|
Prózai művek / egyéb
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-04-15
Modern Timur és csapata
A 80-as években a Rendőrtiszti Főiskola nappali tagozatos hallgatói az első tanév megkezdése előtt kötelezően részt vettek egy egyhónapos alapkiképzésen a siklósi határőr laktanyában. A fiúk már tudták, mi vár rájuk, hiszen többségük évekkel korábban letöltötte a sorkatonai szolgálatát, a lányok viszont izgalommal vegyes kíváncsisággal várták a "katonásdi"-t. Egyik reggel, valamikor a kiképzés második hetében, a szolgálatvezető közölte velük:
- Emberek! Reggeli után teherautók elviszik magukat a siklósi szőlőhegyek lábához. Ott szakaszokra oszlanak, térkép és tájoló segítségével különböző útvonalakon elindulnak a hegy túloldalán lévő faluba. A teherautók tizenhét óráig ott lesznek, aki késik, gyalogolhat vissza a laktanyába!
A harmadik szakasz nyolc férfiból és három nőből állt. A táv első felében még élénk társalgás folyt a leendő évfolyamtársak között, mivel a kiképzés remek alkalom volt arra is, hogy közelebbről megismerjék egymást. Dél körül azonban már nem volt erejük beszélgetni sem, a rekkenő hőség és a teljes menetfelszerelés cipelése kiszívta az amúgy erős fizikumú fiatalok erejét. Egy óra tájban tartottak egy kis pihenőt, és befalták a hideg úti csomagot. Az út vége felé, a hegy túlsó oldalán a lányok kényeskedni kezdtek, hogy feltörte a lábukat az ormótlan surranó.
- Nem csajoknak való a katonaság - jegyezte meg újdonsült barátjának Józsi, és megvetően végigmérte a társnőit.
Tibi egyetértően bólintott, azután szélesen elvigyorodott.
- Nézzétek! Ott a falu! - mutatott a lábuk előtt elterülő apró házakra.
- Hála Istennek! - nyögtek fel szinte egyszerre a többiek.
A kilátás, hogy hamarosan megpihentethetik sajgó tagjaikat, mindenkibe erőt öntött. Nekilódultak a lejtőnek, és félórával később már a falucska poros utcáit rótták. Egyszer csak hatalmas kupac tűzifát pillantottak meg az egyik parasztház portája előtt. Amikor odaértek, éppen kijött a kapun egy öregember meg a felesége, és nagy szuszogások közepette elkezdték behordani a hasábokat.
- Na, mire ezek elkészülnek, lemegy a holnapi nap is! - jegyezte meg Gyuri, a szakasz hangadója, és a többiekre nézett. - Timur és csapata?
Az idősebbek rögtön ledobták a hátizsákjaikat, és feledve a kimerítő gyaloglás okozta fáradalmakat, láncba fejlődtek. A fiatalabbak nem olvasták ugyan a hajdan népszerű ifjúsági regényt, mégis habozás nélkül beálltak a sorba. A két öreg először meghökkent a váratlan segítségen, ám azután széles mosolyra húzódott fogatlan szájuk. Az idős férfi megmutatta, hová tegyék a fát, a felesége pedig kihozott a házból egy tálcát poharakkal meg kancsókkal, letette a terebélyes diófa árnyékában álló asztalkára, és kitöltötte a sötétpiros italt.
- Na, ezzel megvolnánk, bátyám! - közölte kis idő múlva elégedetten Gyuri. - Minden jót!
- Nem úgy van az, öcsém! - állt elé széles terpeszben az öreg. - Az én portámról senki nem mehet el úgy, hogy nem kóstolta meg a boromat!
A fiatalokról patakzott a víz a szürke gyakorlóruhában, és bizony alaposan megszomjaztak. Nem nagyon ellenkeztek hát, egy hajtásra kiitták a finom nedűt. Az idős parasztember megemelte az egyik kancsót.
- Na, még egyet az egészségünkre!
Nyilvánvalóan meg akarta hálálni a csapat segítségét, és persze roppant büszke volt saját készítésű borára. Képtelenek voltak neki ellenállni.
- Mennünk kell, különben lekéssük a "menetrend szerinti" járatot - intette a társait Gyuri a második pohárka után.
Barátságosan elköszöntek a házaspártól, és az utcára érve megszaporázták a lépteiket. Szerencséjükre az utolsó teherautó még a megbeszélt helyen állt. Miután felkapaszkodtak a platóra, fáradtan lerogytak a hosszanti irányban rögzített két padra. Egész úton csillogó szemmel és felhevült arccal tréfálkoztak, de mindannyian tudták, hogy nem az elfogyasztott bortól lett rózsás a kedvük, hanem attól a felemelő érzéstől, hogy szereztek egy szép napot két idős embernek...

saját élmények alapján 
Még nem szavaztak erre az alkotásra
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
|
Időpont: 2008-06-25 12:22:06 válasz zsuzsi (2008-06-25 11:40:13) üzenetére
Kedves Zsuzsi!
Én köszönöm, hogy olvastál:) Lehet, hogy a regényeimből is van a könyvtáratokban... Margaret Moore és Maggie O'Brian néven írok romantikus regényeket:)
Üdv: Borostyán
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-03-19
Összes értékelés:
40
|
Időpont: 2008-06-25 11:40:13
Kedves Borostyán!
Nagyon tetszett az írásod!
Gyermekkorom egyik kedvenc regénye volt a Timur és csapata. Sajnos a mai gyerekek már nem olvassák, pedig sokat tanulnának belőle. Az ifjúsági szakirodalom "bandaregényként" tartja nyilván, én pedig szívbl ajánlanám is mindenkinek. ( Iskolánk könyvtárában van néhány példány belőle, nem selejtezem le őket!)
Köszönöm, hogy olvashattalak! zsuzsi
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
|
Időpont: 2008-04-23 18:38:58 válasz Jessie T Laurence (2008-04-23 18:14:25) üzenetére
Kedves Jessie!
Örülök, hogy megint "rákaptál" az írásaimra, megtisztelsz vele:) Gajdar ifjúsági regénye a háború alatt játszódik, és arról szól, hogy kiskölykök titokban segítenek magukra maradt özvegyasszonyoknak, kisgyermekes anyukáknak a ház körüli munkákban, azután elrejtőzve lesik a hatást, és jókat derülnek a csodálkozó, ám örömtől ragyogó arcokon:)
Üdv: Borostyán
|
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-10
Összes értékelés:
62
|
Időpont: 2008-04-23 18:14:25
Kedves Borostyán!
Nekem nem tűnt fel az a szájbarágósdi dolog, amiről Bödön beszélt. Szerintem így volt szép kerek a történet. Én még nem olvastam a Timur és csapatát (szégyellem is), de teljesen leesett, hogy mi lehet a lényege. A segítségért kapott hála pedig tényleg felemelő érzés még akkor is, ha az "csak" egy mosolyban testesül meg :)
Tetszett :)
Üdv.:
Jessie
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
|
Időpont: 2008-04-21 14:12:40 válasz John von Sacchi (2008-04-20 00:02:07) üzenetére
Kedves John!
Én köszönöm, hogy olvastál:) Segíteni pedig tényleg jó!
Üdv: Borostyán
|
Alkotó
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
|
Időpont: 2008-04-20 00:02:07
Kedves Borostyán,
segíteni jó.........olyat adj amit te is szívesen visszakapnál........Kedves Bödön: lehet, hogy tanmese, lehet, hogy valaki tanul belőle.ha csak egyvalaki akkor már megérte.
köszönöm, hogy olvashattalak: john
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
|
Időpont: 2008-04-16 20:33:01 válasz Bödön (2008-04-16 20:30:02) üzenetére
Kedves Bödön!
Tudomásomk szerint ez a cím nincs levédve, azon kívül a hülye is tudja, hogy Borostyán nem egyenlő Gajdarral:) De azért köszi!
Üdv: Borostyán
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9407
|
Időpont: 2008-04-16 20:30:02 válasz Borostyán (2008-04-16 16:27:39) üzenetére
Ja, még egy! Ez nagyon fontos!!!
Ha Gajdar egyszer már egy regényének adott egy címet, és az a cím így hangzik: "Timur és csapata" akkor Te nem adhatod egy művednek ugyanazt a címet!!!!!!!
Jogi értelemben se (persze szegény Gajdar nem fog beperelnil, ő már az örök vadászmezőkön olvasgatja az égi Internetet és nem fordul földi bírúságokhoz) -hanem mert nem etikus, és nem is jó, félrevezető, stb.
Bocs mégegyszer
-én
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
|
Időpont: 2008-04-16 18:40:53 válasz matyi (2008-04-16 18:24:09) üzenetére
Kedves Matyi!
Fogalmam sincs, hogy került a végére teherautó helyett busz:) A papíron, amire eredetileg írtam, még teherautó volt, ahogy az elején is... Köszi, hogy felhítad a figyelmemet erre az elírásra, majd javítom.
Üdv: Borostyán
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
|
Időpont: 2008-04-16 18:24:09
Én csak annyit fűznék hozzá, hogy a busznak nincs platója, azzal csak teherautó rendelkezik. Régi emléket ébresztettél. Én is voltam anno kispuska lövészeten. Betegre röhögtük magunkat, a "kiképző" meg idegrohamokat kapott. De szép is volt ...... Üdv. - matyi
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
|
Időpont: 2008-04-16 16:28:55 válasz Rozán Eszter (2008-04-16 09:45:33) üzenetére
Kedves Rozália!
Azt hiszem, aki olvasta az említett könyvet, az könnyebben megérti a címválasztást és az egész történetet... Örülök, hogy Neked tetszett:)
Üdv: Borostyán
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
|
Időpont: 2008-04-16 16:27:39 válasz Bödön (2008-04-16 08:58:17) üzenetére
Kedves Bödön!
Azt hiszem, igazad van. A történet egyik női szereplője jómagam vagyok, és nekünk azt mondták annak idején, hogy alaki kiképzésen veszünk részt. Jártunk lőgyakorlatokra, hallgattunk vegyvédelmi előadást (utána ki is próbáltuk a gázálarcainkat), gyakorlatoztunk erdőben, hegyen, síkságon... Szóval, mint írtam a történetben, a fiúk tudták, mi vár ott rájuk, a lányok nem:) És ezek szerint én utólag sem tisztáztam magamban, min is voltam én akkor:)
A Timkut és csapata c. regényről azért nem írtam semmit, mert úgy véltem, amit ők tettek a két öregért, azzal megmagyaráztam... Úgy tűnik,l mégsem eléggé:)
A végén pedig azokat a gondolatokat fogalmaztam meg, amelyek a fiatalokat foglalkoztatták útban a laktanya felé (és akkor engem is), nem "szájbarágásnak" száőntam.
Mindenesetre így olvasva a hsz-edet, igazad van, és köszi az észrevételeidet:)
Üdv: Borostyán
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-04-16 09:45:33
Szia!
Olvastam a Timur és csapatát. Elbeszélésedben a fiatalok emberségesen viselkedtek. Nemcsak segítettek két idős emberen, hanem ők is gazdagodtak egy hatalmas élménnyel.
Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9407
|
Időpont: 2008-04-16 08:58:17
Kedves borostyán!
Ez nagyon szép írás, olvasmányos. Néhány dolgot azonban hadd mondjak:
Az egyik: az alaki gyakorlat, nem terepismereti gyakorlat!
Az alaki gyakorlat elemei a következőek: vigyázz, pihenj, ballra át, jobbra át, hátra arc, oszlopba, vonalba fejlődj, lépés indulj, jobbra, balra kanyarodj, vigyázz-menet stb...a teljesség igénye nélkül.
Ez az egyik. A másik:
Ha már szóbahozod Timurt és csapatát, jó lenne, ha az olvasó valamivel többet is megtudhatna róluk...érdemesek rá, bár "szocialista" típusu hősök. Végsősoron azokat az ifjúság-eszményeket képviselik ők, amelyeket minden kor minden izmusa szívesen magáénak vall: emberség, szeretet, segítőkészség, helytállás, elkötelezettség, stb, stb.(-tündérien légies-kis gyermek-szerelemmel fűszerezve.
És végül sztem a végéről elmeredhatna a szájbarágás:"Mert segí)teni jó, nagyon jó"
Sztem nincs élő ember, aki nem ezt a tanulságot vonná le ebből a kis tanmeséből
Bocs és ne haragudj a kritikáért. Cserében elvárom, hogy Te is ízekre szedd valamelyik írásomat.
Így tanulunk.
Szia: én
|
|

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Gyementyjev: Utánunk minden lesz megint... címmel a várólistára
Madár alkotást töltött fel Lenn és fenn címmel a várólistára
bobojszaki alkotást töltött fel pesta címmel a várólistára
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|