HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2008-04-04

Körbenyúl (Életem és munkásságom)



- ...Jaj, de édik! - fiatal pár hajolt a pult fehér selyme fölé.
Fészkelődni kezdtem testvéreim között. Tudtam, hogy szép vagyok, friss és illatos: a piros-zöld máz még alig száradt meg rajtam. Felnéztem a lányra, és megpróbáltam rákacsintani: tudod, milyen nehéz dolog ez, amikor a szemed csak két rajzolt cukorpötty?
- Szerinted örülne a Nagyi egy ilyen nyuszinak? - fordult a lány a fiúhoz.
- Mézeskalács húsvétra? Hülye ötlet - a fiú keze félresöpörte néhány testvéremet, engem pedig fülön fogott. - De végül is... a Nagyinak tökmindegy.
A fiúnak igaza lett: az idős néni nem sokat törődött velem. Felrakott a polcra a vedlett, apró műfenyő, a két poros mécsestartó, egy rég megzápult hímes tojás, és a tavalyi műanyag húsvéti bárány mellé.
Bezzeg a fénykép, azé a dundi kisfiúé! Azt naponta megsimogatta, és beszélt hozzá. Bendikémnek hívta: egyszem dédunokája mosolygott a megkopott aranykeretből.
Úgy szerettem volna, ha a Nagyika ráncos kis keze néha engem is felmelegít... sehol sem fáztam még annyit, mint nála! Csak a hálószobát fűtötte, és hetente egyszer a fürdőszobát.
- Spórolni kell a fával... - mondogatta a szomszéd bácsinak, aki hümmögve bólogatott hozzá.
Amikor a Nagyika elesett, ő volt az, aki a mentőket hívta. Jól ránk ijesztett szegény néni! Teli torokból kiabáltunk segítség után: a két mécsestartó, a bárány, a fenyőfa meg én. A tojás nyugtalanul mocorgott a helyén, én pedig levetettem magamat a polcról, magam sem tudom, miért: semmit nem értem el vele, csak épp az egyik fülem törött le. Sokáig feküdtem a padlón, arccal lefelé a sötétségben. A nagyika emelt fel: sóhajtozva hajolt le értem, lábán ormótlan gipszcsizma fehérlett.
A nehéz csizmát még nem vehette le, amikor eljött a dundi kisfiú a képről, a szüleivel. A Nagyika sántikálva tett-vett a lakásban, csirkét vágott, húst klopfolt, krumplit hámozott és tortát sütött. Aztán mégis megmaradt az egész... Unokája és a felesége alig nyúltak a "lakodalmi menühöz".
- Ne tessék haragudni, mi már nem eszünk húst - mondta az asszony. - Áttértünk a makrobiotikus vega étrendre.
A Nagyika riadtan meredt rá:
- És a Bendikének sem adhatok egy kis pipihusit?
- Isten ments! Az edzője szerint így is túlsúlyos...
Később, amikor a Nagyi felemelte a kisfiút, hogy megmutassa neki, a csetreszek poros káoszát a polcon, a gyerek felkiáltott:
- Nyusziiiiii!!!!! - és máris kinyújtotta felém pufók kezét.
- Kell, Bendikém? A Dédi neked adja.
- Szó sem lehet róla! - pattant fel a díványról az asszony. - Tele van ételfestékkel: kész méreg!
Bendikét letették a földre: nem volt könnyű megvigasztalni. Menniük is kellett nemsoká: odakinn ezüstszínű, hosszú autó várta őket. A Nagyika lecselezett a polcról, és egy óvatlan pillanatban a dédunokája zsebébe csúsztatott:
- Tedd el, Bendikém! Csak anyádnak ne mutasd...
A kék overál zsebében kellemes meleg fogadott, és egy émelyítően édes illatú banánhéj. Szerencsére nem sokáig szagolgattam: a kisfiú már az autóban elővett, és bontogatni kezdte rajtam az átlátszó fóliát.
A torkom elszorult: tudtam, közeledik az Áldozat Szent Pillanata, minden mézeskalácsok életének értelme, a felfalatás. A kisfiú rózsaszín nyelve végignyalta a mancsaim között a hímes tojást. Elégedetten cuppantott, én pedig igyekeztem megerősíteni szívemet.
- Hát te meg mit eszel, Bendegúz? - fordult hátra az anyuka.
A következő pillanatban dühös kéz ragadta meg a fejemet, és egy nyálas, kicsike pracli a lábamat. Visítás, huzakodás, aztán egy szatyorban landoltam.
- Jaj, ez az öregasszony! Ilyen vackokat ad a gyereknek, ahelyett, hogy beszállna a szandál árába... - a többit már nem hallottam, mert keményen becsattant fölöttem egy üres fiók.
Az asszony a következő húsvét után talált rám véletlenül. Enyhe undorral és némi tojásfehérjével megragasztotta szegény, törött fülemet. Egy báránykás papírba csomagolva adott át a kisfiú kedvenc dadusának, Juci néninek.
Juci néni a konyhájában helyezett el, egy műfűvel bélelt kis műanyag kosárban. A barátnőjének is megmutatott.
- Az egyik anyukától kaptam - mondta büszkén.
- Én is hoztam ám neked valamit! - a barátnő egy színes könyvecskét lobogtatott.
A címe: "Csodás gyógyulás az Úr kezéből". Juci néninek nem volt gyereke, viszont volt több ilyen könyve. Barátnője hébe-hóba meglátogatta: tojáslikőrt iszogattak, és az úrjézusról, a végítéletről, meg az angyalokról csevegtek. Az angyalokról én is tudom, micsodák: fehér, szárnyas műanyag figurák, a Nagyika mécsestartóján.
Juci nénire barátnőjén kívül más nem nyitotta rá az ajtót. Egyedül töltötte az estéit, Eszmeralda és Alehandró sorsán izgulva, vagy véres kórházi eseményeken szörnyülködve a tévé előtt.
Húsvét hétfőjén azonban lefújta rólam a port, és a kosárkába mellém egy piros tojást ültetett. Ruhája mély kivágásában nagy, táncosnős aranymedál himbálódzott, és sietve tépkedte ki hajából a csavarókat. Még épp idejében, mert nemsoká megérkezett egyetlen húsvéti locsolója, Tibor, az ócskás.
A gúnárnyakú öregúrnak nem lehetett oka panaszra: kapott pálinkát és pogácsát, tojáslikőrt és rácsos süteményt, ráadásul engem. Nagy hálátlanság volt tőle, hogy már másnap kitett a boltja polcára. És micsoda társaságba kerültem...! Mellettem egy kisebb Lenin-mellszobor porosodott és egy fakó porcelánfejű baba. Az egyik hosszas szónoklatokat tartott a szocializmus építéséről, a másik meg azon nyafogott, hogy miért nem öltözteti át végre valaki! Alig vártam, hogy végre vevőre találjak, bár tudtam, erre legfeljebb húsvét táján lehet esélyem.
Végül eljött a szabadulás, egy félszeg, szemüveges ember személyében, aki a körzeti doktornőjének keresett "valami kedves apróságot". Nárciszvirágos papírba göngyölt, melyet aztán egy könnyű kéz hámozott le rólam. Fiatal arc hajolt fölém.
Rávigyorogtam, és megpróbáltam kacsintani. Tudod, milyen nehéz ez, amikor a szemed csak egy kiszáradt cukorpötty?
- De helyes nyuszi! - mondta a doktornő. - Hát nem pont olyan, mint az, amit pár éve a Nagyikának vittünk?






2008. 03. 31.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1669
Időpont: 2010-05-02 23:39:46

Ez még mindig remek!
Üdv,
Poppy
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-09 13:33:47

Kedves Gunoda!
Remek írás! Nem csak kitűnő jellemábrázolások vannak benne, de beillik társadalomkritikának is... Ötletes, hogy a nyuszi szemével mutatod be a szereplőket és környezetüket.
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2008-04-07 18:35:26

Minden "nyúlméltatónak" köszönöm a kritikát! :))
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2008-04-07 09:09:57

Pompás!!!
Az ilyen műveket szeretem, ami nem engedi félbehagyni magát!
Benned egy XXI. századi Andersen született újjá! Ebből akár egy kötetre valót is szívesen elolvasnék!
Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-04-06 18:16:17

Csatlakozom az előttem szólókhoz: nagyszerű írás. Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2008-04-05 14:41:10

Bár a nyusziről írtál, felcsillantottál valamit - nem keveset - az emberi lélekből. Jellemek egy nyiszi szemével. Jó! Tetszett!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-04-05 11:10:25

Kalandos utat járt be a nyuszi. Tetszett, hogy az ő szemszögéből ábrázolod a látottakat.
Rozália

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel Vízi motoros címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)