Azúrkék égen szárnyaló felhők,alatt apró fehér pettyes,az óceán végtelennek tűnő hullámzó vizében egy óriás sárgás-narancsos Napkorong úszott széjjel a lágyan ringatózó szellőben...Egy kishajó fedélzeten ,egy karcsú törékeny barna mosolygós szemű lány állt...Nézte a tovatűnő messzeségből vissza tündöklő ragyogást.Egy fehér sirály szállt le váratlanul a hajó pihenő részén,az alsó korlatra.LUAN-CSI-SUN/NAP-ÖLELTE ANGYALHAJ/,nevet nem rejtve erővel és belső kisugárzással sétált a kedves kis madár fele...Különös módon,a fehér sirály,nem röppent fel,mintha erezte volna,mindketten a szabadság utasai...A lány apró kis finom érzéki tenyeret kinyitotta és egy picike papírtasakból zsömlemorzsát szórt a korlat szélére,ahonnan apró kis csipegetéssel ette fel a szellő-átölelte kis sirály...A nyári álmát alvó CSENDES ÓCEÁN ,lomhasaga könnyed bájossága,néhai pihenésre sugalló mégis rejtett erőt árasztó fényben,hullámzó mosolya simult újra szét a messzeségben ,tova tűnő lassan lenyugvó Napkorong királyi pompát árasztó ragyogó csendességben...Az ÓCEÁN rejtve sugallta örök izgató veszedelem és szépség titkait ,így a napnyugtában utazva úgy tűnt,mintha a hajó a végtelenség és a NAP a ragyogó víztükörben összeolvasztaná múltját és jelenet sok ezer évnek...LUAN-CSI-SUN nézte ahogy a messzeség összeolvasztja FÖLDET az ÉGGEL,az ÉLETET a HALÁLLAL,mely úgy tűnt hogy talán nincs is fenségesebb érzés ,mint a végtelen utazó szabadság és szerelem keresésében...Az időtlen szárnyalás lelkileg átölelt,minden kedves utast,a repülni vágyás ,de ugyanakkor egy picinyt rejtelmes baljós érzést is adott az utazónak,hogy talán körülötte örökre elveszett a nyugtató szárazföld,vagy talán csak legszebb almainkban létezhetett...Történetünk,a régmúltban kezdődik ,abban az évszázadban,amikor meg elfogadhatónak tűnt ,ha egy sokgyermekes családfőnek pénzért adta férjhez a nemes kínai földes emberhez,törékeny de szorgalmas meleg-szívvel és egyedien könnyű nyugtató bájjós született lányát,egy öreg halász és halpucoló neje.LUAN-CSI-SUN,a könnyű selyemből készült rozsaszin sálát puha bőrű vállára simította és ahogy a hajó sétakorlátjára támaszkodott úgy tűnt,mintha szárnyalna a mennyei Édenből érkezett angyallány könnyedségében...Egy kisegítő személyzet forró csokoládét kínált az utasoknak,a vendégeknek lágy andalító finom ezerszínű hangot sugalló kínai dallam szolt egy kis zenélő dobozból,amely tetején egy kis balerina tancolt egy rózsaszínben pompázó rózsaszállal a kezében...Az esti fényben ,amit százezer szikrázó csillag és a felkelő ragyogó telihold árasztott ,a végtelennek,a hajon kis kínai lámpások gyúltak romantikusan szép hangulatot árasztva szét,az utastérből feljövő vendégeknek...AZ ÓCEÁN-HOZTA LÁNY,LUAN-CSI-SUN,egy finom kis mozdulattal,érzéki kecsességgel tett egy tárcára egy tavirózsa nyíló szirmai közé egy habfehér gyertyát és két pici rózsaszínes fényben csillanó gyöngyszemet ,melyet féltve orzott utazó ruhájáról emelt le...Az éjszakai fényben ahogy leengedte az ázsiai emlékcsokrot,búcsúzóként kezéből finom kis puha lágy édes csókot küldött a szülőföldje irányában,imádott rokonainak...Lassan lehunyta kissé fáradt szemeit,és elképzelte ,vajon milyen is lesz,hamarosan átölelő férje?Vajon kit rendeltetett az égi sors szamara?LEHUNYT szemmel erezte-,látta szívében,-egy mosolygós erős bátor ,izmos és mégis törékeny karcsú kreolbőrű, édes mely kis sötét szemű férfiemberkét-lelkileg érzett, látott.Picinyt félt,aztán egyszer csak erezte a férfi is szégyenlősen,de mégis féltve, akarja.Váratlanul egymáshoz értek ujjaik,megsimogatta érzéki vallait,szemük fényében szívük összeért,kedves csengő hangon utanna szolt..."hívjál,írjál,hiányzol nagyon'...TE vagy az ÉN pici párom...