HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47109

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2008-03-17

Princess von Meerbach, avagy: Még nincs vége! (6)

Eddig történt:

Csak egy kiruccanásnak indult...de nem az lett! Attila és én bajor vidékre utaztunk, ahol a rejtélyes Meerbach kastélyban szálltunk meg. Már rosszul kezdődik, ugye? A Noszlopy-s kalandunk után a legkevésbé sem vágytunk újabb bonyodalmakra. Ám mégsem lett nyugtunk. Feltűnt ugyanis a furcsa Nemesvári Rudolf, akiről később érdekes dolgok derültek ki, de sikerült belekevernünk magunkat egy különös nyomozásba is. Végezetül a kedves Rudolf herceg alaposan bekevert, s foglyok lettünk mindketten, éppen, mikor lerántottuk a leplet Giselle -ről és eddig titkolt ikertestvéréről...

A menekülés

Szedtük a lábunk a hercegnő után és bíztunk benne, ahogy kérte, bár nem nagy lelkesedéssel. Átvágtattunk a folyosókon. Már ismerős volt a terep, de Giselle egy éles kanyarral lefordult. A bepenészesedett alagút hamarosan olyan vékonyra szűkült, mint egy bányajárat. A görnyedezésbe belesajdult a derekam, s tetejébe Rudolfot is cipelnünk kellett. Tenyerünkből sugárban szivárgott a friss vér. Ajkamba harapva tűrtem a szúrós fájdalmat, s ijedten néztem Attilára, aki eléggé elsápadt... Ekkor Rudolf teste görcsösen megfeszült és előrehanyatlott. Riadtan kaptunk utána, Giselle pedig sietve hátrafordult.
- Gyorsan, fordítsátok a hátára - s úgy is tettünk. A herceg szenvedve felhördült. Giselle kitapintotta az ütőerét, és nem túl megnyugtatóan tekintett fel. - Nagyon gyenge! Megviselte Rolf kegyetlensége - állapította meg.
- Mit csináljunk vele? - Kérdezte Attila. A hercegnő tekintete egy pillanatig elidőzött a férfin, s gondterhes arccal sóhajtott.
- Nem hagyhatjuk meghalni, és még szükségünk lehet rá. Folytatnunk kell az utat, gyertek. Rolf és Gina már biztosan kiszabadultak - óvatosan vállunkra vettük a herceget, amennyire azt az a kevéske hely engedte, és elindultunk Giselle után. A járat egy kanyarral meredek lejtőbe csapott.

- Giselle! - Kiáltottam a hercegnő után, aki elszántan vezetett minket a sötét alagúton át. - Várj! - Nyögtem. Kezem szüntelen vérzett és sajgott. Attilával mindketten elfáradtunk. Ne maradt erőnk vonszolni a magatehetetlen herceget. Giselle hátrapillantott.
- Nem adhatjátok fel! Tovább...kérlek benneteket, bírjátok ki még egy kicsit. Hamarosan kiértünk - mondta, és indult is, mire nagyot fújtam. Attila is fáradtan zihált. Biccentettem, s ő bólintott, hogy mehetünk. Rudolf nyöszörögve próbálta felfogni a körülötte zajló dolgokat, de tekintetén tudatlan köd ült továbbra is.
- Legalább azt mondd meg, mi ez az egész?! - Köhögte barátom. Szája megrándult, amint sebes kezét ökölbe szorította. Giselle halkan sóhajtott.
- Hisz' megígértem... -motyogta, szinte magának, aztán váratlanul felemelte a hangját. - Tudom, nem értitek, hogy volt képes Rolf visszahozni minket, hiszen ő is...halott. És jóllehet, nekem sem kellene értenem. Mégis tudom, mi mindent álltatok ki ti ketten. Ginával összeolvadtak az emlékeink, éreztem, amit ő, mivel a része vagyok. Ez mindig is így volt - részvét sugárzott a szavaiból, saját maga iránt és irántunk is. Pár pillanatig nem szólalt meg. Talán bátorságot gyűjtött.
- Biztosan hallottatok róla, miként esett meg a családi tragédia - nézett ránk.
- Igen. De a történetet elferdítették - válaszoltam. - Csak ma jöttünk rá mi is, hogy van még egy Meerbach hercegnő. Na és, hogy a gyilkosság nem volt szándékos.
- Pontosan - ingatta szomorúan fejét Giselle. - Nem akartam megölni a testvérem...és szerettem Rolfot! Holtomiglan, holtáiglan...és azon is túl! - Rebegte. Nagy, barna szemeit hosszan behunyta, de megrázta magát, s kezével kitapogatta a falat. Megkocogtatta, s amint egy kör alakú vaskopogtató akadt az ujjai közé, kinyitott egy apró, szürke, boltíves ajtót .- Kifelé, szaporán!
Megcsapott minket az éjszaka hűvös szele. Megkönnyebbülten kibújtunk az alagútból. A herceg mélyeket szippantott a friss levegőből. Felettünk méretes fenyőfák takarták el a csillagokkal szórt eget. Valahol a kastély mögötti erdő szélén köthettünk ki.
- Hol vagyunk? - Hunyorgott Attila.
- Az egyik mellékjáratnál, ami kivezet a kastélyból - tájékoztatta a hercegnő.
- És hová megyünk? - Megtámasztottuk a herceget. Testének enyhe rázkódása elárulta, hogy még mindig közel van az ájuláshoz.
- Tehát, azt mondjátok, tudtok mindent a tragédiáról - tért ki a válasz elől a hercegnő, s ránk sem nézve, biztonságos ösvény után nézett a vaksötétben. Attilával sokat sejtetően összepislogtunk. Giselle zavartalanul folytatta: - Emlékezzetek néhány momentumra!
- Mint például? - Kérdeztem, némi figyelmeztető éllel a hangomban. Elvégre azt ígérte, elmond mindent, és most mégis kerít! Barátom részéről pedig, tudtam jól, elég volt egy csepp bizalmatlanság ahhoz, hogy ne higgye el, amit hall.
- Gina végtelenül dühös volt aznap. Az irántam érzett gyűlölete és a Rolfhoz fűződő gyengéd érzelmek keveréke vette rá arra, hogy fegyvert ragadjon. Még élt pár másodpercet, miután megsebezte a tőr. Azokban az utolsó másodpercekben tett egy fogadalmat, ami szerint a lelke nem nyugszik...
- ...Míg bosszút nem áll a megfelelő módon. Igen, ezt tudjuk - fejeztem be helyette. - A "hamis" verzió szerint ezt te fogadtad meg. Vagyis, míg nem derült ki, hogy létezik Gina - Giselle bólintott.
- Igen. Akkoriban úgy igyekeztek elkendőzni az esetet, hogy azt mondták, Rolf egy szobalány kegyeiért hagyott el, és szó sem volt a testvéremről. Az eltűnését titokban tartották, nehogy botrány kerekedjék belőle, és egy ritka betegségre hagyatkoztunk, ha szóba került valaha is Gina hiánya.
- De mindez mennyivel visz minket közelebb ahhoz a válaszhoz, hogy mi és miért történt ma este? - Siettette Attila a hercegnővel közös eszmecserénket. Mikor Giselle a völgyből felkapaszkodott egy magasabban fekvő domboldalra, s mi követtük, újból rátért a magyarázatra. Elindultunk a hideg éjszakába. Rudolf ügyetlenül rakta egyik lábát a másik után. Óvatosan tartottuk a derekát és a hátát, nehogy előrehúzza a súlya.
- A mai történéseknek egyrészt az eskü az oka. Gina esküje. Arról szólt, hogy a szeretett férfi elvesztéséért áll bosszút. De ez nem valósult meg ez idáig. Ez azt jelenti, hogy legutóbbi találkozásotok alkalmával nem is tudtátok elpusztítani őt, hiszen még nem vitte véghez, amit elrendelt végzetének. És így tovább kellett várnia, le nem mondva a tervéről.
- Vagyis teljesen tévesen ítéltük meg, hogy Gina végleg elkárhozott a kastélyban - hadarta Attila szenvedélyesen. Giselle - hez fordultam megerősítésért, aki készségesen bólogatott.
- Pontosan. Ha lecsillapodott volna a lelke, arról én is tudnék. A kastélybeli események ugyan legyengítették, olyannyira, hogy a lénye szinte megszűnt, de célját nem érte el, tehát nem nyugodhatott - ezután pár pillanatig csend ereszkedett ránk. Meg kellett békélnünk a váratlan információkkal. Némán mentünk vezetőnk után, csak Rudolf szaggatott légzése, és néhány éjszakai nesz hallatszott.
- Egyvalamit nem értek - szólaltam meg kisvártatva. - Ha Gina túl gyenge volt és alig maradt benne erő, akkor hogy volt képes ma gyakorlatilag teljesen épen megjelenni? - A kérdés alighanem Attilában is felvetődött, mert felfigyelt a hercegnőre.
- Erre is rá akartam térni. Nem magától tette, ahogy én sem, emlékezzetek vissza. Rolf segítsége kellett hozzá. Rolf nyilvánvalóan fellázadt, amikor pihenő lelke pár hónapja megérezte Gina közelségét. De azt hiszem, ez még nem lett volna elég, hogy ő maga is erőre kapjon. Tudjátok, amíg élt, azt kutatta titkon, hogyan szerezhetné vissza Ginát, de nem talált rá módot. Még halála után sem nyugodott bele az elvesztésébe. Ezért is tudta meg, hogy történt vele valami. Valami szörnyű. Csak azt nem tudta, mi lehetett az. A testvérem lelke szenvedett, miután ti visszaküldtétek az árnyékvilágba. Rolf feldühödött, és segíteni akart neki.
- Ezért megszállta Rudolfot? - Vágott közbe a haverom.
- Igen..
- Ugyanúgy, mint ahogy Gina azt a szerencsétlen lányt, Henriettet - mondtam. - Gondolom, neki is kellett egy támaszpont, akin élősködhet. S mivel az utóda itt él a birtokon, pont kapóra jött neki. Kegyetlenség... - fűztem hozzá. Hát persze. És így Rudolt szépen-lassan elintézte, amit Rolf parancsolt. Bábkánt játszadozott vele, s mivel a rituálé végeztével elég erőssé vált, többé nem volt szüksége rá. Átvágtunk néhány kósza fa között, és egy lejtős úton folytattuk a menekülést. A Meerbach lak távol feküdt tőlünk. Nem kis utat tettünk már meg. Fényei ellátszottak hozzánk is, de túl messze voltunk ahhoz, hogy minden épületrész kivehető legyen. S ekkor belém villan a félelmetes felismerés!
- Úristen! - Sikoltottam. Rudolf és Attila ijedten összerezzentek. Giselle meglepetten megtorpant.
- Mi az? - Kérdezték. Levert a víz.
- Attila! Azok ketten szabadon mászkálnak benn! És a szüleid is a kastélyban vannak!!!

...azért nagynehezen, de elkészült ez is! :D

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Haász Irén alkotást töltött fel Virrad címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Jeroscsáki Milán alkotást töltött fel Neved napja címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/11 címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)