Kata sikertelen próbálkozása

- Anya, elmegyek, úszok egyet. - kiabált Zsu a bejárati ajtónál állva.
- Rendben, de ebédre gyere haza.
- Itt leszek. Szia Anya!
- Szia Zsuzsikám!
Zsu elindult, de nem jutott sokáig, hisz a házból kilépve meghallotta, újdonsült barátosnéja hangját.
- Zsu!!! - kiabált Kata, az ablakából. - Gyere fel, kaptam új sminkeket.
- Egy pillanat. - kiabált vissza Zsu, és bement a házba. - Anya, változott a terv, átmegyek Katáékhoz.
- Rendben.
Zsu kirohant, át Katáékhoz, és mint aki se lát, se hall, belerohant Zoliba, aki éppen a szemetet vitte ki.
- Bocsi...
- Tudom, nem láttál. - mondta Zoli, feltápászkodva a földről.
- Valahogy úgy. - válaszolta Zsu.
- Semmi gond, már kezdek hozzá szokni. - mosolygott Zoli. - Gyere. - nyújtotta kezét Zsu felé.
Zsu kézen ragadta, és felállt.
- Köszi. - mosolygott Zsu. - Kata bent van?
- Igen, fent van a szobájában, a lépcső után balra. - mutogatott Zoli, magarázás közben.
- Köszi. Szia.
- Szia
Zsu úgy rohant, hogy a lába sem érte a földet, szinte repült.
A nappalihoz érve beköszönt, és rohant tovább, meg sem várva, hogy visszaköszönjön Előd, aki éppen TV - t nézett.
Zsu lépteit már messziről lehetett hallani.
Bekopogott Katihoz, és feltépte az ajtót.
- Szia Kata. - köszönt Zsu, még mielőtt, észre vehette volna, hogy nem csak Kata van a szobában, hanem az anyukája is. - Szia Magdolna!
- Szia Zsu. - köszönt Kata.
- Szia Zsu. - köszönt Magdolna.
- Gyere, nézd meg, mit kaptam. - ült beljebb az ágyon Kata.
- Ezért jöttem. - nevetett Zsu, és lehuppant Kata mellé, az ágyra.
- Akkor, Én m egyek is. - mondta Magdolna. - Magatokra is hagylak. - és kiment az ajtón.
- Szia. - köszönt el Zsu.
- Szia. - köszönt el Kata.
- Ezt nézd meg, tuti egy szín. - nyújtott Kata, Zsu felé egy vörös rúzst.
- Úúú, tényleg tuti, kipróbálhatom? - kérdezte Zsu izgatottan.
- Persze. - bólintott Kata.
Zsu felállt, és közelebb lépet az ággyal szemben lévő pipere asztalhoz. Leült, és kifestette a száját. Megfordult.
- Na milyen? - érdeklődött Katától.
Kata hatalmas nevetésben tört ki.
- Kicsit sötét, a Te arcodhoz.
Kata és Zsu egész délelőtt festették magukat, és jókat nevettek, egymás rossznál rosszabb sminkjein.
Míg nem Zoli benyitott.
Hatalmas kacagásban tört ki, a hasát fogva.
A végére már annyira nevetett, hogy összeesett, a küszöbön.
Kata ment, és becsukta az ajtót.
- Ne is foglalkozz vele, teljesen hülye. - mondta Kata.
- Nem is akartam, de most már mennem kell. - mondta Zsu, lelombozódva. - Hól találom a smink lemosót?
- A bal oldali fiókban van.
- Meg van.
- Ne foglalkozz a hülye bátyámmal, nem ért máshoz, csak az ágyon ugráláshoz, és a gitár pengetéséhez. - mondta Kata, a pipere tükör melletti falnak dőlve.
- Láttam, reggel. - mondta Zsu egyhangúan.
Kata arca teljesen megnyúlt, az ámulattól, és csak hebegett habogott, össze vissza minden félét.
Zsu felállt az asztaltól, és elindult, az ajtó felé.
- Szia. - köszönt el Zsu, és kilépett az ajtón.
Kata még egy darabig mozdulatlanul állt a szobájában, nem tudta hova tenni, Zsu mondatát.
Mikor végre észhez tért, a megrázkódtatásból, gyorsan az ablakához sietett, és látta, amint Zoli és Zsu beszélgetnek a kertben.
- Zsu!!! De ugye az esti moziba jössz!!? - kiabált Kata.
- Persze, hogy megyek. - kiabált vissza Zsu.
- Rendben. - kiabált Kata, és bement a szobájába.
- Este mentek moziba? - érdeklődött Zoli.
- Igen, a Harry Potter - t nézzük. Láttad már? - felelte Zsu.
- Nem.
- Nem akarnál, velünk jönni? - vörösödött el Zsu arca.
- De, elmehetek. - felelte Zoli
- Oké, akkor majd még találkozunk. Szia. - köszönt el Zsu, és elindult haza.
- Szia.
Zsu repdesett az örömtől, hogy Zoli nem nézi, teljesen hülyének, és elmegy vele, velük a moziba.