(A jó hozzáállás elötti korszak)

Utálom a hajtást
és célom lett a tett.
Utálom az időt is,
mert üldözőbe vett.
Az óramutató is csak
ütöget, a hangja
meg nevet.
Miért nem nyújt
senki sem kezet?!
Vagy veszi le terhemet?
Élje le az életem
és a végén én átveszem.
Megteszem.
Kényelmesen.
Most álljak le és
mondjam, hogy vég,
fék, elég és kész?
Ez az egész oly' merész!
S tegyek, ha mer ész
gondolni rá?
Nem tudom magamat
rászánni. Háát
jól jönne e készség.
Kell a merészség.
Vagyis hát inkább csak kéne.
Tegyen már értem valaki!
Mindegy ki, csak én ne...

2005 :)
...

(20 méterrel a föld felett)

Mint ahogy a
strucc dugja
fejét a homokba,
fejest ugrok én is
a rózsaszín habokba,
mit a hétköznapi ember
feketének lát,
s aszfaltnak nevez...

2005

...

Levegőkapkodás és gyomorgörcs
Ő közelebb lépett
Megfogta a kezemet
Én elvesztem az eszemet
és lehajtom
a fejemet a vállára
Ő átölel
Egy nagy szakadás
és induló nyilhegyként
elszabadultam.
Egy pillanat alatt
átalakultam
A levegőt sem kapkodtam
Egy könycsepp csordul
végig az arcomon
mikor az ajkait érzem
az ajkamon.

2006

...

Magamtól megkötött
kezekkel a tükör
elé állok, s
krokodil könnyek közt
békákat hányok.
Majd ellenkezek
a csóváló fejekkel.
Most fekete-fehérben
látom a világot,
és nem tudok békülni
a színes mezekkel...

2006

...

Felesen tele
és félig üresen
üldözöm a ködöt
konokon, ügyesen.
Leállok.
Hevesen zokogó élen
robogó kereken zuhanok.
De várok.
Keresem a kezedet
az épet az eleget
a szépet a meleget
a kettőt,
fogj meg!

2007

...

Teljesen végesen,
végesen kékesen
vagyok.
Minden szót
a fejemben
hagyok.
Olyan vagyok,
mint tücsök hegedűl, ha
midíg egyedűl van.
Magába, fájva.
Magába, fázva.
Magába zárva
KOPORSÓ
Hatalmas térben.
Tértelen térben.
Végtelen kéken
az utolsó.

2007

...

Ülök a gép elött
agyalva
cinikusan vigyorgó
vadalma,
s röhögök a helyzeten
a fagyottas aljzaton,
a halottas életen...
Halottas...
Vicces!

2008