HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1872

Írás összesen: 48739

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: bellamariaFeltöltés dátuma: 2008-04-05

Repülés


Ma, ahogy mentem a városba, láttam egy bolondot. Irigyeltem. Csak ment, bamba vigyorral a képén, a nyál csurgott a szájából. Vigyorgott, és biztos nem érzett semmit, csak boldogságot. Nem tudom, még soha nem voltam bolond. Pedig sokszor jó lett volna, ha én is csak ülök, hallgatom az Izét bamba vigyorral a képemen. Mostanában magamban már nem mondom ki a nevét. A párom, a férjem, az uram. Nem, már nem az. Csak így, hogy Izé. Ő sem szólít a nevemen már évek óta. Csak anyának. Nem vagyok az anyja. Nő vagyok, vagy legalábbis még mindig azt hiszem magamról. De felőle lehetnék akár az anyja is, nőként nem tart rám igényt. Mert az utóbbi években vagy dolgozik, vagy iszik. Dolgozik, mint egy állat, utána meg iszik, mint egy állat. Neki olyan asszony való, akinek két keze van, esze meg egy szál se.
Szex... Semmi. Néha még álmodom vele. Vagyis nem vele, hanem a szeretkezéssel. De mostanában már azzal sem. Csak a repüléssel. Egyszer azt olvastam, hogy Freud szerint repüléssel álmodni szexet jelent. Álmomban ott kucorgok egy fán a kórház kertjében. Gyerekkorom játékainak színtere, nagy bozótos rész, néhány topolyfával, én ott ülök az ágak között. Egyszer csak kitárom mind a két kezem, és alájuk kapom a levegőt. Ahogy csapkodok, mind feljebb és feljebb kerülök. Nem félek egyáltalán, boldog vagyok, pedig mikor ébren felmászok a padlásra a létrán, már szédülök, és nem merek lenézni. Ott akkor nem. Csak szállok, szállok, egyre magasabbra, figyelem a lent törpülő kis patakot, aminek partján egyszer egy döglött disznó hevert. Emlékszem, a barátnőmmel savanyú káposztáért voltunk, őt küldte el az anyja, kellett az aznapi ebédhez. Annyira közel mentünk a döglött disznóhoz, hogy a végén beleesett a nejlonba csomagolt káposzta. Kivettük, kicsorgattuk belőle a vizet, és hazavitte. Utána csodálkoztak rajta, hogy nem akar ebédelni a finom töltött káposztából.

Emelkedek fölfelé, és tudom, hogy csapkodnom kell a kezemmel, ha nem akarok leesni. Már egészen magasan járok, magasabban, mint a trafóház, amiről azt találtuk ki, hogy egy boszorkány lakik a belsejében, és a kórházi hulladékot eszi. Kivett mandulákat és a születésük után meghalt kisgyerekeket. Elképzeltük, és borzongatott bennünket a félelem. Akkor még nem tudtam, hogy attól kell félni, ami van. Mint például az Izé.

Az este későn jött haza. Nem vártam, mert már régóta nem várom. Megölte még a szikráját is a szerelemnek bennem. Csak mostanában mindig összerándulok, mikor csukódik a kapu. Mert vagy fáradt és mérges, vagy részeg és kötözködő. Most részeg volt, hallottam, ahogy kint a teraszon nyúzza a kutyát, tépi a fülét, az meg szegény, visít fájdalmában. Mert tűri a balga jószág, amilyen nagy, olyan ostoba és jóindulatú. Bár egyszer beleharapna. Belemélyesztené a fogait, és tépné, marcangolná a húsát, hogy csak egy véres cafat maradna belőle, ne tudjon vele többet ütni. De ő sem mer fellázadni. Tűri a megaláztatást, mint ahogy én is.
A gyereknek legalább volt annyi esze, hogy bemenjen a szobájába, és magára csukja az ajtót. Szinte látom, ahogy a fülébe illeszti a kis bigyókat, és bömbölős zenét hallgat. Mert tudja, hogy mi következik. Ordibálás, veszekedés. Mindig, mindig ugyanaz.

Bement a fürdőszobába. Én hallgatózok remegve, némán, mint egy bogár. Szöszmötölés. Üvegcsörömpölés. Utána káromkodás. Majd egy puffanás. Később csönd. Hosszú csönd. Be kéne menni, megnézni, mi van vele. A gyerekem apja. Győzködöm magam. Ember vagyok, humánus ember. Valamikor nővér szerettem volna lenni. Régen volt.

Óvatosan résnyire nyitom az ajtót. Ha csak elaludt, felébred, és kezdődik minden, előröl. Odamegyek hozzá. Ruhái szanaszét szórva a padlón. Ő meztelenül fekszik a ruhakupacban, feneke égnek meredve, horkol. Visszahúzom, becsukom az ajtót.

Benyitok a gyerekhez.

- Gyere, elmegyünk.

Megfogom a kezét, és húzom kifelé. Nem hagyok neki annyi időt sem, hogy cipőt húzzon, zokniba menekülünk, lábbelink a kezünkbe himbálódzik. Szaladunk, csak a sarki ház takarásában állunk meg, hogy felvegyük. Megyünk az anyámhoz. Itt lakik nem messze, alig tíz perc gyalog. Felnézek a csillagos égre. Szabad vagyok. Megint azt érzem magamban, mint mikor a repüléssel álmodok. Meg mertem tenni. Itt fogom hagyni, eladjuk a házat, elmegyünk, és új életet kezdünk. Én és a gyerek. Munka is biztos akad valahol. Addig meg majd elleszek az anyámnál, míg talpra nem állok. Ő az anyám, csak fog segíteni rajtam.

Bekopogok az ablakukon. Még fent vannak, tévéznek. Ő és az a nagyfejű parasztember, akihez az apám halála után feleségül ment.

Kinyissa az ablakot.

- Hát ti?

Gyorsan elmesélem, mi történt. Nyílik a kapu, beenged. Leülünk a konyhában egy székre. A gyerek a sámlira kucorodik mellém, néz rám. Belőlem ömlik a szó, mesélek, mondom, ki akarok törni, ott akarom hagyni, elegem van, elmegyünk, keresek munkát és lakást, csak egy pár napig engedje meg, hogy ott ellegyünk, talpra állok, új életet kezdünk.

Hallgassa, hallgassák.

- Itt nem maradhatsz.

A nagyfejű is csak bólogat anyám szavaira.

- Haza kell menned. Ő a férjed. Mi lesz vele? Lehet, hogy most is rosszul van. Tudod, hogy cukros, magas a vérnyomása. Lányom, egy asszonynak tűrni kell.

Nekem valami elkezdi szorítani a torkom. Félelem, sírás? Vagy a kettő keveréke? Érzem, ahogy szárnyaimból lassan elkezdenek kihullani a tollak, már nem repülök, zuhanok lefelé, lent a sötét és jeges víz vár. Testemen valami fásult zsibbadás vesz erőt, szavait hallgatom a távolból.

- Ma még itt alhattok, utána reggel szépen hazamentek.

Én szédelegve követem a szobába ágyat bontani. Nem akarok többé repülni. Még álmomban sem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
bellamaria
Regisztrált:
2008-03-17
Összes értékelés:
21
Időpont: 2008-04-18 11:19:17

Köszönöm. Szerintem is túlságosan szexcentrikus volt Freud, mindent ODA vezetett vissza. Azért az ember talán ettől több.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2008-04-13 12:08:32


Megrázó, szenvedéllyel telített írás.
Szinte újra éltem gyermekkoromat, azt hiszem, nem kell
részletezni, miért.
Őszinte és szívből jövő minden sorod.
Örülök, hogy közöttünk vagy.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
82
Időpont: 2008-04-08 09:57:26

Kedves bellamaria! Nagyon szép, megrázó történet. Olyan élethűen ábrázoltad a történéseket, hogy szinte beleborzongtam. Van tehetséged az íráshoz, mindenképp folytasd tovább! Üdv.: Aliz
Alkotó
bellamaria
Regisztrált:
2008-03-17
Összes értékelés:
21
Időpont: 2008-04-07 15:03:09

Köszönöm, hogy olvastátok, a novellát pályázatra irtam. Megadott cime a repülés volt. Ki igy repül, ki úgy.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-07 07:46:40

Kedves Bellamaria!
Nem tudom, rólatok szól-e a történet, de a Gyermekszív című novellámban olvashatsz egy megoldásról... Sokaknak segítenek a Kékkereszt Egyesület (Iszákosmentő Misszió) gyógyító alkalmain, érdemes megpróbálni! Amúgy jól megírt novellát olvashattam, gratulálok hozzá:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5358
Időpont: 2008-04-06 06:37:29

Kedves Bellemaria!
Sjanos sokan vannak ebben a cipőben, hogy iszik a férj. S ha normális életet akar az ember akkor lépnie kell, ha tud, és van hozzá bátorsága, és ereje. Persze sokaknak szülői segítség nélkül nem megy.
Álmomban sokszor én is repülök. s meg kell mondjam csodálatos érzés! ilyenkor bánom, hogy felébredek. egyik álmomban a tengerbe zuhantam na azt nem kívánom senkinek, de leírtam és majd ide is beküldöm a cime: Zuhanás
Kívánok jobb és boldogabb életet!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Cipike bejegyzést írt a(z) Nem magadért című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Nem magadért címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Utolsó vallomás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rémálmok versbe szedve című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szép utazás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Második útinapló - III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A szarka című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) 2019. január Szenes vasaló (Rögtönzések) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A szarka című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)