-Abban az időben (1966-68) mindennapos szívatásnak számított a seregben, hogy különböző elöljárók azt a parancsot adták, hogy "katona nézze már meg, hogy ott vagyok-e, mondjuk a laktanya másik végén, futás"!
-Ekkor normál esetben a katona elfutott a kijelölt helyre, és jelentette, hogy nincs ott az őt küldő parancsnok, ezzel általában el is volt intézve a dolog, vagy legfeljebb, még egy kört futatott vele, mondván, "nézze meg még egyszer, hátha mégis ott vagyok"!
-Mondom normál esetben, de történt egyszer a fentiektől eltérő futtatás, ami máig emlékezetes.
-Történt pedig, hogy kinn a terepen felderítő kiképzést tartott a rajparancsnok, a munka rendben folyt, amikor arra vetődött az üteg szolgálatvezetője (nevezzük S törzsőrmesternek), aki szeretett mindenbe beleszólni, mindenhez érteni, szóval szerette magát fontosnak hinni.
-Odalépett a távmérőhöz, és a közeli romos tanya távolságát méricskélte, kis idő múlva megkérdezte a távmérő kezelőjétől, hogy hány méterre van a romos tanya?
-Jelentem 550 méter.
-Az magának 550 méter?
-Jelentem igen.
-Van az 700méter is, na nézze meg ott vagyok-e a tanyánál, legalább meggyőződik róla, hogy több az, mint 550 méter, futás!
-Azzal Imre honvéd, a távmérős futott a tanya felé, csak halkan jegyzem meg a tanya térképen ellenőrzött távolsága 550 méter volt, de ezt mi felderítők tudtuk pontosan, hiszen sokszor lemértük már gyakorlásképpen, és térképen is, tehát mindenki tudta, csak a törzsőrmester nem.
-Közben Imre honvéd odaért a romhoz, és eltűnt mögötte, teltek múltak a percek és nem indult visszafelé, kezdett a "törzselvtárs" toporogni, kezdett kellemetlenné válni a helyzet, amikor Imre feltűnt, és kocogósra véve a figurát elindult visszafelé. Ahogy közeledett, a "törzsőrmi" már helyezkedett, várva a jelentést, miszerint nincs ő ott a romoknál, és tényleg több az a távolság, mint 550 m, nos ehhez képest egészen mást kapott, Imre elébe állt, majd feszesen, katonásan, a következő jelentést tette.
-Törzsőrmester elvtárs jelentem: a távolság 550 méter, a törzselvtárs, pedig ott van a romos tanyánál, csak le van takarva papírral.
-A törzs lassan leengedte a kezét, szinte kővé meredt, nem értette az egészet, méghogy ott van a romoknál, és le van takarva papírral, gondolta ilyen még a Varsói Szerződésben sem történt, meg volt döbbenve.
-Közben a mi fejünk vörösödött, kékölt, lilult, fuldokoltunk, de nem mertünk nevetni, aztán valakiből csak kitört, és az egész szakasz hangosan röhögött, fetrengett.
-A törzs felénk fordult, az ő feje volt csak igazán vörös, majd elcsukló hangon odavetette, mit röhögnek, hülye bagázs?
-Azzal sarkon fordult és elment.
-Ekkor még másfél év volt hátra a katonaidőnkből, de soha többet nem láttuk a törzsőrmestert felderítő-kiképzésen, és azt sem hallotta senki, hogy elküldött volna bárkit is, hogy nézze meg ott van-e.