Mikor nem tudok elaludni, csak bámulok a félhomályban és kis történeteket szoktam kitalálni magamban. Engem nagyon jól megszabadít az aznapi stressztől és néha olyan klassz dolgok jutnak eszembe.Így volt ez az angyalokkal is.
Legutóbb ez járt a fejemben:
Isten üldögélt a felhők felett, körülötte pedig rengeteg angyal volt. A soron következőt közelebb hívta és így szólt:- Ma újra eljött az idő, hogy emberként megszüless a földön. Kapsz valamit az útra és egyben el is veszek valamit tőled.
Azzal elővett egy kis selyem zsákocskát és a kezébe adta.
Mi van benne?-kérdezte az angyal.
A szabad akarat.-válaszolta Isten.
-Rajtad múlik, hogy hogyan használod fel földi életed során. Ha jól.akkor újra ide kerülsz. Ha megbocsáthatatlanul rosszul akkor örökre elkárhozol és ide nem térhetsz vissza.
-És mit veszel el?-kérdezte az angyal.
-Az emlékeidet. Nem tudhatod, hogy innen kerültél a földre, mert akkor nem jól használod fel amit adtam. A döntéseiden múlik, hogy visszakerülsz-e ide vagy sem. Tudod sokmindent megbocsátok de vannak határok.
-Tudod itt minden békés, nincs fájdalom sem sírás, de amikor leérsz az fájni fog és csupa mocsok leszel és fázol és éhes vagy. És az egyetlen módod a komunikációra a sírás lesz.
De ne félj akik már lenn vannak azok is angyalok voltak majd vigyáznak rád.
Az angyal tudomásul vette a mondottakat. Megfordult, ekkor Isten leemelte a szárnyakat a hátáról. Zuhanni kezdett, de nem félt. Útközben kitörlődött minden emlék.
Felsírt egy gyermek. Földet ért hát az angyal, szabad akarattal, fázósan, fájdalmasan, félve.
Mind angyalok voltunk mielőtt megszülettünk, még a szárnyaink csonkja is megmaradt a hátunkon. És mi maradt még velünk odaátról, ami nem törlődött?
A hitünk. Mert bár azt mondjuk soha sem látta senki sem Istent mégis tudjuk, hogy van.

Nos nem vagyok különösebben hívő, úgy értem nem követem fanatikus módon a vallást.
De hiszek a magam módján. Nem erőltetem senkire sem, hogy higgyen. Szerintem mindenkinek a maga dolga mennyire hisz.
Nekem csupán akkor éjjel ez a történet kerekedett ki a gondolataimban. Ilyenkor megnyílik egy olyan ajtó ami mögött ott rejlenek a szavak amikkel a legjobban hangot tudok adni az érzéseimnek.
Van akinek ez mindíg nyitva van és akad olyan is aki soha sem jut be rajta.
Nekem ilyenkor megnyugszik a lelkem, és nem félek.