Vacsorára hívtam meg a kedvesem,
Azt kérte, hogy én fõzzek, megteszem.
Húst, a krumplit a piacon megveszem,
A fõzõvizet a rezsóra felteszem.
A rezsómon párolódik már a hús,
Fekete a füst felette, ez gyanús.
Nem kozmált le, nem történt még semmi baj,
Így is jobb lesz, mint amilyen volt tavaly.

Gyorsan nekiálltam hát a köretnek,
De ez sem bizonyult túl jó ötletnek.
Nem is olyan nagy itt a probléma,
Rajta van az Uncle Ben's-es embléma.
Gyorsan-gyorsan, nagyon sietni kell,
A kaja ily tempóban nem készül el.
Bevágom a hûtõbe a bort, sört,
Hogyha kell, hozhasson egy újabb kört.

Gyertyát gyújtok a kicsike asztalon,
Valaki már kopogtatott, azt hallom.
Végre megjött az én kicsike kedvesem,
Nagy sokára az asztalhoz ültetem.
Amit fõztem, azt elé is tálalom,
Felelõsséget érte én nem vállalok.
Mindkettõnknek jó étvágyat kívánok,
A kajához behûtött bort kínálok.

Ez nagyon rossz!! Kiült a kis arcára,
Még jó, hogy nem dobta ki a tálcára.
Nem azért szenvedtem én órákat,
Hogy fintorogjon s vágjon hozzá a pofákat.
Sajnálja, de hát ez a kaja nagyon gáz,
Mindjárt be is ájul, hogyha nem vigyáz.
Mit csináljon, ha nem bírja ezt a gyomra,
Be is költözött az én kicsike retyómra.

Hát nem kidobta a taccsot a kedvesem?!
A vacsora maradékát elteszem,
Majd megeszi, hogyha itthon nem lesz más,
Az én csajom nem lehet ilyen finnyás.
Rászoktatom az ilyen jó kis kajákra,
Az többé már nem mehet a gyomrára.
Vagy mi lenne, ha én többet nem fõznék,
Helyette inkább finom pizzákat rendelnék?