HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-03-07

Havasi gyopár 62.

NEGYEDIK SZEMESZTER



1.



Ahogy a folyók lépik át az országhatárokat, ahogy a hegyek nyúlnak túl mesterséges, térképekre rajzolt vonalakon, ahogy a fergeteg villáma dördül végig az egységes, tagolatlan tájon, -úgy lép be ez a történet a Negyedik Szemeszterbe. Semmi nem indokolja, hogy éppen most, éppen itt fusson el a jelzőtábla mellett, de a hegyeknek, a szélnek, a vízeknek sem kell ok, hogy birtokukba vegyék, ami eleve az övék: a terjedelmet. Mi, emberek vagyunk azok, akik táblákat állítunk oda, ahová rendszerező agyunk gondolja. Átlépünk tehát egy újabb határt. A regény utolsó fejezetéhez érkezik. Mit diktál a rendszerező elme e helyütt nekünk? Miért ide tettem ki a magam hitvány kis útjelzőjét, s nem három résszel később, vagy három résszel korábban?
Nos, egyetlen szingli érvem azért van /nekünk embereknek mindenre van érvünk, vagy magyarázatunk/ -a pusztaszemesi lőtéren elkezdődött esemény-sorozat már közvetlenül a végkifejlethez vezet. Időben is, hiszen, gondoljunk csak bele, a nyár telik, és a nyár után jön majd a hullámzó, véres ősz, ami szerelmeket zúz össze, darál péppé, s új szerelmeket szül, és, hát a történések logikája szerint is, amely történésekről azonban most így előre nem kívánok szót ejteni. Ne vágjunk az események elé, vegyük őket szépen sorjában, ahogy kell.

A szombati nap a késő délutánba nyúló lövészettel, és az esti mozizással a boldogság napja volt. A kantinban sört mértek és zacskós nápolyit lehetett majszolni hozzá, kiegészítve a vacsorát, a vacsorára kapott barna-kenyeret és a húskonzervet. A film nagyon tetszett mindenkinek. A nagyfilm előtt beadták, ahogy szokásban volt a Híradót. Szólt a csindadratta, a "vakpali vakpali mindent lát, szemüvegen át, szemüvegen át", aztán felfutottak az első kockák, az országban mindenfelé folyó, feszített ütemű építkezések képei, gyár és hídavatások, aratás, és egyéb mezőgazdasági munkák villantak fel egymás után a vásznon. A nagyfilm egyenesen frenetikus volt. A vöröscsillagos tankok meg-megújuló rohamokban áttörték a fasiszta állásokat, bekerítették a németeket, és szüntelenül tüzelve elsöpörtek minden ellenállást. A főhős, Vologya, harckocsizó vöröskatona /tudják, az, aki Mindszenty emlékiratai szerint társaival 17 nőt erőszakolt meg egy dunántúli kisvárosban, köztük történetesen, sikoltozó 9 éves fia és a férje szeme láttára a fiatal jegyzőnét is, a fiút e helyszínen agyonlőtték, az apukát pedig elhurcolták Szibériába egy kis málenkij rabótra/ -a harcok szünetében beleszeretett a szép szőke Katyúsába. Katyúsa az egészségügyi zászlóaljban teljesített szolgálatot, s egyszer, a nap sütött és ők ketten fényözönben álltak a vad tájban, s a tank oldalának támaszkodva megcsókolták egymást. /Bocsánat, a csókolózó, szerelmes Vologya egy másik Vologya volt, kékszemű, tisztalelkű, nem erőszakolt meg senkt, és elesett Berlin előtt./
Tószegi Roland, Szemerédi János, Csetényi Barna a vetítés után kinn az udvaron még sokáig beszélgettek a lányokkal, Molnár Zitával és Kassai Karolinával. A teherautók már elmentek Makkosra, s ők még mindig ott álldogáltak oldalt a bejárat mellett, ahol a tulipán-ágyás volt. Akkor búcsúztak csak el, amikor felhangzott a kiáltás az épület belsejéből: "jó éjszakát elvtársak, takarodó"
Akkor felültek a motorra, Szemerédi Tószegi mögé, Csetényi pedig az oldalkocsiba, és búcsút intve a lányoknak elviharzottak.
Másnap vasárnap volt és a vasárnap újabb lövészetet hozott, amit most nem fogok elmesélni, mert nem érdekes, pont úgy zajlott, mint az előző napi. Annyi különbség volt csak, hogy a fiúk álló testhelyzetből lőttek, de ebből a testhelyzetből is Szekeres Jakab diadalmaskodott. A lányok ismét fekve tüzeltek, így döntött a vezetőség, miután kiderült, hogy a 7.5 kg-s fegyvert támaszték nélkül nem bírják célra tartani. Vadmacska vasárnap is győzött, akik látták nem hittek a szemüknek, torony magasan előzte meg az utána következő legjobb tűzért.
Délre végeztek. Leadták a fegyvereket és visszamasírozak a majorba. Megkapták az ebéd és a vacsora fejadagot, egy-egy húskonzervet, kenyeret, paradicsomot, zöldpaprikát. Mehetett mindenki, ahová akart.
Tószegi maga köré gyűjtötte a társaságát, akikkel jóba volt, Szemerédit, Csetényi Barnát, Molnár Zitát, Kassai Karolinát a kis, púpos Pázmándit, Kökény Anitát, Kiss Elemért. Vigyorogva nézett rájuk és bedobta a "bombát"
-Nos, tagok, hát mi van? Jösztök velem, azzal a teherautóval ott ni, le Balatonszemesre, vagy nem jösztök?
Ha volt is kétség bárkiben a felől, hogy nem álmodnak, hogy mindez valóság, a kocsi az övék és Tószegi tényleg leviszi őket a partra, egy pillanat alatt eloszlott. A nagyhangú ifjú beugrott a vezetőfülkébe és beindította a motort. Kovács Imre, nem messze állt tőlük, nem tett ellenvetést, sőt Kökény Anita meg mert volna esküdni rá, hogy még intett is feléjük a kezével, szálljanak csak fel bátran.
Szekeres jött arra a párjával és szájtátva állt meg mellettük.
-Hát tik hová?
-Csak ide Szemesre, -röhögött Tószegi Roland. -Nem tartasz velünk, tagom?
Vadmacska hitetlenkedve rázta meg a fejét és odakiáltott Tószeginek:
-Ha ő jön, én itthon maradok!
Roland kiugrott a fülkéből, és Vadmacskához szaladt. Megfogta a kezét és mindenki füle hallatára kijelentette:
-Jaj, kislány, ne bolondozz már! Hogyne jönnél?! A te kedvedért találtam ki az egészet!
Maga után húzta a tiltakozó Karolinát és erőnek erejével beültette a vezetőfülkébe. Molnár Zita utánuk ment, barátnője mellé ült, ő is csillapítgatta a hevesen hadakozó Vadmacskát. Végül egyesült erővel meggyőzték, ne törődjön Szekeressel, ha nem tetszik a képe, ne nézzen rá, elég tágas a Balatonpart, van ott más látnivaló is.
Jakab vállat vont, kifejezve ezzel, hogy őt egyáltalán nem érdekli egy ostoba lány hisztije, és szív-szerelmével együtt felmászott a platóra. Szemerédi, Csetényi és a többiek követték. Tószegi beugrott a vezetőfülkébe, gázt adott, és a zöldre mázolt, csúnya, nagy Botond nyögve, erőlködve nekifeszült az útnak.

1 óra elmúlt, mire átvergődtek a dombokon és leértek Szemesre. A Posta-múzeum előtt kanyarodtak be a főucába. A község kihalt volt, a nádtetős parasztporták sárga falai szem-kápráztatóan verték vissza a kora-délutáni Nap hevét. Az állomás és a rondó környékén egy teremtett lélek nem látszott. Tószegi lefékezett a fagylaltozó mellett, ez volt a legjobb ötlet, amit hirtelen kieszelhetett. Tölcséres fagylaltot vettek maguknak, nyalták, harapdálták a finom, vanília-ízű ostyát, nevetgéltek, majd visszamásztak a kocsira és tovább indultak.
Balra fordultak, másfelé nem is lehetett, elgödrültek a Vén Martóz előtt. Az ivó ajtaja be volt téve, le volt lakatolva, ember nem látszott se közel, se távol. Túloldalt, a sínek mentén szinte gőzöltek a szén-hegyek fekete halmai, füstös ízű szénpor szállt vékonyan a levegőben. A kis-piac következett az utca baloldalán. Az asztalokat gondos kezek letakarták nejlonnal, a nejlon sarkaira csorba téglákat raktak. Kóbor kutya csellengett a kofa-állások között, a földet szimatolta. Néptelenül ásított a park szemben, öreg padok, gondozatlan bokrok álltak mozdulatlan-mereven a forróságban. A sarkon túl, ahogy jobbra a vasúti átjáró felé kanyarodtak, megpillantották az utca másik oldalán a DISZ ifjúsági táborának kocka-épületeit, a barnára pácolt roletták mögött tátott szájjal nyitott ablakok ásítoztak. A pinp-pong asztalokon senki nem játszott, a lengőteke golyója, fáradtan, elhagyatottan csüngött madzagán.
Átkeltek a sorompónál a síneken. Innen már csak egy iramodás volt a partig, a nagyobbik móló előtt álló, ocsmány, alacsony épületig. A zöldre pingált oldalfalú, hullámpala-tetős büfé a "Kis Matróz" gúnynevet viselte. Ócska asztalok, rozoga székek. Na, itt már volt mozgás, két részeg a pultot támasztotta, néhányan, üdülővendégek, shortban és rövid-ujjú fehér ingben a villanyvezeték kátránnyal bevont oszlopa mellett lévő asztalnál sört ittak.
Itt állt meg ujra Tószegi. Kihajolt az ablakon és felkiáltott a platóra:

-Hé, tik ott fenn! Iszunk egy kis sört, tagok? Mit lőttök hozzá?

Otthagyták a teherautót a Kis Matróz előtt, gyalog mentek tovább. Átvágtak a két móló közötti elvadult, füves, bokros, fás területen. Átható, pállott halszag terjengett a kikötő jobboldali sarkában veszteglő motoros halászbárkák felől. A Garda és a Süllő sötét nehéz testtel mozdulatlanul álltak az öböl sima vizén, a stégtől sínpár vezetett felfelé egy hosszú épülethez, a sínen csillékhez hasonló kocsik rostokloltak, azokból jött a fertelmes bűz. A fás, bokros terület öböllel ellentétes oldalán villasor húzódott, az egyik villa homlokzatán, amelyik a baloldali mólóval szemben magas fák árnyékában bújt meg, piros betűs felirat díszelgett:

ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ ÜDÜLŐJE

Vitorlásokat láttak az öböl közepén az alacsony gát mellé kikötve, volt ott egy nagyobb hajó, és sok kicsi. Tószegi nevetve kijelentette, elkéri azt a hajót és az egész társaságot elviszi vitorlázni.
-Én meg kibérelek egy vasúti szerelvényt, -replikázott Vadmacska -és én meg elviszem az egész évfolyamot Siófokra!
Odaértek egy kicsi kerthez, a másik móló tövében. A kicsi kertben állt egy kicsi ház. A kicsi házban lakott a kikötőőr, -Tószegi Roland ezt is tudta. Beszélt, magyarázott, be nem állt a szája. Ha azelőtt nem tudták, mit is kell tennie a kikötőőrnek, amikor jön a vihar, hát most Tószegitől megtudták.
-Kurblis telefonon kapja az értesítést, közvetlenül a Meteorológiai Szolgálattól, -mesélte. -Kétfajta riasztás van, elsőfokú, és másodfokú. Elsőfokúnál a sárga rakétát viszi ki a mólóra, másodfokúnál a pirosat. Van kint egy rövid, vastag vascső, majd megmutatom, majd később kimegyünk és megnézzük. A tag begyújtja a rakétát, beleteszi a csőbe és mindkét kezével befogja a fülét. A rakéta egy-két másodpercen belül sisteregve kirepül, nagyot pukkan, és olyan magasra száll, hogy a túloldalról is látni lehet.
-Menjünk a strandra Roland, nagyon melegem van, -nyafogott Kökény Anita.
Tószegi átkarolta a vállát, és megnyugtatásképpen szájon csókolta.
-Rendben, -nevetett. -Gyertek, hát! Erre van a strand!
Elindult előre, a többiek követték. Elhaladtak egy kunyhó méretű vályogépület mellett, ez még a kikötőőr házánál is kisebb volt.

ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR VITORLÁSTELEPE

-hirdette a kerítés felett a tábla. Bent lélek nem látszott, a kulipintyó oldalának támasztva öreg vitorlarudak ácsorogtak a gazban, barnák, repedezettek.
Haladtak tovább a móló felé, elérték a sóját. A sóján félig partra húzva csónakot pillantottak meg, melyről Tószegi azt mondta "boci" a neve, azért kapta, mert pont úgy kullog a nagyhajók után a vízen, ahogy a kisbornyú kocog kötélvégre kötve faluhelyütt a szekér mögött.
-A bocival lehet átmenni a gátra a vitorlásokhoz, -magyarázta Tószegi.
A sójával szemben az ösvény másik oldalán elvadult, bokros, bozótos rész terült el. Keskeny gyalog-út kanyargott át a burgying között a strandra. Szemes községi strandja az egyik legszebb, leghosszabb homokos strand volt az egész hosszú Balaton-parton. Átkelve a burgyingon ide érkeztek.

A strandon már voltak népek. Papák, mamák feküdtek a homokba leterített gyékényeken, gyermekek játszottak a kisvízben, dagadt, szőröshasú férfiak fröcskölték egymást a parttól 50 méterre, fiúk, lányok dobáltak egymásnak egy szívárványszínű apró labdát még beljebb.
Kinéztek maguknak egy jó kis helyet, közel a nádashoz, oda telepedtek.
-Át kellene valahol öltöznünk, -nézett körül Vadmacska, -gyerekek, nem láttok valahol öltözőt?
-Ott az a fülke mögötted, -mutatott hátra Tószegi. -Öltözőfülke, ha jól sejtem. Menj be, ha akarsz, ott átöltözhetsz. De itt is átöltözhetsz, ha akarsz, minket nem zavarsz vele.
-Persze, -mondta Vadmacska, -jól van, majd rögtön!
Ment, maga után vonta Molnár Zitát, bezárkóztak a fülkébe.
A társaságnak többi tagjai letelepedtek, a fiúk lekapták magukról a hosszúnadrágot, fecske volt alatta, és már készen is álltak a napozásra, fürdőzésre.
Egyszer aztán, ahogy ülnek a homokban, hallják ám a fülke felől Molnár Zita álmélkodó hangját:
-Neked milyen szép melled van Karolina! Nem is tudtam, hogy ekkora!
Szemerédi kivételével mindenki kacagott. Tószegi felugrott és mókásan kiáltotta:

-Hűha, ezt nekem is látnom kell, -és odafutott a fülkéhez, és a deszkapalánk résein beleskelődött.

Látott-e valami izgalmasat, nem lehet tudni, mindenesetre ezt követően, a délután hátralévő óráiban feltűnően sokat foglalkozott a lánnyal, -Szemerédi ízlése szerint túl sokat. Egymás melett feküdtek a homokban, egymással társalogtak, mintha a többiek jelen sem lennének. Tószegi homokot szórt Vadmacska hasára, megkérdezte, nem túl forró-e a homok, és a lány "nem"-jére még szórt rá egy marokkal, és a tenyerével elegyengette. Jánosban forrt az indulat, de türtőztette magát. Az élmény, hogy Kassai Karolina testét, hibátlan remek alakját mindössze három tenyérnyi ruhadarab fedi, fejbeverte. Szegény jó János. Össze volt keveredve. Pár lépésnyire majdnem ruha nélkül ott feküdt a homokban Kassai Karolina, az a lány, akit barátjának akart, és Tószegivel beszélgetett.
Otthagyta őket, bement a vízbe. Belábalt egészen odáig, ahol a meder hirtelen mélyülni kezd, elvetődött, és úszott úszott, messze be a tóba, túl a móló vonalán.
Mire visszaért, sem Tószegit sem Karolinát nem látta sehol.
Néhányan a mólóra készültek, velük tartott. Kisétáltak egészen odáig, ahol a móló kanyarodik. Nagy társaságot találtak kint, hozzájuk hasonló korú fiatalokat. Meglelték a viharágyút, a mellvédre volt felerősítve. Vas talapzaton állt, vascsavarok tartották, vaskosan, ferdén meredt az ég felé. Pár lépéssel arrébb állt a móló oldalában egy bazalt-kövekből kiépített trambulin. A fiatalok innen ugráltak fejeseket a Balatonba.
Jó ideig nézelődtek azon a helyen.
Egyszer csak, arra lettek figyelmesek, hogy velük egyvonalban, de onnan, ahol álltak mintegy harminc méterre benn a mélyvízben fiatal nő sikoltozik:
-Segítség, segítség, jaj a férjem!
János odanézett, a nő nyakig állt a vízben, rémült képét tekergette, mellette kicsivel előrébb csapkodó karok, és egy alá-alá merülő kopasz fej.
-Túlment a marás vonalán, -villant át Szemerédi fején a felismerés, -és elmerült.
A marásról is Tószegi beszélt, ő mondta el nekik, mielőtt bementek volt fürdeni, hogy a tó feneke a déli oldalon 2-300 méter távolságig laposan fut, egyenletesen mélyül, ott azonban van egy hirtelen letörés, amit a Balaton környéki emberek "marásnak" neveznek.
"Aki nem biztos a saját úszni tudásában" -mondta Tószegi, -"az ne merészkedjen túl a maráson".
Szekeres már rohant is, futtában felugrott a mellvédre, végigszaladt a keskeny párkányon a lapos, nagy kőig, amit trambulinnak használt a helyi ifjúság. Szempillantással később már repült is a teste, s becsapódott a vízbe. Őrült módra csapokodó karokkal hajtotta előre magát Szekeres Jakab. Mire Szemerédi a kőhöz ért és ő is beugrott, az egyetemista már a fuldokló mellett volt, alákarolt, kiemelte, és vonszolta kifelé a sekély vízbe.
Akkor már többen is mentek, futottak, hogy segítsenek. Szekeres és Szemerédi kihúzták az alélt, eszméletlen férfit a bazalt-kövekre, s innen nagy nehezen, több segítő kéztől támogatva átemelték a mólóra. A fiatalasszony sírt és a kezét tördelve ismételgette:
-Ah, én mondtam Benő, hogy ne menjünk be annyira!
Vékony, cingár emberke érkezett, lihegve tört utat az embergyűrűben:
-Engedjenek kérem, menjenek arrébb, orvos vagyok!

Rájuk már nem volt szükség, hátrébb húzódtak, kihátráltak a tömegből. Beleütköztek Pázmándiba és Szerdahelyi Piroskába. A lány a kezét tördelte és ijedt tekintettel nézett fel a délceg Szekeresre. Az átéltek hatása alatt szótlanul indultak vissszafelé a mólón, a kikötő irányába. Amikor a fiatal nyárfák alá értek, szembe találkoztak Tószegi Rolanddal és Kassai Karolinával.

-Hát ti meg hol a csodába vagytok?! -kiáltott rájuk Vadmacska. -Már mindenütt kerestünk benneteket! Tudjátok mi az újság?!
-Na, mi?! -vetette oda szárazon Szemerédi. -Csak tán nem estetek bele a Balatonba?

Karolina ránézett Jánosra, gyors, odavetett pillantás volt, azt kérdezte: "neked meg mi bajod van?" -aztán, mintha mi sem történt volna, így folytatta:
-Roland szerzett egy vitorlást. Azt a nagyhajót, ami középen áll, ott ni! Ez fantasztikus. Elmehetünk vele mindannyian, egész délutánra odaadták.
-Nagyszerű, nagyszerű, -morogta kedvetlenül Pázmándi, és szandálja orrával arrébb rúgott egy kavicsot.
Szekeres nem szólt semmit és Szerdahelyi Piroska is hallgatott.
Karolina csodálkozva mérte végig a csüggedt négyest, és Tószegihez fordult.
-Mondd, te érted ezt? Azt hittem a plafonig ugranak majd az örömtől!
Tószegi legyintett.
-Ne is törődj vele. Aki akar jön, aki akar marad. Többség dönt, egység nyal.
Kezét csípőre tette, vigyorgott.
-Mi a nyű esett belétek, tagok? Nem ismerek rá az én vídám, jó cimboráimra. Történt...történt valami?
-Á, semmi, -mondta a kis púpos Pázmándi. -Lényegtelen, csak egy apróság. Szekeres kimentett a vízől egy fuldoklót!



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-03-11 10:43:43

Nagyon aranyos vagy, és köszönöm! Remélem a folytatás is tetszeni fog!

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-03-11 08:55:21

Szia!
Nem felejtettelek el, csak mostanában sok a dolgom, de egyáltalán nem bánom, hogy a Havasi gyopárra időt szakítok, mert megéri!!!!!
Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-03-09 18:15:56

Hát bizony, a szerelem ilyen! Vagyis, hogy vak. De, lehet valami titok abban, hogy Szemerédinek csak Vadmacska kell. Sztem, ha a lány nem érezne semmit iránta, Jánosban is kihalna a tűz. János érzi, hogy Karolina titokban szereti őt, ez táplálja a tüzet. Az ember állítólag megérez ilyesmit.
Nem tudom ám, hogy így van-e?
Majd kiderül. Számomra is majd csak akkor, amikor folytatom.
Nagyon örülök, hogy újra írtál, és köszönöm. -én

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)