Egy lány, akit elfelejtettek volna,
S nem keresnének, ha eltünne nyoma.
Elment egyszer, egyedül, vándorútra,
S hetvennyolc órán át nem fordult vissza.

Hetvenkilencnél se tette volna,
Ha vérétől nem lenne vörös torka.
Vörös vére testén folyik végig,
Lelke lassan felszáll a csillagos égig.

Onnan szomorúan lenéz, hírtelen.
Hogy senkinek nem hiányzik...hihetetlen.
A sok önző ember a hírekre lesz figyelmes,
S rájönnek, hogy keresni őt már nem érdemes.

"Fiatal lány fekszik az erdőben, kés a torkában"
De addig az estéig senki sem ment utána.
Az ilyedt emberek gyorsan az erdő felé futnak,
Nem változtathatják meg egy percét sem a múltnak.

Mostmár elfelejteni őt eszükbe se jutna,
mert eltemették, -ez lett a lány sorsa.