HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48838

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Susanne
2019-09-18 11:44:55

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BTomyFeltöltés dátuma: 2008-03-03

Fuldoklás

Sárinak.
Remélem,
ez elég negatív
lesz neki.


Víz alá merül a fejem. Jeges víz alá. A vállamig ellep az agyzsibbasztó hideg. A térdemet csempe nyomja. De kit érdekel a térdem? Erős kéz markolja a hajam. Az tart lent a víz alatt végtelennek tűnő másodpercekig. Még bírom levegővel. Sikerült mély lélegzetet vennem a lemerülés előtt. Kapálózok próbálván kiszabadítani magam. A kéz nem enged...Soha nem fog engedni. Hiányzik a levegő. Mindig ez van. Ha már nincs. Vajon meddig bírhatom még ezzel az egy lélegzettel? A reflexeknek nem lehet ellent mondani. A testem minden porcikája elkezd oxigénért kiáltani. A rúgkapálást abbahagyom. Nem győzhetek a karok ellen. Habár a hozzájuk tartozó férfi fiatalabb nálam. Mégis sokkal erősebb. Csak gyorsabban feléltem volna a maradék levegőt. Így hát nyugton maradtam. A hajam már teljesen átázott. Sok idő lesz megszárítani. Ha kijutok innen élve egyáltalán. Már lassan egy perce vagyok víz alatt. Szinte érezni vélem a beáramló levegőt. Akarom. Vágyok rá. De nem szabad. Nem szabad levegőt vennem. Mert vége szakad. Mindennek.
Az óra ketyeg. A kényszer kínzóvá válik. Muszáj megtennem. Nekem nincs beleszólásom. Nem irányíthatom a testem. Én csak parancsot közvetítek. És a parancs most ezt mondja. Levegőt!...LEVEGŐT!
Nem bírom tovább. Kifújom a szén-dioxidot. A buborékok végigcsiklandozzák az arcom. Érdekes érzés. Aztán eszembe jut valami. Talán ez az utolsó. Az utolsó érdekes érzés életemben. Na meg a halál. Az is érdekes lehet. Nem látom a fényt. Nem pereg le az életem. Az egész egy faszság! Mindenki tévedett. Nem látok alagutat. Nincs semmi. Pedig a filmek ezt mondták. Látnom kéne. De csak a kád alját látom. Azt is egyre homályosabban. A levegőre gondolok. Akkor az jön. Talán. Akkor nem a víz fog beáramlani a tüdőmbe. Ha erősen koncentrálok. Talán. De nem volt igazam. Fény se jött. És levegő se. Csak víz. Víz mindenütt. Fáj. A jeges víz beáramlik mindenhova. Köhögök. És újra szívok. A testem üvölt. Elég a vízből. Így is a testem hetven százaléka víz. Nem kell még több. Homályos a látásom. Vagy tán eddig is homályos volt? Hisz nem kint vagyok. Itt bent vagyok. Ide nehezen jut be a világosság. A fény a vízben nehezen terjed. Eszembe jutnak a fizika óráim. Hát még is lepereg az élet. De én a boldog perceket akarom látni! Útálom a fizikát! De a biológiát még jobban. A testem használhatatlan. Miért nem növesztek kopoltyút? De akkor csúnya lennék. Kit érdekel a szépség! Mindjárt meghalok. De legalább tisztán halok meg. Mit is szoktak mondani? "A víz életet ad." De el is veszi. Ha úgy akarja. Ezt sosem mondják hozzá. A vízzel nem lehet packázni. Akkor bosszút áll. Elvesz tőled mindent...Mindent!
A kéz felhúz. A fejem felemelkedik. Áttöri a felszínt, és olyan, mintha most születnék, hiszen levegőhöz jutottam, de a víz még elhagyja a tüdőmet, még ki kell köhögnöm, de hirtelen beáramlik az édes oxigén, és a mennyország tündöklő kapujában érzem magam, ahol ott van Isten, de víz nincs, és levegő tölti be minden porcikámat, csodálatos levegő, és én végtelenségig akarom ezt az egy adag oxigént szívni, mert nem akarom, hogy vége szakadjon, többé nem akarok levegő nélkül lenni, csak szívni akarom, örökkön örökké, amíg világ a világ.
De mégis abbahagyom a levegővételt, és kifújom magam. Hisz, ha bent tartom, akkor az ugyanaz lenne, mintha újra a víz alatt lennék. A hátamon fekszek a fürdőszoba hideg kövén, és közben felnézek a fiamra. Dühtől eltorzult arccal áll fölöttem. Megértem, hogy haragszik rám, hiszen tegnap öltem meg az anyját. De ő is megérthetne. Az a nő csalt engem! Engem, David Hooker-t! Egy kávézó pultosával, akit a barátomnak tekintettem. De nem tudtam, mit tenni, mert szerelmesek voltak egymásba. És ez igazi szerelem volt...kirobbanó szerelem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
9
Időpont: 2008-03-05 20:23:01

Köszi a véleményeket. Az utolsó bekezdés meg azért kellett, mert így összefügg egy másik novellámmal. És imádom a fordulatokat. Lehet, hogy elhagyhattam volna, de szerintem egy csavar jó véget ad egy ilyen rövid történetnek. Nem olyan hatást kelt, hogy a végén szépen elhal a történet, henm még dob rajta egy utolsót.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-03-05 19:14:42

Kedves Tomy!
A fuldoklást remekül leírtad, valahogy hasonlóan érezhet az ember, ha víz alatt tartják a fejét, és nem bírja tovább. Amikor levegő helyett víz kerül a tüdejébe, az igen szörnyű lehet... Sztem az utolsó bekezdés akár el is maradhatott volna:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
majka
Regisztrált:
2007-11-09
Összes értékelés:
72
Időpont: 2008-03-05 05:11:56

Nem is gondoltam volna ilyen végződést. Keserűségében is fuldokolhat az ember, az is valahogy így történik, míg ki nem rántja valaki vagy valami.
Majka

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Susanne bejegyzést írt a(z) Ahogy soha senki című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel ahogy címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Jakab Ödön: Rezignáczió / Resignation címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Egy pacsirtához címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotásho

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nem mondhatom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)