Oly, sok év után, megszűnt a csönd,
A szívemben minden kiderült,
Rám talált az igaz szerelem,
Mindezt neked köszönhetem!

A szív sebeit, bekötni nem lehet,
Az idő az, mely gyógyítja ezeket,
S akkor, szemedről, a hályog is lehull
Lelked újra, boldogan, kivirul!

Érteni próbálom a fényt
Mely távolról, közeledik felém!
Oly sokáig koldultam én,
Hogy éltembe legyen még fény!

Nem kell ahhoz Kant és Hegel,
Hogy éljük az életet szépen!
Mindenki, csak magába nézzen
A múltból okulva, előre lépjen!

Érted már az ezüstnyarat?
Melyben ott a tapasztalat!
Szíved sem vágyik már másra,
Csak békére, boldogságra!