Kár volna most szólni.
Írásaim összehajtom,
hogy lelked meg ne bántsam,
majd indulok keresni téged,
valahol a peremvidéken,
a csend kapui előtt
a "mesélhetnék"
hiábavalóságainak tudatában.

Nem hozok jogos dühöt,
csapásaimat ölelésre nemesítem.
Ha megütnél,
csak elhúzódom,
ha dobálnál,
parittyádból játékot gyúrok.

Igen, így elfogadom,
mert szeretni jöttem úgy is,
ha messzire kell mennem.
Átlépdelem,
amiken mások át sem szálltak,
-eladom szívemet a földnek.

Legyek tévedés,
maradjak a hét célból egy,
mely útra megjelölve vár...
Ne kérdezd-,
talán érezlek,
elszorult szívvel,
örökké:

...nem lenne két éves se' még
az első sirály.