjére címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kéjes mosolyával a kín figyelt című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Arany János: Ez az élet / Das ist das Leben címmel Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel kéjes mosolyával a kín figyelt címmel a várólistára Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A legélőbb remény címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mi a baj velem? címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |