HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-02-28

Havasi gyopár 60.

15.


Kovács Imre a maga módján művelt, látszatra sokat adó ember volt a hat és fél elemijével. Szeretett azzal kitűnni, hogy ismer idegen kifejezéseket, és tudja is őket alkalmazni. Az egyik kedvenc szavajárása az volt, hogy "eszenciális". Elég jó érzékkel használta, bár fogalma sem volt arról, mit jelent. Ilyeneket mondott például:
"Elvtársak, esszenciális fontosságú, hogy a gyökerektől jól megtisztítsák a talajt". Meg ezt is mondta: "Ha nem lenne eszenciális, ho' a táborrendet be kék tartani, azt mondanám maguknak, mennyenek ahová akarnak takarodó után, a faluba kocsmázni, va át a lányokho' kummantani, de hát, be kell lássák, eszenciális a rend fontossága. Ha mindenki arrafelé mászkál iccaka, amerre akar, mi lesz akko' napközben a termeléssel?! Létezik cucialista öntudat is a világon, ez egyszerűen eszenciális, na!"

A fiúk sokat mulattak rajta, ugratták mindennel. Csetényi Barna bevezette, hogy a Kovács jelenlétében minden kérdést maximális udvariassággal így kezdjen: "Pázsálusztá, kedves Szemerédi elvtárs, /vagy Tószegi elvtárs, vagy Szekeres elvtárs/ meg-e tudod mondani"..és kérdezte tovább, amit akart.
Kovács Imre félrehallotta a szót, ő a "pázsálusztát" "Pazsár-pusztának" értette és azt gondolta ez valami képletes dolog, akkor mondja az egyik művelt ember a másik művelt embernek, ha ki akar bújni valami alól, vagy mentegetőznie kell, és ő is használni kezdte. Azt mondta az egyik reggel, amikor a hadtápos kocsi nem ért ki időben a reggeli ellátmánnyal, és a fiúk étlen, szomjan mentek fel a domboldalba dolgozni: "Pazsárpuszta elvtársak, tisztára Pazsárpuszta, de maj megóggyuk, maguk csak ne nyugtalankoggyanak, maguk csak végezzék a munkájukat."
Az egyik reggel Tószegi és Kovács Imre egyidőben tették a dolgukat a latrinán. Csak ketten voltak akkor ott, ültek az ülőfán és beszélgettek, ahogy két katonaviselt, felnőtt ember beszélget a világ dolgáról. Tószegi nyögött, és kicsit hangos volt és nevetve így kért elnézést az "őrmestertől", "bocsánat, táborparancsnok úr, exhumálom magam."
Pár nap múlva visszahallották az "exhumálomot". Ezúttal az ebéd nem jött ki időben, a rossz úton eltörött a hadtáposkocsi tengelye. Két óra jócskán elmúlt már, az egyetemisták korgó gyomorral, csüggedten üldögéltek fenn az erdő alján a fák árnyékában, és a falu felől kígyózó utat fürkészték, mikor tűnik fel végre a traktor az ellátmánnyal.
Kovács Imre idegesen nézegette a karóráját, és végül azt mondta a fiúknak:
"Úgy látom, van egy kis baj odalenn. Mindjárt utána nézek. Exhumálom magamat elvtársak, erről én nem tehetek"

A táborban egyszerű volt az élet. Ébresztő reggel félhatkor volt, ébresztő után két perccel félmeztelenül reggeli tornához sorakoztak, futottak, gimnasztikáztak, nyomták a fekvőtámaszokat. Lemosdottak a fürdősátor előtt felállított vályúkban, megborotválkoztak. Körlettakarítás következett negyed hétig, amíg a reggeli meg nem jött, akkor parancsszóra leültek szépen, rendben az asztalokhoz és elfogyasztották, amit a traktoros hozott, a kolbászos, lecsós tojásrántottát fekete katona-kávéval, vagy a teát, és a jó, húsos fehérszalonnát, barna-kenyérrel.
Jött a mosogatás a másik vályúnál, a fészer mögött, aztán a rajok, a rajparancsnokok vezényszavára felsorakoztak a nagysátor előtti "alakulótéren". Kovács egészen idáig nem szólt közbe, de persze árgus szemekkel figyelte az előkészületeket, mindenen rajta tartotta a szemét. Amikor az arcvonal felsorakozott, a négy rajparancsnok kilépett és sorra jelentették a létszámot és az esetleges egyéb jelenteni valót, ami szerdán például a következő volt: Széles István sántít, mert ráesett a csákány a lábára, eltörött az egyik lapát nyele, Udvardi Miklóst megcsíte egy darázs, nagyon be van dagadva a nyaka.
Az "őrmester" visszaléptette a rajparancsnokokat. Kihirdette a napiparancsot, meddig kell eljutni aznap, mi a fő feladat, mire figyeljenek oda, mi legyen az eltörött lapátnyéllel. /Parancsba adta, hogy ki kell cserélni, tartalék lapátnyél van a fészerben elég, a maródiakat pedig a traktor majd beviszi Látrányba a rendelőbe./
Alaki gyakorlatok következtek, amelyeket már személyesen vezényelt, jobbra át, balra át, hátra arc, kettes oszlopba fejlődj, vigyázz-menet nyújtott lábbal, meg ilyenek, ezek voltak a legkedveltebbek Kovácsnál.
Hét órára fenn voltak a munkaterületen, a kövér kifli közepének felső szélénél, és folytatták, ahol előző nap abbahagyták. A rajok teljesítményét az alapján lehetett felmérni, hogy meddig jutottak az előző műszakban, -a rajparancsnokok oda verték le előző nap este a karókat. Nem messze tőlük, talán fél km-re, fenn tetőn a tsz gépes brigádja dolgozott, ők az értéktelen, semmire nem való erdőt irtották. Visított egész nap a fűrészgép, dőltek a fák. A tuskókat azon a részen kidózerolták, a benn maradt gyökereket kiszántották. Gőzerővel folyt a termelés, a fiatalok, traktorosok, dózerosok bíztak egy jobb jövőben, elhitték, amit vezetőik mondtak nekik.
Az ebédszünet negyven perces volt, miután megették az ebédet, lehetett egy kicsit pihenni, elnyúlni fent a fák árnyékában, vagy lejebb, a gyérfüvű legelőn, a napon.
Teltek a napok egymás után, hétfő, kedd, szerda, csütörtök. Arról a szép ígéretről a táborvezetők elfeledkeztek, hogy a vacsora és a takarodó közötti szabadidőben a fiúk átmehetnek Pusztaszemesre a lányokhoz, vagy a lányok jöhetnek Makkosra. Nem is tehették volna, gyalogszerrel átvergődni, átszelni a dombokat, Makkosról Pusztaszemesre, vagy onnan ide lehetetlen volt a rendelkezésre álló idő alatt.
Munka közben énekeltek, beszélgettek, verseket szavaltak. Szemerédi János és Csetényi Barna Vergiliusszal kezdék, aztán, amikor már kifogytak belőle, áttértek az eclogákra. Radnóti következett pásztori múzsájával, az, nagyon illett a tájba, aztán többször is elismételték a verssort, amikor a próféta így szól a költőhöz: "mess botokat már, vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott, az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha göcsörtös", -ez is nagyon illett.
Pénteken ebéd után váratlanul felmentették a hallgatókat a délutáni munkavégzés alól, kaptak néhány szabad órát. A téglalap alakú sáv, amiben a cserjéket írtották, lefutott egészen a tábor határáig, és péntek délre a brigádok elérték ezt a határt, az árok vonala előtt leütött cölöpöket. Amíg a földmérők a következő munkaterület kitűzésén dolgoztak, szabadok voltak.
Az emberek szétszéledtek, mehetett mindenki, amerre akart. Néhányan nagy zajjal és handabandával elindultak a falu felé vezető úton, hogy kocsmázzanak végre egy jót. Tósszegi velük tartott, ő kiabált a leghangosabban, ő volt a legszomjasabb. Csetényi olvasni akart a sátor árnyékában, otthagyta Szemerédit. Szekeres és az emberei elhatározták, meglábalják Telekit, átmennek Pusztaszemesre.
Szekeres odaszólt Jánosnak, amikor elmentek mellette, -nem jössz tagom?
A fiú nemet intett, ami mögött újabb duzzogása rejtezett: még a hét elején a traktorossal átküldött egy levelet Kassai Karolinához, a szokásos áradozás volt benne, mennyire hiányzik neki a lány, mennyire várja már, hogy találkozzanak, ám választ szokásosan nem kapott. A traktorossal minden nap találkoztak, és Szemerédi minden nap rákérdezett, jött-e levele.
Mindenki elment, egyedül maradt a domboldalon. Át se gondolva, mit akar, elindult felfelé. Ment tovább a fák vonala mentén és megtalálta az ösvényt, amit még a juhász mutatott nekik kedd reggel. Elindult rajta, behatolt az erdőbe. Félóra múlva kilyukadt a túloldalon, a két domb között. Abban a völgyben találta magát, amit már ismert, amerre Tószegivel jártak. Keresett egy alacsony bokroktól körbevett helyet, levetkőzött, leterítette maga alá a munkaruháját és ráfeküdt. Meztelenül napozott Szemerédi János, úgy, ahogy jó egy hónappal korábban Házmester Katival tették aTotyinál, a Szentendrei szigeten. Nem sokra rá, hogy leheveredett, elnyomta az álom.

Amíg alszik, mi átröppenünk gondolatban Pusztaszemesre, megnézzük, hogy élnek ott a lányok.

A lányok tábori szokásai nem sokban különböztek a fiúkétól, bár az elhelyezés kétségkívül kúltúráltabb volt. Emlékszünk rá, az L alakú épület, tulipánokkal jobbra-balra a főbejárat mellett, a major központi részén feküdt, ebben volt a kultúrterem, ahol megérkezésükkor a párttitkár fogadta az egyetemistákat, továbbá az étkezde, ahol parádés vendégszeretettel a reggelit szolgálták volt fel délidőben, és itt volt még az iroda, és a könyvtár is.
A lányok körletét a másik szárnyban találjuk. Hosszú folyosóról három, teremnyi méretű szoba nyílik egymás mellett, a szobákban vaságyak, emeletes ágyak. Itt laktak a lányok. A reggel náluk is úgy kezdődött, mint a fiúknál odaát Makkoson, csak itt az MHSZ-es vezető vezényelte az ébresztőt.
Az első nap baj lett belőle, mert vezényelte ilyeténképpen:
"Jó reggelt elvtársak, ébresztő föl, reggeli tornához az épület előtt félmeztelenül, hang nélkül sorakozó.
Szapolczy Ferenc régebbi katona volt, mint odaát Makkoson Kovács Imre, ő még "jutasi" őrmesterként szolgált a régi háborúban, -a rossz nyelvek szerint el is futott szépen Voronyezs alól, -nem vette észre a baklövést.
No, lett erre nagy kavarodás benn a körletekben. A lányok vérmérsékletük szerint visítottak, méltatlankodtak, nevettek, morgolódtak. A parancs nyilvánvalóan tévedés volt, nem vette senki szó szerint, egyedül "Gurulós" Ica.
Icának ki tudja, mi járhatott a fejében, talán, mint könnyűvérű, hóbortos egyetemista csak egy jó kis balhét akart, felhúzta magára, terjedelmes alsó felére a munkanadrágot, de felülre nem húzott fel semmit és így jelent meg az épület előtt. A többiek mind az ott kapott egyentrikóban voltak, és mulattak Icán.
A táborparancsnok először nem értette mi a jókedv oka, aztán felfedezte a nagydarab lányt a csoport szélén focilabda méretű kebleivel, és pánikba esett. Vigyázt vezényelt, aztán pihenjt, aztán sorakozót, majd oszoljt. Végül összeszedte magát és ordítva közölte Gurulós Icával, hogy azonnal menjen be, a körletbe, ki van rúgva, öltözzön fel, és összes cókmókjával jelentkezzen az irodán. Ica megállt két zongoraláb vastagságú lábán, nem mozdult egy tapodtat se, ellenben visszafeleselt, hogy így, meg úgy, a vezényszó az volt, hogy félmeztelenül kell sorakozni. Ahogy kiabált, mellei ringtak, lengtek: jobbra-balra, le-föl.
A lányok nagyon élvezték a jelenetet, többen is bekiabáltak, megerősítették Ica szavait: "igen tanár úr, tényleg azt mondta a tanár úr, hogy félmeztelenül kell sorakozni."
Vadmacska és egy másik lány, Agárdi Brigitta, ők elől álltak, közel a búsképű tanárhoz, elkezdék húzogatni a hasukon felfele a trikójuk szegélyét, -majd megpukkadtak közben a visszafojtott nevetéstől-, hogy, ha ez így van, akkor ők is levetik, a parancs az, parancs.
Ekkora terhet már nem bírt elviselni a jó öreg "jutasi" örmester, mindkét kezével odakapott a fejéhez és elrohant. Páni félelmében egészen az irodáig szaladt és jelentette a párttitkár-elnökhelyettesnek a történteket.
A vége az lett, hogy Gurulós Icát kirúgták, reggeli után összecsomagolt, a tsz autója levitte Balatonszemesre és felrakták az első, Budapest felé közlekedő vonatra.

A lányok pusztaszemesi munkájáról nagyon sok feljegyzésem van a C-jelű oldalakon. Tény és való, hogy két munkacsoportban dolgoztak. Az információim Csetényi Barnától származnak, ő meg Molnár Zitától hallott róla, amikor már Molnár Zita a felesége volt és a hosszú, téli estéken a cserépkályha mellett véget nem érő beszélgetéseket folytattak a múltról, ahelyett, hogy a szokásos házastársi örömökkel szórakoztatták volna egymást.
A fele társaságot, 25-30 lányt az új istálló építési munkáinál foglakoztattak, a lányok adták a segédmunkát, keverték a maltert, a betont, hordák a téglákat. A másik felét beosztották mezei munkára, kapálni, egyelni, markot szedni.
Zita és Karolina az építkezésre kerültek. Mindketten vékonyak, nyiszlettek voltak, ennek ellenére jól bírták a nehéz fizikai munkát, humorérzékük, életkedvük sose hagyta cserben őket.
Pénteken 11 óra tájt véletlen egybeesés folytán az építkezésen dolgozó lányok is megkapták a szabad délutánt, úgy, ahogy a fiúk odaát Makkoson. Az oka az volt, hogy elromlott az agregátor, ami az áramot szolgáltatta a betonkeverő-gép működtetéséhez. A hallgatók vidáman kiabálva, nevetgélve vették tudomásul az örömhírt. Fél-tizenkettőkor átmentek az étkezdébe és megebédeltek: káposztalevest kaptak aznap virsli-karikákkal /a magyarok korhelylevesnek nevezik ezt a kollokciót/ és túróscsuszát. Ebéd után elszéledt a társaság, voltak, akik bementek a körletbe, hogy pihenjenek, mások kiültek az L rövidebb szára előtt felállított kerti-asztalokhoz, -az épület árnyéka ide esett-, römiztek, beszélgettek, barkhobáztak.
Kassai Karolinát és Molnár Zitát nem találjuk sem a körletben pihenők között, sem az asztaloknál. A két lány kalandos tervet eszelt ki, elhatározták, hogy megmásszák a major mögötti kopár dombot és körülnéznek a tetejéről.
Egymásba karoltak, úgy mentek. Jó barátnők gyakran sétálnak karonfogva egymással, ez nálunk, Amerikában is szokás. Megkerülték az épületet, elsétáltak a hidroglóbusz oszlopa mellett. Tanács Brigitta jött velük szemben. Szemerédi János csoporttársnője, a tenehészet felől közeledett, és egy kancsó tejet hozott. Óvatosan lépkedett, hogy ki ne lötyögtesse a tejet.
Amikor egymás mellé értek, rájuk köszönt, és megkérdezte, hová mennek, nem csatlakozhatna-e?
-Aranyos vagy, de most ne gyere Brigi, -mondta mézesmázos udvariassággal Molnár Zita, -most szeretnénk magunkban lenni, mert meg kell beszélnünk néhány dolgot és hát így nem alkalmas, majd talán legközelebb.

Odaértek a régi, alacsony, nádtetős istállóhoz. A tehenek kint voltak a karámban, álldogáltak, heverésztek, kérőztek, bőgtek, lepényeket kakiltak. A régi istálló mögött megpillantották az újat, amit ők építettek, a falak már álltak. Nem mentek el odáig, átvágtak a raktárak felé, és a szérű mellett kanyarodó szekérúton elhagyták a majorságot.
Egy ideig a szekérúton haladtak. A szekérútTelekit megkerülve Látrányba tartott. Szikrázóan tűzött a nap a felhőtlen égbolton, a forróság szinte elviselhetetlen volt. Letértek jobbra a dombság felé. Közvetlenül előttük magasodott az a kopár tető, melyről szét akartak nézni. A talaj egyenletesen emelkedett, gyér, kiégett fű borította, néhol tüskés bozótosokat kellett kerülgetni.
Ahogy kapaszkodtak felfelé, eleresztették egymást, könnyebb mászni szabadon lóbálódzó kézzel. Mély, hosszú árok állta útjukat, megkerülték. Mentek és beszélgettek, politika, szerelmi ügyek, évfolyambeli pletykák voltak terítéken. Vadmacska tudta, hogy Molnár Zita Fodor Gézáról szeretne beszélgetni és tőle várja, hogy belekezdjen, csakhát nagyon nehéz volt a kis Fodorról beszélni, nehéz volt őt szóbahozni. A fiúról a családja semmit nem tudott, az egyetemen egymásnak ellentmondó hírek terjengtek.
-Nagyon szeretted őt, ugye? -kérdezte végül, hosszú hallgatás után, amikor a többi témát már széltében, hosszában kitárgyalták. Egyértelmű volt, kire vonatkozik a kérdés, nem kellett magyarázni.
-Nagyon szeretem, most is szeretem, -mondta Molnár Zita, megnyomva a "most is szeretem" szavakat, és könnytől homályos szemét Vadmacskára emelte. -Nekem ő az életem, a mindenem. Hiszem, hogy visszatér. Csak ezért élek...igen csak ezért élek!
Felértek a domb tetjére és körbekémleltek. Középen, ahol megálltak, kicsi kőhalom jelezte, hogy az ott a környék legmagasabb pontja. A vidék úgy nézett ki, mint tengerparton a szélfútta homok, ráncos volt a táj bölcs homloka. Félkörben újabb dombok látszottak, kisebbek, nagyobbak, volt, amelyiket ritka erdő borított, mások csak gyér bozóttal voltak benőve, megint mások teljesen kopárok voltak.
-Nincs itt semmi érdekes, -mondta Molnár Zita. -Mi legyen? Visszamenjünk?
-Jobbat tudok, -nevetett rá pajkosan Vadmacska. -Látod ott túloldalt azt a bokros részt? Menjünk oda, rejtőzzünk el a bokrok között és napozzunk egy kicsit.
-Úgy érted, hogy..?
-Csak a trikót vennénk le. Nem lát itt meg senki.

Molnár Zita kétkedve csóválta a fejét. Az ő barátnője ez a lány? Azt hitte, minden gondolatát, lelkének minden titkos rezdülését ismeri. A hagyományokat tisztelő, polgári gondolkodású professzor, Kassai Lajos lánya mondja azt, hogy napozzanak félmeztelenül, fürdőruha felsőrész nélkül?
-Ezt nem hiszem el, -kezdte, és úgy tűnt, valami ledorongolás-félébe fog torkollni a mondat, de váratlan fordulattal, kuncogva így fejezte be:
-Jó nem bánom, menjünk. De...mit is akarok...te levehetsz, amit akarsz Karolina, én, azonban, ha nincs ellene kifogásod, csak a trikómat húzom fel egy kicsit a hasamon.

Lementek a dombról, és felkapaszkodtak a másikra. Satnya bokor mögül nyúl ugrott ki váratlanul, szürkés-barna színe alig különbözött a talaj színétől, egy pillanatra megvetette a lábát, rájuk nézett hajszolt tekintettel, aztán mókásan tapsikolva füleivel elszáguldott. Nézték, amíg el nem tűnt a völgyben. Mentek tovább, jól látták már azt a részt, ahova igyekeztek. Alkalmasnak látszott. Ott rájuk nem talál emberfia. Alacsony növésű bozót vett körbe egy kicsi tisztást. A bokrok közti nyíláson kikandikált a tisztás sárguló füve. Odaértek, bekukucskáltak. Senkit nem láttak, a bokor másik oldalán napozó Szemerédit innen nem lehetett észrevenni. Vadmacska bújt át először az ágak alatt, ügyesen eltartva magától a tüskéket, mögötte Molnár Zita iparkodott. Szinte belebotlottak az alvó, meztelen alakba. János féloldalvást feküdt, egyik karját szeme előtt tartotta, a másik, az oldala mellett volt kinyújtva. Térdeit kicsit felhúzta, mint amikor az ember nagyon kényelmesen akar elhelyezkedni valami rossz, göröngyös, egyenetlen terepen.
A lányok, a két jó barátnő, földbe gyökerezett lábbal álltak meg. Egyikük sem látott még élő meztelen férfit. A fiú bőre a mellén, a karjain és a hasán, köldök vonaláig bronzbarna volt, akár az indiánoké, innen lefelé viszont tejfehér. A test szőrtelen volt, csak a felemelt kar hónaljában és a combok találkozásánál látszott dús, barna szőrzet. Az ágyék környékét borító szőrzetből kilógott, és, oly módon, mint Michaelangeló Ádám teremtése című freskóján, a jobb combra feküdt János férfiúi szerve.
Kassai Karolina művész volt, kiváló szobrász, és a művész szemével nézett végig Szemerédi János testén. Egyetlen szempillantással felmérte és elraktározta magában a képet: a boltozatos mellkast, az izmos karokat, a lapos, barázdált hasat, a barna fanszőrzetet, s a fanszőrzetből előkandikáló, oldalra fekvő hímvesszőt. Végigfutatta tekintetét a combokon, a lábikrán és a bokákon. Észrevette a boka alatt kidudorodó kék eret, és a lábfej csontos tisztaságát, mint szobrász nézte ezeket és elraktározta magában.
Halkan, óvatosan visszahúzódtak. Ahogy kiértek, Vadmacska futni kezdett lefelé, vissza a völgybe, amerről jöttek. Molnár Zita utána szaladt, beérte és szájára szorított kézzel, a visszafojtott nevetéstől pukkadozva közölte: "Úristen, láttad? De csúnya volt!"
Kassai Karolina ránézett a barátnőjére, arca vörös volt, mint a rák. Először ő is nevetett, aztán lassan elkomolyodott.

"Nem is volt csúnya" -mondta és lehajtotta a fejét, és megint szaladni kezdett, gyorsabban, mint az imént, teljes erejéből futott, nem törődött vele Molnár Zita utóléri-e?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-03-02 15:37:51

A "szuvenír jogom" se semmi! Na, de ami a kérdést illeti, megtudja-e valaha, Szemerédi János, hogy Karolina látta őt meztelenül, az kiderül majd a folytatásból, nem alarom előre ellőni a munícióm!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt is. A folytatás már készül.
Szia: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-03-01 16:20:40

Kedves Rozália!

Látod ez tartja bennem a lelket, és inspirál, hogy tovább, tovább, hogy ilyen aranyos krtikusaim vannak, mint Ti vagytok. Amikor írok, rátok gondolok, vajon fog-e tetszeni ez a rész is!
Köszönöm, hogy kitartasz a Havasi gyopár mellett!

szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-03-01 11:30:39

Szia!
Izgalmas és humoros ez a rész. A Pazsárpusztán és exhumálom magamon nagyot nevettem. A munka közbeni énekelésről, szavalásról az jutott eszembe, amikor nyári munkán voltunk a Starlkban, és kiviket illetve egyéb növényeket kellett csomagolnunk, mi is szavaltunk Adyt, József Attilát, bárkit, aki eszünkbe jutott, hogy a munka egyhangúságát enyhítsük. A találkozás a meztelen Szemerédivel nagyon jó.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)