HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: EftímeaFeltöltés dátuma: 2008-02-29

Játszótér

A szikrázó kék alatt elterülő játszótér zsivajtól hangos.
Ölembe fektetem a könyvem és felnézek. A tér színes foltoktól tarkállik, mindenfelől kacagást hoz a lágy, kora nyári szél.
A mérleghintát három lányka próbálja kiegyensúlyozni, de az hol balra, hogy jobbra billen ki. A nevetésük felhőtlen, ahogy hozzám eljut. A középen ülő szőkeség két marokra ragadja a rozsdás vascsövet, s látom, ahogy a vörös festék lepereg róla. Arcára kiül az erőfeszítés, elpirul, miközben azon igyekszik, hogy megtartsa a két barátnőjét. Bokáját rátekeri a talpcsőre, kicsit hátradől, küzd, de végül feladja. Elneveti magát, mikor az ülőke leér a kidobott autógumira, majd visszapattan róla. Hármójuk kacagása összefonódik, úgy olvad bele a többi hangba.
Éles sikítás száll végig a játszótéren. A mászóka mellett kisebb tömeg gyűlik össze. A szürke elefánt előtt egy nagylány áll. Lófarka a háta közepét veri, szemüvegén megcsillan a napfény. Fent, a magasban, a vázba kapaszkodva gyerekek várakoznak. Kíváncsian hajolnak előre, vagy lógnak fejjel lefelé, látni akarják, mi történt.
Kicsit felállok, mert szőke- barna és vörös buksik tengerétől nincs kilátás. Egy fiúcska szipogva ücsörög a földön, tenyerét a térdére szorítja. A nagylány leguggol elé, és megpróbálja lefejteni róla az ujjait, de csak egy visítást kap válaszul.
-Had nézzem meg!
-Nem!- sírja a pici újra.
Végül mégis enged a szelíd erőszaknak. A lány nézegeti egy darabig, majd felsegíti. Egy kézmozdulattal eloszlatja a tömeget maguk körül. A fiú biceg, arcán könnycseppek peregnek, de azt is látom, ahogy összeszorított fogai közt, hősiesen tűrve a fájdalmat, levegőt vesz. Mire a kapuhoz érnek már nem is sántikál.
A mászókán hamar újra indul az élet. A keményre koptatott gumitalpú cipők kopognak a vasrudakon, az izzadt tenyerek csattognak rajta. Már nyoma sincs a korábbi várakozásnak, csak a nevetés hangjai maradnak.
A zajba nyikorgás vegyül. Keresem a forrását, mire észre veszem a lengőhintán szálló apróságot. Elmélázva figyelem a lengését. Hol közeledik felém, hol távolodik. A holtponton egy pillanatra megtorpan, kivár, majd suhan is tovább. A leányzó haja kibontva lebeg, a barna tincsek között szél fúj keresztül. Hol a háta mögött, a füle mellett libegnek, hol a mosolygós arcába csapnak.
A másik hintába egy nagyfiú ül. Egy ideig csak szemléli a mellette elreppenő, nála fiatalabb lányt, majd elrúgja magát a földtől. Az apró kavicsok kigurulnak a talpa alól. Csak kétszer kell előre és hátra dőlnie, máris olyan magasan jár, mint a versenytársa. Oldalra pillant, figyeli, ahogy elhaladnak egymás mellett, majd hátra dől, egész addig, míg a karja engedi. Rövid haját borzolja a menetszél, arcán végigsuhan egy mosoly.
A lánykára nézek, kíváncsi vagyok, felveszi-e a versenyt. Lassan, megfontoltan lendíti magát. Légiesen száll a levegőben, tudomást sem vesz a mellette igyekvő fiúról. Csak hajtja magát abban az ütemben, mint eddig. Közben előre néz, a sokaságot szemléli, onnan fentről a magasból. Biztos több mindent lát, mint én, aki itt ülök a padon, és csak a szín kavalkádot érzékelem. Onnan fentről minden élesebb, minden egyszerűbben látható. Nem keverednek egymásba a karok és lábak, a sok tarka ruha nem olvad egybe, minden szétválik.
A hinta lassulni kezd. A lány már nem hajtja, csak élvezi, ahogy leng vele. A fiú már nincs sehol. Talán megunta, hogy nem kelt vele versenyre a szomszédja. Csak nézem a mozgást, szinte beleszédülök.
Aztán, mikor az ülőke teljesen előre ér, a lány felemelkedik, elválik tőle. Úszik a levegőben, előre, karjait oldalra tárja. Tenyere felfelé néz, az ég irányába. Egy darabig ő is arra tart, fel a felhők közé, mint aki a madarakkal készül együtt szállni a magasban, majd ereszkedni kezd. Teste kecses ívben hajlik meg, mint a tornászoké, akik a gyakorlat után megállnak, szinte oda tapadnak a szőnyeghez.
A lányka a kavicsokra érkezik, lábujjhegyen áll, karjait a magasba lendíti. Egy pillanatra körbe néz, aztán leereszti a kezeit, és futásnak ered. Átszalad a téren, egyenesen a kapu irányába. Ahogy eltolja a reteszt, már nyitja is ki maga előtt, majd nem törődve azzal, hogy kitárva hagyja, szalad az aszfalton. Szandáljának talpa csattog, egyre távolabbról és távolabbról.
Utána fordulok, egy darabig látom a hosszú haját, majd a ház sarkán eltakarja előlem az épület.
Visszafordulok a sokaság felé. Keresem, hátha látta valaki az ugrást, de ha igen, már nem is törődnek vele. Ez egykor versenyezni akaró fiú is a homokozóban ül, tenyerével egy hatalmas homokvár oldalát püföli, míg beszakad.
Lepillantok az ölembe fektetett könyvre. A sorok szabályosan feketéllene. Felemelem, és a zsivajjal a háttérben folytatom az olvasását...

2008. január 01.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
biciklisvándor
Regisztrált:
2008-12-22
Összes értékelés:
21
Időpont: 2009-02-27 22:33:52

Megfogni a pillanatot... Én így szoktam hívni ezt. Kevés ember teszi meg, ők nem is tudják milyen fontosak ezek az apró részletek. Gratulálok a műhöz, minden jót.
Hugó
Alkotó
Eftímea
Regisztrált:
2008-02-22
Összes értékelés:
23
Időpont: 2008-04-21 19:09:57

válasz Phoenix (2008-04-21 17:20:53) üzenetére
Nagyon-nagyon szépen köszönöm :D
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-04-21 17:20:53

Ez nagyon szépen mesélted el. Gratulálok hozzá :)) Nagyon tetszett :)) Annyira hétköznapi és annyira nem hétköznapi :)

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Eftímea
Regisztrált:
2008-02-22
Összes értékelés:
23
Időpont: 2008-04-08 17:42:29

válasz Aliz Kiss (2008-04-07 13:02:23) üzenetére
Szia Aliz!
Nagyon örülök, hogy megragadott a történet. Én köszönöm Neked, hogy olvastad, és írtál hozzá véleményt. :)
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
82
Időpont: 2008-04-07 13:02:23

Kedves Timi! Nagyon hangulatos írás, miközben olvastam, lelki szemeim előtt láttam a játszótéren zajló történéseket, hisz mindent olyan érzékletesen ábrázoltál. Köszönöm neked, hogy olvashattam:)

Legutóbb történt

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)