Mikor a gondolatom
repül hozzád, hirtelen
körbetáncol, elhozza illatod.
Te messze vagy én mégis érzem.
Hát, ilyen a szerelem?

Álmomban, érintés nélkül
ölellek, szikrázó vad
tűz perzseli testem.
Verejtékcseppek mossák el az álmom.
Hát, ilyen a szerelem?

Csukott szemmel látom
két szemed tündérfényét,
hogy omlik válladra bársonyos
hajad szőke zuhataga.
Hát, ilyen a szerelem

A néma csendben, hallom
hangod, hogy súgsz felém
kedves szavakat, elbódít
vidám nevetésed, ahogy átölel.
Hát, ilyen a szerelem?

Bár merre járok csak téged
kereslek, minden nőben,
kutatom illatod a levegőben,
figyelek, hátha meghallom léptedet.
Hát, ilyen a szerelem?

Hiányod tengernyi kín nekem
és felkorbácsolja érzéseimet,
a vágyódás elsorvaszt egészen,
még benne táncolsz szívemben.
Hát, ilyen a szerelem?

Sok-sok szenvedés,
értelmetlen, átvirrasztott éjszakák,
vörösre könnyezett szemek,
homályos, búcsúzó tekintetek.
Hát, ilyen a szerelem!

Vértengerbe merült álmok
fuldokolnak, széttépett képek
titkos remények hevernek
szanaszét lelkünk szemétdombján.
Hát, ilyen a szerelem!

Kérdések válasz nélkül,
csak miértek és sorsunk körül
emelkedő sírhantok, keresztek
szegélyezik útját.
Hát, ilyen a szerelem.