Hidd el, hogy tud úgy fájni valami,
Hogy órákig tudnál ordítani.
De néma hallgatással rejted el, mi fáj,
S ez elől nem menekülhetsz sehová.

Van, hogy ez a fájdalom
Ott ül dédelgetett álmaidon,
Apró darabokra tépi őket szét,
S te csupán nézheted hogyan viszi el a szél.

Hidd el, hogy tud fájni egy jelentéktelen dal,
Melynek minden egyes hangja szívedbe mar,
A zongoraszó lágy szava fogakkal vág beléd,
Szíved szerint kiáltanád, hogy ELÉG!

De nem, mégsem ezt teszed...
Minden egyes percét végigszenveded.
Hisz csak ennyi maradt belőle neked,
Az édes kín, mit egy dal rejteget.