hogy benne volt
abban a bicegő csendben
hogy benne voltak a szavak
sodródtak szótalan
belefulladtak
a némaság öröknek mutatta magát

és megállt a csövecskékben a vér is
ez valami poézis
gondoltam naivan
és felhívtam magam
keringőre
lépni körbe-körbe
csak járni az igazság körül
ennek a lélek örül
mert tudja nem lépek olyasmibe
ami vidám kedvet öl
vélt valódival
az igazság pöröl

ki húzza meg már a harang kötelét
a vész jelét ki kondítja ránk
ki vonja meg már a mérleget
ha billegő serpenyőkben ránk talál

zúgnak már a hangok
lengenek a harangok
beszélnek
nyelveik csapódnak
de nem nyalnak és nem is csókolnak
csak harsogják a világba kérdéseik
mi van velünk?
hová süllyedünk?

hamis szavakba fulladnak a derűs mindennapok
tagadásokból állnak a mondatok
meg a gondolatok is persze
és egyre többünknek nincs mersze örülni
a vidámság száműzetett
nem a szándék számít
nem is a tett
csupán a szólamok
a tagadások
és a jajgatások

farkast kiáltani ezredszer is
ott is ahol már bárányok sincsenek
és persze mindig nagyobb a hang kívül
mint az értelem belül
akinek állnia és beszélnie kellene
csak ül
és a józanság szédelegve elterül a földön
mert már minden gondolat börtön
hiszen megmondják a félre vert harangok
mit gondolj

ne szólj csak harsogj
csak tombolj
csak omolj össze
ki kérdi végre meg: jössz-e?
ki mondja végre: várlak
épülhetne Veled a váram
meg akár a Tiéd is velem
csak fogd meg a kezem
és induljunk együtt
mind
mind mehetnénk egy irányba
és mind oda is érhetnénk
ahová menni akarunk
csak el kéne dönteni végre
merre van a Mi utunk
most nem tudjuk még
pedig...

hogy benne vannak
hogy benne vannak most is a szavak
és az igazságok a csendben
csak egy kicsit hallgatnunk kellene
hallgatni
hogy halljunk is
figyelni
hogy értsünk is
hinni
hogy szeressünk
és éljünk is
...Együtt