Sós csepp, értéktelen és mégis annyira fontos
talán neked jelent valamit, bár e ponton
már azt se érezni, hogy egyáltalán fontos voltam
neked valaha. Vagy csak egy nyűg, ki akár holtan
is csak téged szeretne, s vigyázná lelked tűzét,
mely oly hevesen ég, ontja aranyló fényét.
Tűz mely egy erősebb tűzet táplált, mikor
még szívűnk közösen izzót, s forrt.

Elmúlt ez az idő. Csak hamu és por fala emelkedik
felém. Egy fal melyen ajtó vagy kapu nem létezik
kiutat keresni reménytelen egyedül, elveszetten,
nélküled. Te voltál a kijárat, hol az élet szele
fújt és eltöltött megnyugvással, mert tudtam
hogy amíg te mellettem vagy nem érhet semmi baj.
De ennek vége lett a szél elhalt s maradt utána
a poshadt és rossz szagú halni akarás vágya.