HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48283

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Zöld ZsázsaFeltöltés dátuma: 2006-06-14

Gondolj rám

Amikor pattanásig feszülnek az idegek, amikor az ember úgy érzi, nem bírja tovább, menten megszakad, amikor azt gondolja, neki előre kell lapoznia élete könyvében, hogy megtudja, mi vár rá - akkor hirtelen, váratlan egy fehér, halottsápadt arc: egy beteg gyermek arca merül fel az emlékek habjaiból.

- Anya... - nyöszörgi a gyermek - anya, ugye mindig velem maradsz?

És a gyönge nő a földre roskad és sírva ígéri az emléknek: Igen, kicsim, mindig... De jól tudja, hogy ígéretét teljesíteni nem lehet. A gyermek halálos beteg, segíteni rajta nem tud senki.

Képtelenség anyai szívvel fölfogni, hogyan eshet meg ilyen gyalázat, ilyen tragédia, ilyen sorscsapás, hogy miért nem lép már valamit az orvostudomány, és miért hagyja szenvedni az ártatlanokat az Ég.

Amikor pattanásig feszülnek az idegek, amikor az ember a jövőt akarja előrehozni, amikor át akarja lapozni a szomorú részeket, akkor a kéz nem engedelmeskedik az észnek, a szív szavát hallgatja és az emlékekét - olyankor a kéz, mely a könyv lapjait forgatja, visszafelé kezdi végigfutni a sorokat, hogy ismét rátaláljon egy elveszett mondatra.

Egy elveszett, bölcs mondatra, amelyet valahol, valamikor, valakitől hallottál, amibe belesűrítették az egész Életet, minden Tudást és tapasztalatot, az összes Érzést, amit valaha is megélt az Emberiség.

Fut az ujj a sorokon, már egészen a könyv elején tart, elfeledett emlékek kelnek életre és néznek rád vádlón.

- Miért felejtettél el minket? Hiszen úgy szerettél... És volt idő, amikor nem tudtad elképzelni nélkülünk a Jövőt! Most itt állsz egyedül, szomorúan, amikor pattanásig feszülnek az idegek, amikor nincs egy árva emlék, amiben megkapaszkodhatnál, amikor úgy érzed, a világ üres és csak Te maradtál - akkor jövünk mi. Előbújunk a Múlt homályából és a feledés árnyai mögül, és megelevenedik a szívünk, és újra csörgedez a friss hegyi patak, zöldellenek a nyárfák, és bekopogtat az ablakon a szerelem.

Túlvilági szerelem ez. Nem teljesült be, nem is fog már soha. Meghalt, még mielőtt megszületett volna. Nem szenvedett. Fájdalom nélkül lépett át a kapun. Csak Te szenvedtél, és szenvedsz most is; most, amikor pattanásig feszülnek az idegek, amikor nem érzel mást, csak az örökös kínt, a rég elmúlt szerelem iránti vágyat, mely gyötör, mióta megláttad, amikor utánakapsz az utolsó emléknek is, de az leúszik a folyón a múltba, ahol, tudod, sohasem érheted utol - akkor érzed azt, hogy hiába volt minden.

---------

De amikor pattanásig feszülnek az idegek, és már nem remélsz semmit, nem bízol senkiben és semmiben, amikor alig várod, hogy végetérjen ez az átok: az élet - akkor gondolj rám.

Gondolj rám, gondolj a jövőre és gondolj a boldogságra. Mindenre, ami vár rád.

Gondolj rám, és emlékezz a jövőre!

Gondolj rám, idézd fel magad előtt az arcom. Nézd végig minden apró, jellegzetes vonásomat. Lásd az arcom.

Amikor pattanásig feszülnek az idegek, és nem látod az arcom - nézz tükörbe. Ott megtalálod.


(2004. augusztus 19.)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Árnika
Regisztrált:
2007-11-06
Összes értékelés:
36
Időpont: 2007-11-16 17:37:50

Érdekes írás, látom, hogy már jó régen írtad, de szerintem nagyon jól sikerült. Az utolsó mondat főleg nagyon el van találva. Szóval gratulálok :) Árni
Alkotó
Regisztrált:
2006-09-07
Összes értékelés:
152
Időpont: 2007-07-10 11:59:14

És fut az ujj a sorokon, pattanásig feszülnek az idegek...pontosan ezt a hatást váltotta ki belőlem! Alig bírtam kivárni a végét, ami szíven ütött, mert igaz volt, teljesen! Szép gondolat, jól leírva, megérintett- köszönöm neked!
Suhanó
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2007-05-02 10:43:47

Tetszett! Szerintem valahol Líra prózában.grt

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A nyárfa című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A nyárfa című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság: Epilógus II. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)