HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46637

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-07-18 14:20:25

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-03-01

Vámpír szív II/7

VII.
Családi titkok

A társaság összerándult a hangra, és az ajtó felé fordultak, s a küszöbön Alexander állt, karba font kézzel, az ajtófélfának dőlve. Látta, az elsápadt az arcokat, és a rettegő tekinteteket. Elmosolyodott, ellökte magát az ajtófélfától, és közelebb lépett az embereihez, akik a lélegzetüket is visszafojtották, s várták, hogy a herceg haragjának vihara kitörjön. Ehelyett azonban a férfi letelepedett az előtte álló székre, s intett, hogy az emberei is üljenek le. Mikor mindenki leült a herceg beszélni kezdett.
- Azt hiszem, tudom, ki a megbízó, akinek a parancsára elrabolták a hercegnőt.
- Kicsoda, uram?- kérdezte Collins asszony.
- Ez csak egy gyanú, úgyhogy nem mondanék neveket, csak annyit, hogy az apám házassága miatt történik most ez a késői bosszú, melyben az új gazda és az inspektor a végrehajtó. De elmondom az elméletem, ha megengedik.
- Természetesen, kíváncsian várjuk.
- Nos, az apám, Viktor Gabriel, egy ír lányt vett feleségül. Ez a birtok volt a nászajándéka az anyámnak, amit, átiratot apám nevére. Csak hogy tudni kell, hogy ez a birtok volt a család legjobb birtoka, s erről a birtokról származó termékek a piacon nagy árért keltek el. Remek lovakat, marhát, gabonát és mást termesztettek és tenyésztettek itt. Az apám nem változtatott semmit ezen a helyen, meghagyta eredeti funkciójába, de a pénz már nem a lány családjáé, hanem az övé lett. Gondolom az anyám családja képtelen volt megemészteni, hogy elestek az eddigi bevételeiktől, s nem tudnak többé nagystílű életet élni úgy, ahogy korábban. Nyilván vissza akarják szerezni azt, ami az övék, és a lányomat használják fel, hogy elérjék a céljukat.
- Ez rettenetes!- suttogta Elke.- De mi köze ehhez az inspektornak meg a gazdának?
- Ők, ha a gyanúm igaz, más urat szolgálnak, és az eltűnt pénzzel a saját megbízójukat szolgálják. Hogy ezt bebizonyítsuk, Jürgen, menjen le holnap a falu jegyzőéhez, és kérdezzen rá erre a két emberre, de főleg arra, hogy kinek dolgoznak.
- Igenis, uram. Azonban van itt még valami.
- Ha valamit megtud, értesítsen! Mi lenne az a valami?
- Nos, Collins asszony nem rég beszámolt nekem egy érdekes dologról.
- Miről?
- Arról, hogy az elmúlt évben csak a felét kapta meg a rendes háztartási pénznek.
- Tényleg, Frau Collins?
- Igen, uram. Power úr megvonta tőlem a rendes háztartási pénznek a felét, mondván a birtokra kell.
- Ez valóban érdekes. De nem baj, ennek is utána járok.
- Hát nem marad itt, uram?
- Nem, mivel még van egy kis dolgom, amit még hajnal előtt el szeretnék elintézni.- állt fel a férfi- Isten Önökkel!
Az előcsarnok sötétjében köddé vált. Elment, hogy meglátogassa a felmentett inspektort. A háza közelében jelent meg, s bekopogtatott. Harbin két perc múlva ajtót nyitott, s megilletődötten bámult a férfira.
- Jó estét, Herr Power!- köszönt udvariasan a herceg.
- Jó estét! Ki maga és mit akar?
- Ha nem haragszik, inkább bent osztanám meg Önnel a nevem, és a jövetelem célját. Bejöhetek?
- Hát persze.- morogta a másik, s félreállt az útból, hogy beengedje Alexandert.
Mikor bent volt a férfi udvariasan bemutatkozott, s nem kerülte el a figyelmét, hogy Harbin szemében félelem villant fel egy pillanatra, mikor meghallotta a herceg nevét, de összeszedte magát, hellyel kínálta Alexandert és megkérdezte:
- Mit tehetek kegyelmességedért?
- Csak azt szeretném tudni, hogy megkapta-e a levelem, és hogyan érzi most magát?
- Igen, megkaptam a levelét, és a kedélyállapotom viszont értetlenségben, csalódottságban és haragban, fejezhető ki leginkább.
- Miért, ha szabad kérdeznem?
- Az értetlenség azért, mert nem értem a felfüggesztésem okát, a csalódottság azért, mert a felfüggesztés döbbentett rá, hogy nem vagyok alkalmas Ön szerint a pozícióra, és a harag azért, amiért nem figyeltem oda eléggé a dolgokra, s amiért most megkaptam a büntetésem.
- Ezek szerint jogosnak érzi az ítéletemet, ugye?
- Igen. Ez nekem nagyon nagy csapás volt, de csak saját magamat hibáztathatom ezért. De nem látom, mit vétettem.
- Azt, hogy nem ügyelt eléggé a pontos számadásra, és a pénz, ami a gazdaságé lett, nem kezelte megfelelően. Valamint, hogy a háztartástól is elsinkófált egy nagy adag pénzt, pedig ahhoz semmi köze!- szólt hidegen a férfi.
- De, uram...- dadogta zavartan a férfi
- Semmi de! Így volt, vagy nem?
- Így volt.- ismerte be a férfi.
- Hol van az a pénz?
- Nem mondhatom meg, uram.
- Elköltötte?
- Nem.
- Akkor hol van?
Konok hallgatás volt a felelet a kérdésre. Harbin lehajtotta a fejét, s összeharapta a száját. Alexander egy vesébe látó pillantással kémlelte a férfit és várta a választ, ami persze nem jött. Végül elmosolyodott, s csendesen így szólt:
- Nem baj, úgy is kiderítetem, de addig maga ne élvezze a biztonságot, mert nem lesz biztonságban.
- Herceg úr! Mi lesz most a sorsom?
- Ha előteremti az eltűnt pénzt, vagy elmondja, kinek adta oda, nem rúgom ki, ha nem, akkor ki van rúgva. Egyelőre azonban marad felfüggesztett stádiumában.
- Mondja, magát miért érdekli a pénz?
- Engem nem igazán érdeleknek ezek a kicsinyes dolgok. Annál jobban érdekelnek az olyan megbízhatatlan emberek, mint maga, meg a gazda. Ha megtudom, hogy kétkulcsos játékot játszanak, akkor nagyon nagy bajba kerülnek, és lehet, hogy az életükkel fizetnek majd a hűtlenségükért.
Az inspektor ledöbbenve hallgatta Alexandert. Ereiben meghűlt a vér, s a szeme tágra nyílt a rémülettől. A herceg elköszönt a férfitól, s elment. Hajnalodott, s neki is sietnie kellett, hogy ne a kastély előtt érje a napfelkelte.
Ez alatt egy a birtoktól néhány kilométerre található kastély félhomályos szobájában Alexandra ébredezett. Nem tudta hol van, s a szoba illata is idegenül lengett körülötte. Ez az idegen és halott csend térítette magához. Óvatosan felült, s körbenézett. A szoba, amely a barokk kor stílusa szerint volt berendezve, nem volt a legnagyobb, s a lány túlságosan csicsásnak érzete. Valahogy nem tetszett neki ez a túl gazdag bútorzat, ez a pompa, mert ő nem ezt szokta meg. Apja nem szerette soha a díszes dolgokat, ő az egyszerűség híve volt, s ez rá is átragadt.
- Remélem, alaposan megnézte magának a börtönét Frauline Wallenstein!- hangzott hirtelen az ágy lábánál.
A lány balra kapta a fejét, s a félhomályban egy széket látott, amelyben egy alak ült.
- Ki maga?- kérdezte ijedten.
- Én vagyok a börtönőr.- hangzott a felelet. A hang mély volt, s a hangzása valahogy tetszett a hercegnőnek. Volt benne valami méltóságteljes, és nyugodt, ám ez most csak félelemmel töltötte el.
- Mit akar tőlem?
- Szeretném visszakapni a családom tulajdonát!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Háromra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Háromra címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Romlott áru címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A Balaton vihar után címmel a várólistára

Pecás bejegyzést írt a(z) A babonás tanítónő című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)