HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2008-03-20

Anya (Édesanyám emlékére)

Újra eljött sajnos az idő, amikor le kell írnom az érzéseim. Ki kell írnom magamból a fájdalmam, mely nem biztosíték arra, hogy szűnni fog......megpróbálom.
Közel két évvel ezelőtt változtattam az életemen. Világot indultam látni, kipróbálni magam, kicsit kibújni azon felelősség alól, mely egy súlyosan beteg ember gondozása a hozzá tarozókra hárít. Amióta Apa elment ápoltalak, nem kevés olyan helyzettel szembe találva magam, melyek erőt és döntést igényeltek tőlem. Húszas éveiben az ember talán még túl bohó ahhoz, hogy száz százalékig helyt tudjon állni. Akkor már nagybeteg voltál......közel húsz éve volt kéretlen társad a Parkinson-kór. Nem tudtuk másképp megoldani ápolásod kint létem, csak úgy, hogy gondozóházba kerültél. Ők úgy hiszem minden tőlük telhetőt megtettek érted, ennek ellenére az idő előre haladtával ágyban fekvő beteg lettél. Én bár távol voltam tőled, mégsem múlt el úgy hét, hogy ne hívtalak volna fel. Legutoljára novemberben voltam otthon, s látni az örömöt az arcodon, hogy otthon vagy sokat adott nekem. Vissza kellett jönnöm. Épp egy karácsonyi előadás részese voltam, miközben haza telefonáltam...mondták: hívják hozzád az ügyeletet. Kérdeztem mi a baj? Mellkasi fájdalom. Az előadás alatt se hagyott nyugodni a gondolat, mi lehet veled? Majd megtudtam, hogy általános gyengeség miatt bent tartanak. Kaptál sok infúziót, meg gyógyszereket és bár pontosan nem emlékszem mikor, de visszakerültél a gondozóházba. Ez volt életem első olyan karácsonya, mikor nem mondhattam neked Boldog Karácsonyt Édesanya. Eltelt egy-két hónap úgy, hogy bár panaszkodtál általános gyengeségre, s hangod sem nagyon volt, pontosabban lett volna, de a kór magával ragadta akkor már. (a betegség előre haladtával minden létező izom görcsöktől szenved) Egy kedden próbáltalak hívni, nem válaszoltál a hívásomra. Így hívtam a gondozóházat. Mondták nekem, hogy újra kórházban vagy. Az egy külön történet lehetne, hogy miként leltem a nyomodra, mert a kórházban senki nem tudott rólad semmit. Hívtam Csabit is, kérdeztem tőle: miért nem szólt? Azt felelte: nem akartalak idegesíteni, nincs olyan rossz állapotban Anya. Hittem neki. Papának sem szóltunk jó ideig. Sokszor beszéltem orvosaiddal, akik azt vázolták fel előttem, hogy tekintve sokat fekszel elkerülhetetlen, hogy ne keletkezzenek előbb-utóbb felfekvések a testeden. Keletkeztek.
Ez nem kell, hogy feltétlenül azt jelentse a betegnek meg kell halnia, de lehetnek szövődmények. Vérmérgezés.....
Az orvos az első időkben, még bíztatott. Egyszerűen nem beszéltem többet akkor a kórházzal, mikor tudtam, hogy orvos még bent lehet....féltem.
Akkor már körvonalazódott bennem a gondolat, nincs mese, hazamegyek. Még felhívtam a kórházat, nővérrel beszéltem ki átadott egy üzenetet a főorvostól: az Édesanyja kéri, jöjjön haza, látni szeretné. Talán el szeretne búcsúzni......ugye, a szavaknak milyen súlya van?
Még aznap lefoglaltam a jegyet haza. Pénteken hajnalban indult a gépem.
A reptéren Gábor várt.(egy barát kit nem régről ismerek és ki az első perctől Testvérnek szólít.) Avval fogadott, hogy Testvér te remegsz. Észrevette. Én meg meghallottam: Testvér.....új értelmet, kapott ez a szó számomra.(köszönöm Testvér) Hazavitt. Feljött egy kávéra, majd sietett tova párjáért, Anikóért. Én ettem néhány falatot Keresztanyunál, majd elindultam a kórházba. Először rossz kórterembe mentem be, s volt ott egy hölgy, akiről azt hittem Te vagy. Sokkoló érzés volt látni a gyomorszonda kilógó részét, a kórház és a betegek állapotát. Majd megtaláltam a jó kórtermet.
Második sokk.
Neked is volt szondád, nagyon hamar letettem arról, hogy az általam hozott általad annyira szeretett pogácsát oda adjam neked. Törékeny testeden megannyi kötés, kis kezeden a beszúrt infúziók nyoma, lilás sebhelyei és duzzanatai. Úgy tűnt alszol.
Majd felébredtél, s tudtad, ki vagyok...hogyne tudtad volna, hisz nem beteg voltál, nem bolond. Mosolyogtál rám, majd visszaaludtál. Én simogattam kezed, de inkább csak néztelek és zakatoltam. Féltem, így nem is maradtam soká.......nem tudtam maradni. Hazafele, vettem egy kétdecis konyakot és sört. Nem lennél rám büszke, én sem voltam magamra de a konyakot azt hiszem alkoholistákat megszégyenítő gyorsasággal ittam meg.
Tudom nem megoldás, de abban a delériumos állapotomban legalább nem gondolkodtam.
Megfogalmazódott bennem egy gondolat a szívemből és az eszemből: lélekben elengedtelek.....a többi rajtad múlik.
Sírtam.
Az elkövetkező néhány napban is rendre bejártam hozzád, soká mégsem maradtam el, minden alkalommal megmagyarázhatatlan félelem lett úrrá rajtam.
Vittem Neked kubut, a kedvenc italod.......hátha tudok veled itatni egy kicsit, hogy még utoljára érezhesd a szádban az ízét.......felébredtél, végigmértél a szemeddel és tudtam, el akarod raktározni az arcom.....odaátra, ha majd a hídra kell lépj. Nem volt hangod mégis amikor megkérdezted tőled, hogy szeretsz-e és kértem tőled pislants egyet, ha igen....Te hangok nélkül kimondtad, elsuttogtad. Leolvastam a szádról. Majd ittál két kortyot a kedvencedből.(Nekem)
Vasárnap Papával az Édesapáddal bent voltunk nálad. Tudtam orvosod is akkor ügyel. Kerestem Őt és mikor megtaláltam, mondtam neki, nem vagyok se, vak se bolond, tisztán látok, de még bízom........erre Ő: már ne tegye. Néhány nap, talán egy hét és nem leszel velünk.
Papát lekísértem a buszmegállóba, majd vissza hozzád. Majd ugyan az a félelem győzött le...mennem kellett. Nem vagyok hívő, mégis templomba akartam menni, beszélni egy atyával......zárva volt. Hétfőn is Nálad voltam, aznap nem voltál olyan nyugodt álmodban, mint annak előtte, kétszer éreztem azt, most hagysz itt......nem tetted. Belém hasított a felismerés, a tudatalattim, aznap elmész....megpihensz. Indulnom kellett, a nővérek kérdezték szeretnék-e egy nyugtatót, azt feleltem nem köszönöm, tiszta fej és tiszta tudat kell. Hazafele sikerült Bertalan atyával beszélnem, kértem mondjon egy imát értünk, érted. Majd átmentem Gabiékhoz, megetetett és beszélgettünk.....jó szavakat kaptam....megértést. Majd Mártustól érkezett sms, érdeklődött hogylétünk felől.....időm már nem volt válaszolni.....Csaba hívott. Hívták a kórházból.....megpihentél. Mondtam Gabiéknak mi történt....kérdezték nyugtató.......nem köszönöm...csak menni akarok. Gabi hazavitt. Sokáig beszélgettünk, ott volt Dani is. Talán így jó. Átmentem Keresztanyuékhoz, már nem bírtam sírni. Belül sírtam könnyek nélkül. Még este sok embert azok közül kik ismertek és szerettek értesítettünk. Kedd reggel Csabival elkezdtük intézni a hivatalos dolgokat, majd Papához mentem. A dolgok oroszlánrésze így is Csabira maradt. Szerdán utaztam vissza otthonról, haza.......jobb volt belevetnem magam a munkába.....fájnak a gondolatok.....az újra és újra lejátszódó képek. Tudom, Te mindig óvtál minket, s ezután is vigyázó szemed rajtunk. Már Édesapával együtt fentről, az angyalok közül vezettek minket a helyes úton tovább.

ÉDESANYA: MÍG ÉLÜNK, NEM FELEDÜNK, HIÁNYOD LEÍRHATATLAN.

"Pihenj, te drága szív,
már megszűntél dobogni.
Szerető jóságod nem tudjuk feledni,
Mert elfelejteni Téged soha nem lehet.
Csak meg kell tanulnunk
Ezután élni. NÉLKÜLED!"


Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni az értem, értünk tetteket, azt, hogy mellettünk álltak, álltatok a bajban. Köszönet tehát: Nagyapának, Csabinak, Keresztanyunak, Kereszttestvéreimnek, Timinek, V.Janinak, P.Janinak Ildinek,, Gabinak és családjának, Mártinak, Testvérnek és Anikónak, Lilikének, a Gondozóház dolgozóinak, T-né Csöpinek......és mindenkinek aki fájdalmunkban osztozik.

IN MEMORIAM I-NÉ N.M.(1939.06.08-2008.02.18.)




2008-03-20

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2010-02-22 23:13:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Zsolti
elolvastam....Most nem tudok mit írni :(Gyönyörű módon fejezted ki az érzéseid.
Egy ölelés:Kriszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2010-01-04 11:57:29

Kedves Zsolt!
Nem sűrűn fordul elő, hogy fiú létedre ilyen ragaszkodást mutattál Édesanyád iránt. Szép búcsztatót írtá emlékének megőrzésére. Mindi fájdalmas olyen embert elveszíteni, akit szerettünk, aki jó volt ozzánk, s aki fölnevelt. Az idő ugyan tompítja az elvesztés fájdalmát, de meg nem szünteti. Ezzel együtt kell élnünk.
Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-04 00:04:13

Nehéz ilyenkor szavakat találni. Tudom mit érzel, így azt is tudom, hogy nincsenek vigasztaló szavak. A fájdalom nem fog elmúlni, de az idő tompítja, és megtanít hogyan élj együtt vele...
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2008-03-22 18:58:14


Kívánom szívből, hogy tompuljon a fájdalom.
" Belül sírtam, könnyek nélkül." Az igazi fájdalmat nem látják mások,
legbelül érezzük.
Az írásod megrendítő.
Fogadd őszinte részvétemet.

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)