Szeretem érintésed.
Reggel összedugjuk fejünk,
Orrunk kedveskedő játéka
Elvarázsolja jelenünk.
Egymás vállán megpihen
Kényszerű elválás fájdalma.
Mesélő szemek nézik egymást,
Ujjam végigszalad szád ívén
s feltámad az elfojtott érzés:
Ó bárcsak csókolnám már az ízét!

Szeretem simogatásod.
Bőröm kezednek visszaköszön.
Délután kisszobánk varázsa
Végtelen, időtlen öröm.
Ezerszer suttogom, szeretlek.
Fülcimpádon játszik leheletem.
Édes önkívületben hallom:
Én sokkal jobban, mint te,
Nem szerettem így sosem.
Ó bárcsak együtt élhetnél velem!

Szeretem szuszogásod.
Fejed elalszik vállamon,
Lassan szemedben megpihen
A múltból s jelenből minden gond.
Gyönyörködöm, mily lágy arcod,
S kedves álmodban mosolyod.
Nézlek s magamba zárom e képet.
Így látlak lehunyt szemem vásznán,
Mikor néma torokba belehal a kiáltás:
Ó bárcsak örökké így ölelhetnélek!