HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49457

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PhoenixFeltöltés dátuma: 2008-03-02

Depresszió

A szürke tömeg gyomrába késével lassan sebet vág a Magány. Egy lány alakját vágja körül, olyan gondosan, ahogyan a sebész metszi ki a rosszindulatú daganatot egy ember testéből. A tömeg és a lány közötti seb mind nagyobbra tátja száját; torkában a beton vérzik fehéren. Az emberek arca elmosódik, a szürke tömeg hátak falává áll össze, melyekről úgy csúszik le a szürke Nap színtelen fénye, akár a márvány sírok fedeléről egy tompa reggelen. Az alakok körvonala egyre halványodnak, elmosódni látszanak. A lány sikoltani próbál, de hangja csak a fejében ver visszhangot. A Hang utolsó, haldokló foszlánya még végiggurul koponyája belső falán, a kiutat keresve. A Torok után tapogat; hangszálak után, melyeket, ha elérne, erőtlen ujjaival talán még beléjük téphetne. Akkor végre kinyílna a száj, a nyelv rózsaszín húsa a szájüreg nedves aljához tapadna, és akkor Ő keresztül süvíthetne a megkocsonyásodott levegőn. Segítséget kérhetne... De a Hang hamarosan végleg elhalványul, tapogató karjai, vékonyodó, erőtlen ujjai ismét csak a Semmi bő ruháját markolhatják meg.
Az emberek eltűntek. Már nincs kinek kiáltani. Köd testük gomolygó hamvai szürke falakká váltak. Égig érő, sima falak lettek, melyek úgy tornyosulnak a lány fölé, mintha a Kétségbeesés öltött volna bennük testet. A szürke, vizenyős levegő üllőként telepszik a tüdőre.
A lány testét most egy gödör szája falja éhesen. Zuhanás a Semmibe. Felpillant. A gödör szélén ismerős alakok állnak a fényben. Hidegen, közönyösen bámulnak a sötétségbe. "Gyenge!" - ordítják az arcok a gödör torkába. És a fenti vakító, színes fénykörrel a Remény is egyre tompábban és szűkebben villódzik a lány feje felett. Ekkor a tüdő hirtelen görcsbe rándul és a Kétségbeesés vas marka erőszakkal szakít ki egy rég bebörtönzött sikolyt véreres cellájának falai közül. De a hang élét kicsorbítják a gödör falai, hegye beletörik, és a Sikoly erőtlenül hanyatlik vissza a sötétségbe, akár egy haldokló a párnájára.

* * *
Fiatal lány áll mezítláb az üres ház konyhájának jéghideg padlóján. Hosszú, barna haja tehetetlenül omlik a vállára; kezében kés. A ház fehér falai nyakába okádják az ürességet. Azt az elviselhetetlen ürességet, amely már évek óta kövekkel megrakott zsákként nehezedik a szívére. Kora őszi napfény dereng az ablakon át, szürkén, közönyösen. A zsák most kiszakadt. A kiömlő kövek belevájnak lelke húsába, felkarcolják a félig behegedt sebek érzékeny hártyáját és kiontják áttetsző vérét.
* * *
A verem mélyén egyre sötétebb és hidegebb lesz. Még mindig zuhan. Feje felett a fénylő kör, a gödör éhes szája ponttá szűkül, majd bezáródik. És most...érintések. A lány puha ujjak és sima tenyerek érintését érzi a bőrén. De az kezek hirtelen megkeményednek és piócaként tapadnak a lány testére. Test nélküli karok durva, kérges dzsungele érinti a lány törzsét, derekát, lábait és adogatják egymásnak lefelé. A Rémület végre eloldozza a lány torkából a rég odaláncolt sikolyokat, melyek most gátat nem ismerve, vadlovakként törik át kiszáradt ajkai karámját, de maga is tudja, hiába. A gödör állkapcsa már összekattant felette.
* * *
Egy könnycsepp hull a konyha padlójára. Útját szinte lebegve, meg-meg csillanva teszi meg a tompa napfényben, hogy aztán a lány meztelen lábai elé hullva apró visszhangja végiggurulhasson a konyha dísztelen falain. Felpillant. Nedves szemeiben a ház tágulni látszik, a falak megnyúlnak. Hallani véli a kövek ropogását, ahogy sátorként, végleg összezáródnak a feje felett. A konyha most csarnok méretűnek látszik, a tompa napfény sötétszürkén dereng a távoli ablak üvegén, de ujjai már nem érintik a bőrét. A lány barna szeme üvegesen mered a semmibe; vállai mozdulni látszanak, kezében a kés megremeg, majd fémes koppanással hullik a padló fehér csempéire.
A csukló kékes ereiből a vér forrásként buggyan elő. Az első csepp, mint egy féreg, végigmászik a tenyér fehér lapján, rá a középső ujjra. Az ujj végénél még tétovázik, meglibben egy hirtelen jött, gyenge fuvallattól, majd a földre hull; és mohón felfalja az előtte érkezett könnycseppet.
* * *
Elérkezett hát a gyomor. A Gödör gyomra. Karok nyúlnak a lány után a mélyből. Testetlen, kérges karok erdeje kapkod a húsa után. Némelyik beleakad a ruhájába, eltépi. A Gödör gyomra végül jóllakik. A lány utolsó, hiábavaló sikolyát még felfalja a nyakába lihegő Feledés.
A Halál lassan a lány felé nyújtja sápadt kezét. Tánc. A gyászruha szegélyét lágyan meglebbenti az első tánclépés. A sötét terem kongó falai közé csupán egyetlen gyertya lop egy piciny, sápadó Nappalt. A Halál nagy, jéghideg tenyerével átfogja a lány derekát; közelebb húzza. Arca ráncos, beesett, megnyúlt állkapcsa újra és újra keresztül döfi a sötétség fényes palástját.

* * *
A fiatal lány körül lassan fordulni kezd a konyha. Egyenes, barna haja előre libben, karjai erőtlenül lendülnek törzse elé, térdei elgyengülnek. Az ajtó és a falak, mintha el akarnának borulni, hátrafelé dőlnek. A Nap szürke sugarai még elúsznak a lány barna szemei előtt, de már nem csillannak meg bennük. A könnyű test tompa puffanása belefojtja a sikoltást a Csendbe, de csak egy pillanatra; hogy aztán újra a ház feletti trónra ültesse.
* * *
A keringő véget ért. A párt lassan elnyelik a fekete ködfalak. A gyertya ellobban.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2011-06-01 16:20:03

válasz Christopher (2011-06-01 10:33:46) üzenetére
Most, hogy mondod, talán tényleg "közelebb engedhettem" volna az olvasót a szereplőhöz. Azonban itt - számomra - az üresség volt a fontos. Az az üresség, amit az ember ilyenkor, depressziósan érez. Hogy minden olyan távoli, üres, színtelen...hogy úgy érezzük, senkit nem érdekel mi van/lesz velünk. Az sem, ha egyszer csak eltűnünk. Ilyenkor nincs megnyugvás, nincs félelem, a legvégső stádiumban már nincsen semmi. Csak az üresség.
Köszönöm az értékelést, sokat jelent nekem.

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2010-08-10
Összes értékelés:
47
Időpont: 2011-06-01 10:33:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem olvastam még sok írásodat, de azt hiszem, eddig ez a legjobb. Benne van a kellő monotonitás, a lüktetés, a végén lévő danse macabre pedig igen találó. Egy valamit sajnálok azonban: nem engedsz érezni. Látok. Látok dolgokat, látok egy mély vermet, látom a konyhát, látom a nap élettelen, kiapadt sugarát, a barna hajzuhatagot, az őszi tájat is talán. Hallok dolgokat, ordításokat, a sikolyt. Én viszont zuhanni akarok a lánnyal. Jeges szelet akarok érezni zuhanás közben, vagy csonttépő forróságot, amit a fájdalom adhat, vagy utoljára a csempe hűvös felszínét. Vagy dideregni akarok a konyhában. Vagy egy langyos megnyugvást, ahogy a halál a lányhoz ér.
Annak ellenére, hogy sajnálom, hogy nem engedtél közelebb, gratulálni szeretnék, és talán mindez, amit leírtam, ízlésem kérdése csupán. Köszönöm, hogy olvashattam!
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-08-15 19:21:15

válasz zsike (2008-08-15 16:01:41) üzenetére
Nekem is most, hogy ilyeneket írsz :) *irul-pirul* Nagyon köszönöm :)

Üdv.: Phoenix
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2008-08-15 16:01:41


Elállt a lélegzetem.
Te nagyon tudsz.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-06-28 15:01:04

Köszönöm :) (a helyesírási hibákat azért azt hiszem illene már kijavítanom :S ) Örülök, hogy tetszik az írásom. Előkészületben van már egy újabb művem, de még sok rajta a dolgozni való és kicsit meg is akadtam.De jó lenne már, ha kész lenne és felrakhatnám. És kapnék rá hozzászólásokat. Mindenesetre azon leszek.

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-04-10 19:02:01

válasz Borostyán (2008-04-09 13:20:11) üzenetére
Köszönm az észrevételeket. Tervezem újra átolvasni az irományimat már egy ideje. És akkor kijavítgatom, átírom az ilyen hibákat.

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-04-09 13:20:11

Kedves Phoenix!
Kétségtelenül jól írsz, de... Szerintem feleslegesen sok jelzőt használsz, és emiatt olykor elvesztettem a fonalat olvasás közben. Túl sokszor szerepel a "lány" szó, holott már az elején tudjuk, hogy róla van szó, nem kll minden egyes mondatban kitenni, csak szaggattottá teszi az amúgy gördülékeny írást. Azt, hogy a haja barna, szintén leírtad már az elején, nem szükséges megismételni. AMásutt is gyakori a szóismétlés, pl. a "hull", "hullik" egy bekezdésben háromszor is előfordul. Ja, és a vasmarkot egybe kell írni:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-03-11 18:47:43

válasz érzékinő (2008-03-11 09:17:07) üzenetére
Huh! Köszönöm szépen. Örülök :)))

Phoenix
Alkotó
érzékinő
Regisztrált:
2008-01-12
Összes értékelés:
14
Időpont: 2008-03-11 09:17:07

Húú ez vaalmi nagyon félelmetes,átéltem minden eggyes szót!Eggyé váltam a szereplővel:-) ez nagyon ott van,fantasztikusan jól sikerült,nagyon gratula!
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-03-04 08:37:14

válasz majka (2008-03-03 06:00:21) üzenetére
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :)

üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-03-03 12:59:03

Ó, nagyon köszönöm, hogy felhívtad ezekre a figyelmemet! Valóban "lendületben" voltam :) Nem figyeltem. Amint lesz rá időm, kijavítom. Mindig többször átolvasom a műveimet, de mindig maradnak hibák bennük.

Üdv.: Phoenix
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-03-03 11:30:46

Nagyon tetszik az írásod!
Alkotó
majka
Regisztrált:
2007-11-09
Összes értékelés:
72
Időpont: 2008-03-03 06:00:21

Drámaian bánsz a szavakkal, engem az egész vonalvezetésed lebilincsel. A történeted a borzongás aurája veszi körül már a kezdetektől az olvasó számára.
Majka

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Mint ki halász, gyöngyöt lelő címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)