HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49105

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: hajnalcsillagFeltöltés dátuma: 2008-03-11

Csokoládészemek

Én
"Levelezés Bírónál." Levelezés Bírónál? Te jó ég, ez meg mi? Mennyi szép pillanat, ahogy vártunk arra, hogy végre a tanár hátát lássuk, és gyorsan...de mi ez az sms? Ki küldte, és miért? Ez annyira nem is érdekes ahhoz képest, hogy honnan tud róla? Hisz' nem tudhatja senki, csak Sári és én. Sári...milyen régen is láttam, mostanában nincs időm a barátaimra (sem). Annyira lefoglal a sok tanulás, a dolgozatok, az érettségi gondolata...Sári. Milyen jó barátnők voltunk, mennyi mindent megosztottunk egymással. Persze most is közel áll hozzám, de azok a régi szép idők már elmúltak. Levelezés Bírónál. Mennyire untuk a történelmet...nem is csoda, most sem lelkesedem érte. Levelezés Bírónál. A kréta illata, az osztálytársak zsibongása. Bíró csöndért könyörgő tekintete és tehetetlen kézmozdulatai. Hiába, nem tudtuk komolyan venni szegényt. Levelezés Bírónál. Mennyi titok került lejegyzésre...újra is kéne olvasnom, talán még megvannak valahol a szekrényben, a felső polcon. Levelezés Bírónál, levelezés Bírónál, levelezés Bírónál.....
- Zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz!
Megint rezeg a telefonom, ki az már megint? Ismeretlen szám. Üzenet. "Szeretlek Misi." Szeretlek Misi? Szeretlek MISI? Ezt nem hiszem el! Misi. Szeretlek Misi. Kopott iskolapadba karcolva körzővel, hulló vakolat, a falra mázolva zsírkrétával. Szeretlek Misi. Az első nagy szerelem, évekig tartott, csak a beteljesülés hiányzott. Igaz, egyszer engem választott párjának egy játékba és harmadikban kölcsönkért tőlem egy ceruzát. Szerencseceruza. Utána azzal írtam addig, amíg már csak három centi volt belőle és tudtam fogni a rövid ujjaimmal. Misi. Szerencseceruza. Honnan tud róla? Ki ez? Mit akar tőlem? Misiről senki nem tudott. Még Sárinak sem mondtam el. Nagyon nehéz volt magamban tartani. Misi. Négy éve nem láttam. Amióta nyolcadikban elballagtunk, még csak az utcán sem sikerült összefutnom vele. Sokáig próbálkoztam persze, jártam az utcájukban, a focipálya környékén, néha órákat bolyongtam a városban, csak hogy véletlenül megpillantsam. Persze ma már nem csinálnék ilyet. Ma már nem rajongok senkiért, legalábbis ennyire biztosan nem. Misi. Szeretlek Misi. Ki írhatja az üzeneteket? Ez annyira ijesztő...senki sem ismerhet ennyire. Csak magamat ismerem ennyire, s néha még ebben is bizonytalan vagyok. Levelezés Bírónál. Szeretlek Misi.

Ő

Tudom, hogy kövér vagyok és csúnya. Nem kellek senkinek. Soha nem fogok tetszeni se másnak, se magamnak. Ráadásul okos sem vagyok, nincs bennem semmi különleges. Nem is szól hozzám senki sem az osztályban. Egyedül állok a folyosón, az ablaknál minden szünetben. Nézek kifelé, nézem a többieket, akik fociznak, nevetnek, őrültködnek. Én nem csinálok ilyesmit. A szüleim arra neveltek, hogy viselkedjek tisztelettudóan, ne kiabáljak az iskolában, hanem legyek csendben és tanuljak. Én így is teszek. Már az általános iskolában sem voltak barátaim. Már megszoktam ezt. Nem hiányoznak. El tudom foglalni magam. A gondolataim nagyon fontosak számomra. Egyvalaki jár folyton a fejemben. Valószínűleg észre sem veszi, hogy a világon vagyok. Ez zavar, nagyon zavar. Gyönyörű ez a lány. Szőke haj, égkék szemek, csillogó mosoly. A nevetése egyszerűen elvarázsol. Soha életemben nem láttam csodálatosabb lényt nála. Imádom. Évek óta. Hatéves korunk óta egy iskolába járunk, követtem őt ide is, ebbe a gimnáziumba. Pedig nem is szeretem a németet. Csak miatta választottam ezt a helyet, a tanulással meg csak vergődöm. De megéri, minden megéri, csak láthassam nap mint nap. Legfőbb szórakozásom a megfigyelés. Már körülbelül tíz éve csinálom, jól bele lehet jönni ennyi idő alatt. Szoktam követni Őt gyakran, távolról hazakísérem, együtt kutyát sétáltatunk, a bulikban ha rámozdul egy részeg srác, mindig én vagyok az, aki elgáncsolja. Vigyázok rá. Ő persze nem látja, hisz nem tudja, hogy létezem. Tizennyolc éves vagyok. Testileg-lelkileg padlón vagyok. Ki akarok törni ebből. Meg is találtam a megoldást. Nem túl jó gondolat, de más kiutat nem látok. Meg fogom ölni. Igen. Meg kell ölnöm, hiszen ha nem ölöm meg, akkor előbb utóbb magammal fogok végezni. Meg fogom ölni. Megölöm.

Én

"Meg foglak ölni." Tessék? Micsoda? Meg fog ölni? Ki? És miért? Ez egy rossz vicc? De ki űzne ilyen durva tréfát velem? Meg foglak ölni. Én téged meg foglak ölni. Ez teljesen egyértelmű, sajnos. A mondatban nincs semmi kétértelműség. A szövegkörnyezetből sem lehet következtetni, mivel nincs szövegkörnyezet. Csak egy rövid mondat: Meg foglak ölni. Két szóból áll. Az első, megölni. Főnévi igenév, igekötővel az elején, ami elválik és a befejezettségért felelős. Ugyanakkor nincs még befejezve, hiszen jövő időben van kifejezve, erre utal a foglak. Szótő, fog. L utal a tárgyamra, vagyis rád. Játszol. Alszol. Olvasol. Egyes szám második személy. A k pedig személyrag. Egyes szám első személy, vagyis én. Félek, érzek, látok. Én meg foglak ölni téged. Meg foglak ölni. Szép ez a magyar nyelv. De milyen borzasztó ez az üzenet! Miért akar megölni engem? Ennyire gyűlöletes vagyok? Nem lehet engem elviselni? Misi nem szeretett, ez tény, de el bírt viselni, semmi baja nem volt velem. Ha lett volna, nem valószínű, hogy tőlem kéri el a ceruzát. Bár lehet, hogy csak nagyon szép ceruza volt. Misi. Szeretlek Misi....

Ő

Nem tudom megtenni. Hiába, egyszerűen nem megy. Annyira hozzászoktam a gondolatához, hogy Ő él és az életem középpontja, hogy nem visz rá a lélek. Pedig már annyira gyűlölöm ezért. Szálanként tudnám kitépni a csillogó, selymes haját. De ugyanakkor imádom minden egyes mosolyát, vagy azt, ahogy firkál órán a füzetébe, és mikor szólítják, álmodozó arccal néz fel, és azt sem tudja, hol van. Istenem, ez a lány követni fog engem mindig. Vagy én követem őt. Követjük egymást örökkön-örökké.


Én: - Szia! (Ki ez a srác? Annyira ismerős, szerintem az osztálytársam lehet, azok közül, akikkel soha még egy szót sem váltottam. Kis szürke egérnek tűnt eddig. Vajon most miért jött ide hozzám? Még soha nem beszéltünk egymással.)
Ő: - Szia! (Angyali lány. Ez a hang olyan dallamos, csodaszép, csengő. Ezért érdemes volt élni és élni hagyni.) - Hazakísérhetlek?
Én: - Tessék? Haza akarsz kísérni? Hogyhogy? (Hazakísérni? Hiszen még a nevét sem tudom. Talán Jani vagy Feri. De fogalmam sincs, kéne tudnom? Eddig nem jutott eszébe soha, semmi ilyesmi. Rám se nézett szerintem. Én legalábbis nem vettem nagyon észre eddig. Alig mer felnézni, a szemembe pillantani, csak félősen lesüti a szemét. Most végre felnézett egy pillanatra. Mélybarna, nagy szemek. Mennyire emlékeztet valakire...csak tudnám, kire.)
Ő: - Igen, ha nem bánod. (Most mit hüledezik? Évek óta a sarkában vagyok. Ennyire ne vett volna észre?)
Én: - Nem bánom. (Tudom már! Rájöttem. De ez félelmetes. Szakasztott Misi. Nagyon hasonlít rá, de csak a szeme. Nagyon szép szemei vannak ennek a srácnak. És egyébként is, egészen helyes. Hogy lehet, hogy eddig észre sem vettem? Kicsit más, mint Misi, de a szemei...gyönyörűek. Mint a csoki. Édes mogyorókrémes milka. Finom. Aranyos, kedves. Szeretem.


2008. március 10.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
hajnalcsillag
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
28
Időpont: 2008-04-03 20:34:36

Kedves Szikra!

Köszi a hozzászólást. Próbáltam a tudatfolyam-technikát alkalmazni több-kevesebb sikerrel...talán attól olyan, mintha ringatna. Jó, hogy megírtad, ami esezdbe jutott róla!:)
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-02
Összes értékelés:
52
Időpont: 2008-03-13 17:19:38

Nahát, nahát.
Szeretnék így szerelmes lenni. Nagyon szépen megírtad a dolgokat, kellemes, olyan... hm, olyan ringató. :) Tudom, furcsa dolgok jutnak az eszembe.
Egy kis csokoládé-csodát adtál. Már nem éhezem annyira a csokira :)
Szép napot:
Szikra

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Inkább leszek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Szél hátán fellegek címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Két temető című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szívek temetője című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)