-Halló... apa?
-Nem hiszem. Nem ismerős a hangod. Jó számot hívtál?
-Anya telefonjában volt a szám.
-Mondd csak a nevedet.
-Én...vagyok.
-Hmm. A név...igen...stimmel. De édesanyád elhagyott engem, már vagy tizenöt éve. Éppen azért, mert nem volt biztos benne, hogy a születendő gyereknek...neked...én vagyok az apja. A névhez azonban ragaszkodott. Kellett neki a tartásdíj. Nem láttalak még soha, mert a válás után születtél.
-Én sem láttalak még téged. Fénykép sincs itthon rólad. Te soha nem akartad tudni az igazat?
-Valamikor igen! Többször is eszembe jutott, ám drága egy ilyen vizsgálat. Nem volt elég pénzem rá.
-Én tudni szeretném.
-Ha te akarod, akkor lehet, hogy ingyen is megcsinálják a vizsgálatot.
-Meg fogom kérdezni. Ha igen, akkor benne lennél?
-Hmm... Hívj fel, ha tényleg menni fog.

-Halló! Megkérdeztem a rendelőben a gyerekorvost. Nálunk a helyi kórházban megcsinálják, mert már elmúltam tizennégy, és ha én kezdeményezem, nem kerül sokba.
-Mennyi az a nem sok?
-...
-Tényleg nem csillagászati összeg. Nagyon szeretnéd?
-Igen, én ma el is megyek vért adni.
-Én abba a kórházba csak holnap délelőtt tudok elmenni.
-Akkor nem találkozunk, mert nekem iskola.
-Az eredmény amúgy sem lesz készen rögtön. Postán fogják kiküldeni. Címre.
-Akkor majd megtudjuk.
-Igen. Amúgy miből fogod kifizetni a vizsgálatot?
-Összegyűjtöttem a zsebpénzemet.
-Hmm...Te tényleg nagyon szeretnéd megtudni...Azt hiszem...Én is...Megint.

-Halló!
-Igen, itt vagyok.
-Most mi lesz?
-Hmm...Édesanyád mindkettőnket becsapott...rendesen.
-Én nem tudom, ilyenkor mit kell tenni?
-Én sem tudom.
-Találkozhatnánk valahol.
-Jó ötlet.
-Mondjuk, legyen a...előtt.
-Ma délután?
-Ott leszek.
-Hogyan fogjuk ezt helyre hozni...bepótolni...fiam?
-Hmm... Nem tudom...apa.