HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47746

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2008-03-19

Princess von Meerbach, avagy: Még nincs vége! (8)

A leszármazott

Sokáig visszhangzott a fülemben ez az utolsó mondat. Ebből a kutyaszorítóból nincs kiút! Ha valóban nincs, ami megölhetné Rolfot és Ginát, akkor elvesztünk.
- Lélekvámpírok...? - Szuszogtam. - És te is...Rudolf is...azok vagytok? - Hátráltam meg félve. Belekapaszkodtam egy kőasztalba, de nyomban el is engedtem, meglátván a rajta fekvő rondaságot. Giselle felkelt.
- Hadd magyarázzam meg. Tudom, mi járhat a fejedben, de rosszul gondolod, ha azt hiszed, hogy ártani akarunk. Mondtam, soha nem viseltem el, azt, ami vagyok. Segíteni akarok. Ha ezt nem fogadod el, mehetsz egyedül is tovább, de akkor garantáltan meghalsz! - Jelentette ki, minden további nélkül.
- Hidd el - suttogta a fal mellől Rudolf - jobban...jobban jársz, ha...bízol bennünk. Miért akarnánk se...gíteni annak...aki majdnem megölt...? Nem...nem élünk a vér ajándékával. Rolf sok mindent...eltervezett, de...nem számított rá, hogy...erre emlékezni fogok. Azt hitte, megöl... de erősebb vagyok...annál - Giselle lehajolt hozzá.
- És tudod, mit kellene tennünk? Kitalálták, hogyan használják fel őket. De van rá mód, hogy ezt megfékezzük? - Tudakolta óvatosan, mint aki egy óvodás gyerekhez beszél. A herceg feltornászta magát, amennyire tudta. A gyertyák megvilágították az arcát, ami sápadt volt és beesett.
- A méreg segítségét akarják használni. Az ősök mérgét. Ha azt megisszák, és vérét ontják a kisasszonynak és az úrfinak, hatalmasabbak lesznek, mint a legelsők. És ez egyenlő a halállal.
- A méreg... - búgta Giselle. - Istenem... - rám nézve, olyan anyai szánalmat láttam nagy szemeiben, hogy megijedtem.
- Mi az? Mi az a méreg? - Kérdeztem tétován. A hercegnő és Rudolf összenéztek.
- Azoknak a lélekvámpíroknak a mérge, akiktől mi is örököltük ezt a kórságot, az ősök. Az első vámpír pár. Miután ők elpusztultak, a sarjak egy kristályfiolába gyűjtötték a mérget, ereklye gyanánt. Eddig generációk adták tovább egymásnak, de most, gyanítom, hogy Rolfnál van - sóhajtotta Giselle. Rudolf megköszörülte a torkát.
- Nos...igazság szerint...csak volt - a hercegnő és én felkaptuk a fejünket. Rudolf beteges mosolyra húzta a száját. - Elvette az ereklyetartóból, még az előtt, hogy a rituálé megtörtént volna. Csakhogy...elkövetett egy hibát! Amikor magamra hagyott, a mérget nem vitte magával, mert akkor jelentél meg te, Giselle. És megmenekítettél, kedvesem - hálálkodott. A hercegnő szégyenlősen félrepislantott.
- Ugyan...Tehát végig nálad volt? Ez...óriási előny! - Ragyogott fel. - Mutasd meg, kérlek - mire a herceg előkotorta belső zsebéből a 10 centi hosszú, szemfog alakú kristályüveget. Bíborszínű méreg kavargott benne, mint egy kis örvény. Erre már én is közelebb merészkedtem, és letérdeltem a herceghez.
- Szóval ez kellene nekik. És van erre valami...ellenanyag? Bármi, ami segíteni tudna? - Bukott ki belőlem a kérdés. Rudolf felvonta szemöldökét.
- Úgy érted, ami hatástalanítaná? - Végül Giselle kapott a válaszon.
- Van! Emlékszem, tanultam róla. Az ellenméreg visszafordít minden az eredti által elkezdett folyamatot! Többek között kiűzi a testből a gonoszt, és végez vele - magolta, akár egy könyvet. - Ha eltudnánk készíteni, és azt adnánk Rolf kezébe, elkárhoznának. Hogy eddig ez nem jutott eszembe! - Csapott a homlokára. - Pedig még egy ige is van hozzá...
- Ha így állunk,- kapaszkodott fel Rudolf. - azt ajánlom, siessünk. Nem tudom, mennyi idő, míg Rolf észreveszi, hogy hiányzik a kristály - felsegítettük, és indulni készültünk, mikor Giselle megállított.
- Várjatok. Az ellenanyagnak fontos összetevői vannak. Többek között kell egy-egy szemfog azoktól, akikkel végezni akarunk. Lesz itt egy kápolna, ott elkészítjük a szert, de előbb ki kell törnöm Gina és Rolf méregfogát! - Felkavarodott a gyomrom, ha belegondoltam, hogy Giselle két halott testet készül meggyalázni. Átvágott néhány asztal között, és a csarnok hátsó szegletében állt meg. Félrehajtotta a leplet az egyik, gyertyaállványnál lévő asztal tulajdonosáról. Női alak volt. Hála az égnek, csak a fejét láttam, de az is épp elég...hatásos volt. Arccsontjára ráaszalódott a szürke bőr, szeme helyén fekete gödrök tátongtak. Haja, már amennyi még volt neki, kis tincsekben lógott. Szája nyitva maradt, feltételezem, Rolf hagyta úgy. Felső fogsorából jobboldalt hiányzott egy hegyes szemfog, de a balon ott díszlett az agyarszerű kinövés. Giselle, mit sem törődve a taszító látvánnyal, egy határozott mozdulattal kiszakította helyéről a fogat. Az hangos reccsenéssel vált meg addigi helyétől.
- Egy megvan - lelkendezett. Nos, Rudolf és én nem mutattuk ki, mennyire boldogok vagyunk, talán jobb is. Percekkel később a második fog is a birtokunkba került, miután Giselle Rolf tetemét is megfosztotta egyik ékétől. Sietősen otthagytuk a nyomasztó légkörű sírkamrát, és megkerültük az épületet. Kiérve a temetőbe, újra éjjeli feketeség fogadott minket. Nehezen szokott hozzá a szemünk, de Giselle biztos léptekkel vitt minket egyre beljebb. Egy idő után elhagytuk a kisebb sírokat, kriptáknak nyomát se leltük, csak a gaz, a dzsungel maradt, no és egy szűknek látszó, málladozó falú, félig ledőlt tornyú kápolna. Fakapuja jobbára elrohadt, ezért nem is esett nehezünkre bejutni. Bent vastag por, szürke, rongyos pókhálók, és dermesztő hideg fogadott minket. A falhoz erősített szenteltvizes tálak megrepedeztek, és cseppenként szivárgott belőlük a folyadék. Egypár szúette imapad maradványaira bukkantunk még rá, és földön heverő tálak. A szegényes oltár majdnem szétdőlt.
- Otthonos... - állapítottam meg körültekintve. Giselle leültette Rudolfot egy, még viszonylag ép padra.
- Mindegy milyen - mondta aztán. - A lényeg, hogy épp megfelel az ellenméreg elkészítéséhez - s eltűnt a egyik oldalt nyíló sekrestye rejtekében.
- Mit keresel? - Kiáltottam utána. Rudolf megrántotta a vállát.
- Tűzszerszámot...tüzet kell gyújtanunk - hallatszott ki a hangja, s már jött is, kezében a korabeli, olajozott végű fapálcikákkal, és egy durva kődarabbal. - A szernek tűz fölött kell elkészülnie.
- És miből áll tulajdonképpen? Még sosem hallottam róla - vánszorgott oda Rudolf. Giselle felvett a földről egy tálat, és az oltárra rakta. Aztán alátétet keresett neki, ami alatt tüzet gyújthatott.
- Szenteltvíz, ami legyengíti a benne lévő vámpírfogak erejét, és kell még pár csepp az eredeti méregből, mert az ellen használjuk fel, illetve egy kevés vér, halandó erekből...Dorina, ehhez mindenképp te kellesz. Ennyi - tette össze a kezét. A herceg a homlokát ráncolta.
- Ez így nem lesz jó. Ha mindenképpen halandó vér kell, akkor a kisasszony nem lesz alkalmas - meresztette rám szemeit. Értetlenül néztem vissza rá.
- Miért nem? Én vagyok az egyetlen igazi halandó...-tártam szét a karom, de Rudolf a fejét rázta. Giselle úgyszintén nem értette, mit akar ezzel mondani. A hercegnek talán agyára ment a sok izgalom?
- Komolyan nem tudjátok? Te sem, Kedves? - Képedt el, a hercegnő tudatlan fejrázását látva. - Akkor itt az ideje. Dorine, kegyed alkalmatlan erre a szertartásra. Amennyiben jól sejtem, a halandó vér arra kell, hogy a méreg erejét veszítse, de... nem akarná Gina megszerezni a kisasszony testét, ha az halandótól származna. Túl gyenge, hogy azzal élni tudjon. Csak olyannal éri be, ami test a testéből, vér a véréből, vagyis legalább annyira erős, mint amilyen Gina is volt egykor! - Giselle a szája elé kapta a kezét. A herceg helyeselt. - Rolf elég erős, neki nincs szüksége erre a kiváltságra, és megelégszik az úrfiéval. De te, Kedveském, más vagy, mint Attila. Magyar ágon Edelsburg leszármazott vagy - ennek hallatára félrenyeltem. Sokáig köhögtem, mire megbírtam szólalni. Kisebb sokk ért, s ez nem csoda!
- Hogy...micsoda? Mi...vagyok? Hogy...- levegőért kapkodtam. Mi folyik itt? Honnét szedi ezt a herceg? Még hogy...én? Úristen! - Mondjon már valamit! Nem értem... - Rudolf a fejét csóválta.
- Attól tartok, ez az igazság. Bár sejtenem kellett volna, hogy te nem tudod, akkor nem riadtál volna meg a kriptában - tudálékoskodott. Én meg köpni-nyelni alig tudtam. - Az én családom közvetlenül az Edelsburg -októl van, de elmagyarosodott, míg te, úgy hiszem, a Báthory-család egyik ágából születtél. Ezért kell most az én vérem. Aki nem használja az erejét, az olyan, mintha ellene fordulna. De te túl fiatal vagy, hogy átvedd ezt, az...úgymond szokást. Tehát "pártatlannak" számítasz. S ezáltal Gina nincs is veszélyben... - a szám tátva maradt. Szédülés fogott el. Egyszerre lett rajtam úrrá a félelem, az undor és a kétségbeesés. Arcom a kezembe temettem, és próbáltam józan maradni. Szent isten! Mibe keveredtem?! És mindezt egy fél éjszaka leforgása alatt!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Na ja... Beszólás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság II. rész címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Akárki, szívemen egy szalámi... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Akárki, szívemen egy szalámi... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese cicámnak-egérmese, V. befejező rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Rövid történet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)