HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1864

Írás összesen: 48384

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: InesitaFeltöltés dátuma: 2008-03-25

Egy kidobott kutya gondolatai

Jaj, de jó! Megint utazunk? Most hova? Remélem, megint ahhoz a finom vizű tóhoz... A Brigi miért nem jön? Persze, biztos megint leckét csinál. Mostanában nem nagyon ér rá velem játszani. Meg a többiek se. De majd biztos megint több idejük lesz.
Vihetem a zöld labdámat? Jó, jó, csak megpróbáltam. Majd keresek ott a tónál valami finom kis csontocskát. Vagy faágat. Akkor is, ha nem a tóhoz megyünk.
Jaj, várjatok, pisilnem kell! Mindegy, majd visszatartom, egy jó kutya sose csinál be az autóba.
Hú, jó sokat jöttünk! Most már biztos nem a tóhoz megyünk, oda sokkal rövidebb volt az út.
Nahát, itt miért állunk meg? Nektek is pisilni kell? Mert nekem már nagyon. Köszi, kész megkönnyebbülés.
Hé, várjatok! Ne hagyjatok itt! Nem tudok olyan gyorsan futni, mint az autó! Nem halljátok, ahogy ugatok? Gyertek vissza! Hát nem veszitek észre, hogy itthagytatok? Hogy lehettek ilyen feledékenyek?
Már nem is látom őket. Most meg mit csináljak? Biztos nemsokára rájönnek, hogy ittmaradtam. Addig is megyek itt az úton, hogyha jönnek értem, könnyen megtaláljanak. Egy kis séta sosem árt, úgyis szedtem fel mostanában egy kis többletet.
...
Leszakad a lábam. Nem igaz, hogy még mindig nem vették észre, hogy eltűntem! Már nem is számolom, hány autó dudált rám. Mit dudálnak, láthatnák, hogy a gazdáim után megyek!
...
Na tessék, eleredt az eső. Máskor szeretem, de most már nagyon éhes vagyok és fáradt is. Hát miért nem jönnek már? A reggeliből hagytam egy kicsit, hogy örülhessek neki később is. Ostobaság volt, meg kellett volna enni, talán most nem lennék olyan borzasztóan éhes.
El kéne bújni valahová az eső elől. Ott van is egy ház, ha jól látom. De mi van, ha elbújok, és pont akkor jönnek értem vissza? Nem lehet, itt kell maradnom az úton, hogy lássanak.
...
Egyre jobban esik. Úgy érzem, a bőröm alatt is vizes vagyok. És a szél is fúj, már alig érzem a tagjaimat. Hogy feledkezhettek meg rólam ennyire?
...
Na, én nem bírom tovább. Azt se tudom, mennyit jöttem már. Minden lépés kész örökkévalóság. És már sötétedik is. Most már semmi értelme az úton maradnom, úgyse vesznek észre ebben a sötétben. Kéne találni valami búvóhelyet. Miért pont egy ilyen kihalt helyen kellett elveszíteniük? Legalább lenne valami falu a közelben. De itt? Nincs itt semmi. Talán behúzódok oda a bokrok alá. Itt, egészen a tövénél nem olyan vizes. Bár mindegy, annyira át vagyok ázva. Hiába is rázom meg magam.
Ó, kedves kis rongyocskám! Mennyire hiányzol! Milyen jó meleg szokott lenni az előszobában! És milyen finom szokott lenni a vacsora! És milyen jó volt játszani a Brigivel!
Szegény Brigi, most biztos én is nagyon hiányzok neki. Talán sír is.
Holnap egészen biztosan megkeresnek. Holnap megint otthon leszek. Otthon...
...
Nem is gondoltam, hogy fogok tudni aludni, annyira fáztam. Vagyis fázok, mert még most is. Egy hatalmas velőscsontról álmodtam, de annyira vacogtam álmomban is, hogy nem tudtam megenni. Ez vajon mit jelenthet? Persze azon kívül, hogy fázok és éhes vagyok.
Azt hiszem, ma nem gyaloglok. Csak ülök itt szépen az út mellett, így is megláthatnak.
...
Nem, inkább mégis nekiindulok, a mozgástól talán felmelegszem egy kicsit. Bár jobban menne, ha nem lennék ennyire éhes. Vagyis jobban mennék.
...
Végre kisütött a nap. Amilyen borúsan indult, már nem is számítottam rá. Egy keveset melegít rajtam.
Mikor jöttök már vissza?
...
Mégse olyan kihalt ez a vidék, mint gondoltam. Tessék, itt egy falu. Kéne valami kaját szerezni. Megnézem azt a házat ott a szélén.
...
Most mit üvöltesz? Hát bántottalak én téged? Csak egy kis kajáért jöttem, nem a kertedet akarom elfoglalni! Jó, megyek tovább!
Hát itt mindenki üvölt? Milyen hely ez? Miért aggódtok egy ilyen pici kutya miatt, mint én? Nem látjátok, hogy mindegyikőtök legalább kétszer akkora?
...
Na, itt a bolt. Talán ennek a kukájában van valami ehető. Jaj, most mit csináljak? A kuka ott van a másik felénél. Ha olyan messzire megyek, nem látnak meg a gazdáim.
Mindegy, kockáztatok, annyira éhes vagyok már.
Hát, nem valami nagy lakoma... Ennél százszor jobbat szoktam kapni. Mindegy, mégiscsak valami. Jaj, sietek vissza az útra.
...
Aranyos gyerek vagy. Látod, én meg aranyos kutya vagyok. Nincs kajád? Kár.
Micsoda? Nem, rosszul látod. Nem kóbor kutya vagyok. Nekem vannak gazdáim, csak pillanatnyilag sajnos nincsenek itt. Mondd meg a mamádnak is. Nem, köszi, nem kell hazavinnetek, nekem van otthonom. Ja, hogy a mamád nem is akar? Igen, gondoltam. Ésszerű nőnek látszik. Igaza van. Egy kutyát tartani nagy felelősség. Na, nem, azért ez túlzás. Azért annyira sokba nem kerülök. Nézzen rám, asszonyom, hát kerülhet sokba egy ilyen kicsi állat?
Jól van, menjetek. De legközelebb hozzál kaját. Vagyis hát biztos nem lesz legközelebb, mert ma már biztosan megérkeznek a gazdáim.
...
Itt a falu vége. Mi legyen? Nem, azt hiszem, nem megyek tovább. Itt mégiscsak könnyebb búvóhelyet meg kaját találni. De hogy itt miért olyan rossz kedélyűek a kutyák...?
...
Miért nem jönnek már?
...
Biztosan elfelejtettek. De hát az nem lehet! Hogyan felejthettek el engem, amikor én nem felejtettem el őket???
...
Tessék, most még köhögök is. Utálok köhögni, olyan, mintha kijönne egy részem.
Egyszer, amikor még kicsi voltam, köhögtem. De akkor ott volt velem a Brigi, meg a többiek, és elvittek a dokihoz, és finom meleg leveskét adtak meg gyógyszert. És kivételesen a Brigi szobájában alhattam. De régen volt! Most még az előszobának is örülnék, és az se lenne baj, ha hideg lenne az a leves.
...
Ne üvöltsetek annyira! Hát miért baj, hogy végigmegyek az utcán? Nem bántok senkit. Jaj, gazdáim, miért nem jöttök? Igyekeztem jó kutya lenni, hogy hagyhattok mégis itt?
...
Gyengülök. Nem is csoda, amennyiszer köhögnöm kell. Akármilyen előszoba jó lenne. Milyen mogorva falu ez. Ahol kutya van, az üvölt, ahol nincs, ott hozzám vágnak valamit, ha bemegyek a kertbe. Meg kéne találni azt a gyereket. Talán meggyőzhetném az anyját, hogy biztosítson nekem egy előszobát. Vagy egy rongyot, legalábbis amíg jönnek a gazdáim.
...
Azt hiszem, megpihenek itt. Már olyan nehezen emelem a lábamat. És a köhögés is egyre rosszabb.
...
Mintha az a kedves gyerek lenne ott. Ja, nem, csak hasonlít. De ez is kedvesnek látszik. Jó lenne, ha lenne előszobájuk. De túl fáradt vagyok, hogy odamenjek hozzá. Talán magától is észrevesz. Nem, megy tovább.
...
Azt hiszem, lecsukom kicsit a szemem. Nem lehet belőle baj, a gazdáim... így is észre tudnak venni.
Valaki közelít... Mintha... az a gyerek lenne... Igen, az anyja is... vele van. Túl halkan... beszéltek... Igen... beteg vagyok... A vak is ... láthatja...
...
Felemelnek... Ki... az... nem... látom... Olyan... nehéz... a... szemhéjam... Ne... vigyetek el... innen... Bármikor... jöhetnek... a ... gazdáim... Itt... kell... várnom... őket...
...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2011-03-10 16:49:22

Kedves Ibolya és Zsóka!

Valóban az lenne az igazi, ha minden felnőtt (és) gyerek felelősséget vállalna az állataiért, de sajnos erre még egy ideig várnunk kell...
Köszönöm a szavaitokat!

Ági
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2011-03-10 16:49:21

Kedves Ibolya és Zsóka!

Valóban az lenne az igazi, ha minden felnőtt (és) gyerek felelősséget vállalna az állataiért, de sajnos erre még egy ideig várnunk kell...
Köszönöm a szavaitokat!

Ági
Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1890
Időpont: 2011-03-08 23:19:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Inesita!
Most látom, hogy 2008-as keltezésű az írásod. Sajnos még mindíg aktuális.
Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1890
Időpont: 2011-03-08 23:04:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Inesita!
Úgy látom, téged is megfogott a felelőtlenűl utcára kirakott állatok sorsa. Bár ugyanazt a témát jártuk körbe, te egy másik, keményebb nézőpontból fejtetted ki gondolataidat, felnőtt olvasóknak szánva. Igazából ők azok, akik jelenleg a legtöbbet tehetnének az ilyen esetek ellen. Azért én sem adom fel a történetem folytatását, hiszen gyermekeink felelősségtudatára is nagy szükség van. Örülök, hogy "harcostársra" leltem benned az állotok védelmében.
Gratulálok írásodhoz!
Zsóka
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-08 22:40:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Inesita, az az igazság, hogy az ilyen történeteket ökölbe szorított kézzel olvasom. Büntetném ezt a cselekedetet, mert a kutya az egyetlen élőlény, aki minden feltétel nélkül szereti a gazdáját. Visszaélni vele bűn. Az írás jó. Gratulálok Jega Ibolya
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2011-03-08 22:13:37

Kedves Ági, aphrodite!

Én sem fogom soha megérteni az ilyen embereket. Köszönöm, hogy időd szántatok rám!

Ági
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-26
Összes értékelés:
203
Időpont: 2011-03-07 01:08:04

válasz aphrodite (2011-03-07 01:07:30) üzenetére
Bocsi, a szavazás az előbb kimaradt.
Alkotó
Regisztrált:
2009-01-26
Összes értékelés:
203
Időpont: 2011-03-07 01:07:30

Tényleg szívfacsaró történet, sajnos sok kiskutyával, és jópár emberrel ugyanez történik meg. Hogy lehet ennyire szívtelen valaki, hogy eldob magától egy másik élőlényt?!? Pedig érezhette, hogy a kutya megszerette őt, mint gazdáját?

Üdvözlettel és barátsággal: Aphrodite
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-08-15 20:35:24

Kedves Myrthil és Phoenix!
Köszönöm a figyelmeteket és az együttérzéseteket! Sosem fogom megérteni én se az ilyen embereket, de nem is akarom...
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-08-15 20:05:14

Jaj, ez olyan szomorú. Aki ilyet csinál, azt kéne kitenni az út szélére, valahol a semmi közepén!! Mindig úgy felháborodok az ilyenen! És elkeseredem... Remélem sokan olvassák ezt az írást.

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-08-12 19:08:13

kedves Inesita!

Hősiesen bevallom: megkönnyeztem az írásod! Gratulálok! Nagyon megható és tanulságos történet!
Üdv.:
Myrthil
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-04-28 13:52:53

válasz Fekete Vipera (2008-04-11 20:05:35) üzenetére
Kedves Vipera!
Teljesen egyetértek veled, köszönöm, hogy itt jártál!
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-20
Összes értékelés:
250
Időpont: 2008-04-11 20:05:35

Kedves Inesita!

Számomra két fő mondanivalója van e történetnek. Az egyik a feltétel nélküli szeretet, a másik a felelősségvállalás. Nagyon tetszett, bárcsak ne történnének meg ezek az esetek!

Grat: Vipera
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-04-08 12:18:56

válasz Aliz Kiss (2008-04-08 10:10:45) üzenetére
Kedves Aliz!
Sajnos pont azok nem olvasnak ilyet, akik megteszik... :( Köszönöm a figyelmedet!
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
82
Időpont: 2008-04-08 10:10:45

Kedves Inesita! Nagyon jól megírt, elgondolkodtató történet. Én is nagyon sajnálom a kóbor állatokat, köszönet érte, hogy ezzel az írással is felhívod a figyelmet az ilyen szörnyű esetekre. Üdv.: Aliz
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-04-05 06:36:44

válasz John von Sacchi (2008-04-02 13:10:28) üzenetére
Kedves John!
Köszönöm, hogy itt jártál! Be fogok kukkantani megint hozzád!
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-04-05 06:35:06

válasz Borostyán (2008-03-30 18:21:47) üzenetére
Kedves Borostyán!
Reméljük, nem túl későn találták meg... Köszönöm a figyelmedet és a gondolataidat!
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-04-02 13:10:28

Kedves Inesita!


történeted egyszerre aranyos és megrázó..........szép képekkel festetted le főhősödet és megpróbáltatásait.........nekem is van egy hasonlü írásom "Kutyavilág" a címe. ha van kedved lesd meg.


Gratulálok írásodhoz

udv.: john
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-03-30 18:21:47

Kedves Inesita!
Remekül megírt, életszerűen szomorú történet. Ez a kiskutya végtelenül naív jószág... Valahogy hasonlóképpen gondolkodhatnak a nevelőotthonba került gyerekek is a szüleikről: hogy nemsokára eljönnek értük, és hazaviszik őket... Sajnos, sok házi kedvencet kitesznek, ha megunták őket, vagy egyik napról a másikra úgy vélik, sokba kerül a tartásuk. Szerencsére a főszereplő kutyust idejében megtalálták, és akarom hinni, hogy új gazdái sokkal felelősségteljesebben bánnak majd vele:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-03-26 19:01:59

válasz bellamaria (2008-03-26 14:28:04) üzenetére
Kedves bellamaria!
Ez jó történet! Igazán életrevaló kóbor ebet találtál! :) Köszönöm a figyelmedet!
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-03-26 19:01:08

válasz Rozán Eszter (2008-03-26 13:17:46) üzenetére
Kedves Rozália!
Köszönöm a gondolataidat!
Alkotó
bellamaria
Regisztrált:
2008-03-17
Összes értékelés:
21
Időpont: 2008-03-26 14:28:04

én egyszer beengedtem egy kóbor kutyát. Olyan édesen és könyörgően tudott nézni... Betört a füstölőbe, megevett két szál kolbászt, utána a hátsó udvaron keresztül kiszökött. :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-03-26 13:17:46

Szerencsétlen állat! Borzasztó, hogy kidobják szegényeket. Jól megírtad, hogy mit érezhet ilyenkor.
Rozália
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2008-03-26 10:13:56

Kedves Colhicum, Nola és Maristi!
Köszönöm a gondolataitokat! Borzasztóan felháborít, hogy emberek képesek kidobni az állataikat, gondolom, ti is így éreztek...
Alkotó
Nola
Regisztrált:
2007-04-09
Összes értékelés:
281
Időpont: 2008-03-25 17:03:24

szia. ez nagyon szomorú, ahogyan a kis naiv kutya az utolsó pillanatig reménykedik...összeszorult a szívem. jól meg van írva.

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)