Statisztika

A 80-as években a Rendőrtiszti Főiskola nappali tagozatos hallgatói az első tanév megkezdése előtt kötelezően részt vettek egy egyhónapos alapkiképzésen a siklósi határőr laktanyában. A fiúk már tudták, mi vár rájuk, hiszen többségük évekkel korábban letöltötte a sorkatonai szolgálatát, a lányok viszont izgalommal vegyes kíváncsisággal várták a "katonásdi"-t. Egyik reggel, valamikor a kiképzés második hetében, a szolgálatvezető közölte velük:
- Emberek! Reggeli után teherautók elviszik magukat a siklósi szőlőhegyek lábához. Ott szakaszokra oszlanak, térkép és tájoló segítségével különböző útvonalakon elindulnak a hegy túloldalán lévő faluba. A teherautók tizenhét óráig ott lesznek, aki késik, gyalogolhat vissza a laktanyába!
A harmadik szakasz nyolc férfiból és három nőből állt. A táv első felében még élénk társalgás folyt a leendő évfolyamtársak között, mivel a kiképzés remek alkalom volt arra is, hogy közelebbről megismerjék egymást. Dél körül azonban már nem volt erejük beszélgetni sem, a rekkenő hőség és a teljes menetfelszerelés cipelése kiszívta az amúgy erős fizikumú fiatalok erejét. Egy óra tájban tartottak egy kis pihenőt, és befalták a hideg úti csomagot. Az út vége felé, a hegy túlsó oldalán a lányok kényeskedni kezdtek, hogy feltörte a lábukat az ormótlan surranó.
- Nem csajoknak való a katonaság - jegyezte meg újdonsült barátjának Józsi, és megvetően végigmérte a társnőit.
Tibi egyetértően bólintott, azután szélesen elvigyorodott.
- Nézzétek! Ott a falu! - mutatott a lábuk előtt elterülő apró házakra.
- Hála Istennek! - nyögtek fel szinte egyszerre a többiek.
A kilátás, hogy hamarosan megpihentethetik sajgó tagjaikat, mindenkibe erőt öntött. Nekilódultak a lejtőnek, és félórával később már a falucska poros utcáit rótták. Egyszer csak hatalmas kupac tűzifát pillantottak meg az egyik parasztház portája előtt. Amikor odaértek, éppen kijött a kapun egy öregember meg a felesége, és nagy szuszogások közepette elkezdték behordani a hasábokat.
- Na, mire ezek elkészülnek, lemegy a holnapi nap is! - jegyezte meg Gyuri, a szakasz hangadója, és a többiekre nézett. - Timur és csapata?
Az idősebbek rögtön ledobták a hátizsákjaikat, és feledve a kimerítő gyaloglás okozta fáradalmakat, láncba fejlődtek. A fiatalabbak nem olvasták ugyan a hajdan népszerű ifjúsági regényt, mégis habozás nélkül beálltak a sorba. A két öreg először meghökkent a váratlan segítségen, ám azután széles mosolyra húzódott fogatlan szájuk. Az idős férfi megmutatta, hová tegyék a fát, a felesége pedig kihozott a házból egy tálcát poharakkal meg kancsókkal, letette a terebélyes diófa árnyékában álló asztalkára, és kitöltötte a sötétpiros italt.
- Na, ezzel megvolnánk, bátyám! - közölte kis idő múlva elégedetten Gyuri. - Minden jót!
- Nem úgy van az, öcsém! - állt elé széles terpeszben az öreg. - Az én portámról senki nem mehet el úgy, hogy nem kóstolta meg a boromat!
A fiatalokról patakzott a víz a szürke gyakorlóruhában, és bizony alaposan megszomjaztak. Nem nagyon ellenkeztek hát, egy hajtásra kiitták a finom nedűt. Az idős parasztember megemelte az egyik kancsót.
- Na, még egyet az egészségünkre!
Nyilvánvalóan meg akarta hálálni a csapat segítségét, és persze roppant büszke volt saját készítésű borára. Képtelenek voltak neki ellenállni.
- Mennünk kell, különben lekéssük a "menetrend szerinti" járatot - intette a társait Gyuri a második pohárka után.
Barátságosan elköszöntek a házaspártól, és az utcára érve megszaporázták a lépteiket. Szerencséjükre az utolsó teherautó még a megbeszélt helyen állt. Miután felkapaszkodtak a platóra, fáradtan lerogytak a hosszanti irányban rögzített két padra. Egész úton csillogó szemmel és felhevült arccal tréfálkoztak, de mindannyian tudták, hogy nem az elfogyasztott bortól lett rózsás a kedvük, hanem attól a felemelő érzéstől, hogy szereztek egy szép napot két idős embernek...

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom