HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47728

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArnodreFeltöltés dátuma: 2008-03-21

Változás

A Rába partján egy idős pár állt. Összebújva, a késői őszi széltől tépett fák alatt. Az eget szürke felhők takarták, s néha egy-egy esőcsepp találkozott a levegőben kavargó elszáradt levelekkel.
A pár a folyót nézte. Ők még látták az öreg Rábát, mély és tiszta vizével, és emlékeztek a régi nyarakra, mikor a forró napokon nyugodtan mártózhattak a folyóban.
És ma: állnak a parton, és nézik a koszos vizet, amely fele akkora, mint hajdanán, s felszínén sárga habfoltok úsznak. Nézik az elkínzott folyót, ahogy lassan vánszorog Győr felé, hogy a Mosoni-Dunába ürítse minden mocskát.
- Már a folyó sem a régi.
A férfi mondta ezt. Inkább magának, mint feleségének, de a hangjában érződő keserűség és bánat mindenhez szólt. A megfeneklett stégnek a víznél, a kopasz fáknak a parton, a vijjogó sirályoknak a levegőben és az erőtlen napnak, valahol fenn, a felhők mögött.
- Jaj, Papa, hát már megint ilyeneken emészted magad?
- Megint? Mindig. Mindenhol csak a rombolás, a pusztítás. Szégyen, hogy mi lett ebből a világból.
- Ha szégyen, hát a mi szégyenünk is - mondta szelíden az asszony. Ő tudta, hogy férjét úgysem tudja meggyőzni. Túl sokszor rágták már át magukat ezen a vitán.
- Szégyen... Az egyetlen szégyenem, hogy rengeteg jót hagytam elpusztulni, amit kínkeserves munkával felépítettünk. A saját két kezünkkel - az utolsó szavaknál ökölbe szorult a balja.
- Jó? Ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Talán te? Vagy én? - a nő a fejét csóválta. - Nem, Papa! Azt hiszem, mindig is így volt ez. Jönnek az újak, a fiatalok, a gyerekeink, és felépítenek majd egy másik világot. Olyat, ami nekik tetszik, amilyet ők akarnak. Bízzunk benne, hogy sikerrel járnak. Igen, így volt ez mindig. A romokon mindig valami új, valami érték születik.
- Én már semmi értéket nem látok ebben a világban - morogta a férfi. Ráncos arca megkeményedett, ahogy a lepusztult folyómedren végignézett. Hallgattak egy ideig, majd a nő szólalt meg halkan
- Látod a folyó medrét? - kérdezte.
- Túl koszos a víz...
- Pedig ott van. Nem látjuk, de ott van. És mindegy, hogy a víz lassan hömpölyög, vagy vad hullámokat kavar felszínén egy vihar. A meder és a víz folyása örök és folytonos. Az élet is ilyen.
- Örök élet? - horkant fel gúnyosan a férfi.
- Az élet körforgása, az az örök.
Megint csak hallgatnak.
- De ezek a mai fiatalok... - kezdte volna a férfi.
- Nézd csak a vizet. Milyen nyugodt, milyen méltóságteljes, ahogy itt folyik. És ugyanez a víz nem sokkal ezelőtt még szikláról sziklára ugrált valahol a hegyekben, vadul, zabolátlanul.
- De...
- Nincs több de, Papa! Fogadd el, hogy a napok telnek, hogy a víz folyik, hogy a világ változik.
A túlparton egy fiatal pár tűnt fel. Nevetve, jókedvűen, egymás karjaiban. A nő arca felderült:
- Na látod! A szerelem már régen is ilyen volt. Mintha magunkat látnám évtizedekkel ezelőtt.
- Azért én sose fogdostalak így...
Elmosolyodnak. Sokáig állnak így. Egymásba karolva, a folyót nézve. Végül a férfi szólal meg:
- Nem tudsz meggyőzni.
- Nem is akarlak, Papa! Nem is akarlak...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-04-04 19:30:50

Köszönöm, Borostyán! :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-04 14:07:06

Kedves Arnodre!
Igen jó írás! Rövidségével együtt is minden benne van, minden szó a helyén, és végül a bölcs befejezés... A címe szintén telitalálat!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-03-24 12:49:10

Szia artur! :)
Bár a cipős témához nem tudok hozzászólni (egyébként Al Bundyra gyanakszom), de egy Hérakleitosz nevű bácsi mondott olyat, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. :)
Köszönöm, hogy olvastál, és amúgy is! ;)

üdv
Arnodre
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-03-24 10:27:23

Szia!
Remek, remek. Szívből gratulálok. Az utolsó sor bizony tényleg a koronája az egésznek. Jó, hogy nem írtál utána semmit. A cím is találó. Valami híres ember mondta, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a cipőbe...vagy mi?
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-03-23 09:47:32

köszönöm, gyogyo! :)
Alkotó
gyogyo
Regisztrált:
2006-11-26
Összes értékelés:
562
Időpont: 2008-03-23 03:26:07

Megkapó karc.Valóban minden allandó változásban van ,s olykor bizony ezek lehetnek fájó-zavaró-vérzőek.De lám ott jön a túloldalon a megújulás.
Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-03-22 15:57:08

Kedves Colhicum!
Köszönöm! :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-03-22 13:51:10

Köszönöm, Inesita! :)
Érdekes a vége, mert ezt éjjel írtam, és a végére még terveztem valamit írni, de semmi nem jutott eszembe... gondoltam majd reggel. Aztán később újra átolvasva végülis így hagytam... Örülök, hogy szted jól döntöttem! :)

üdv
Arnodre
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-03-22 13:26:39

Szia!
Nagyon-nagyon tetszett! És az utolsó mondat... A korona az egészen! Örülök, hogy olvashattam!

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Vértesy Gyula: A tó partján / Am Seeufer címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Talapzatán a szónak címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti égi csillagok! című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Ócska forgatókönyv című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Átalakulás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Rímtelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 6. címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)