HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50758

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-09-18 10:19:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: angelhairFeltöltés dátuma: 2008-04-16

Az vagy nekem

Gyönyörű hajnal van, a nap lágyan simogatja az arcodat. Alszol még, halkan szuszogsz, ahogyan szoktál. Nézlek, csendesen, ahogyan szoktatlak. Nem tudod, de talán érzed. Átölellek, megsimogatom az arcod, mosolyogsz. Ilyenkor egészen az enyém vagy.
Néha tünde fényként felragyogsz életem egén és bevonsz arany ragyogásoddal. Máskor elveszed mindazt, amit nehezen összekuporgattam a pirkadatok fényéből, szétzúzod álmaim templomát. De egészen enyém vagy. Nem tudom, hogy mi köt hozzád, élethosszig tartó szerződés, vagy csupán egy gyenge cérnaszál, mit idő, viharok és ellenségek nem kímélnek, de valami nem enged el, nem engedi, hogy elveszítselek.
Eltűnnek a szép, agyon cicomázott élmények, a nagy felismerések, nem maradtak mások, csak a szürke közömbös hétköznapok, de te benne vagy minden egyhangú ébredésben, minden elfásult mozdulatban, terhelő gondban, Az élet minden percében. A sötétben te vagy a fény, a viharban a világítótorony, a gondban a derű, a sírásban a vigasz. Te vagy a szürke ébredés, az arcon véggördülő könnycsepp. Fájdalom vagy, a legelviselhetetlenebb és legkínzóbb. Nevetés vagy, a legönfeledtebb és legfelszabadítóbb. Teher vagy, a legnagyobb és legédesebb. Az álmom vagy, mely kísér évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra.
Miért nem írok soha rólad, neked? Te vagy az élet és az életet olyan nehéz megfogni. Kifolysz a kezemből, mint a tenger homokja, de lemoshatatlan vagy, mint a só belőle.
Lehunyom a szemem. Látlak. Ülsz és nevetsz. Érzem, enyém ez a mosoly, a felhőtlen kacagás. Hinném, minden reggelemet az illatod lengi be, minden könnycseppemet a kezed szárítja fel, minden éjem kulcsa te vagy; az arany fényében, a kör szabályosságában a tekinteted ragyog vissza majd. És minden szép lenne. De minden falat méz mellé jár egy korty ecet is. És tudom, hogy nincs csak szép, csak jó, csak boldog, de hiszek az álmodban, a vágyadban, a szavadban.
Megfordulsz. Átölellek ismét. Mocorogsz. Hallom a szívverésed. A karomban tartalak, mint te már annyiszor. Szeretnélek úgy szeretni, ahogyan még senkit, megadni mindent, amire vágysz, a tiéd lenni minden percen. De nem tehetem. Nem tudom kiüresíteni magam. Hiszem, ezért szeretsz, ezért ölelsz, csókolsz, simogatsz.
Mit adhatok neked? Mi az, amivel szebbé, boldogabbá és jobbá tehetlek téged, az életed. Mit adhatok? Hisz semmi sincs. Néhány megkopott álmom, viharvert tervek, könnyek, fájó sebek, titkok. Ez vagyok én, porszem a szélviharban, esőcsepp a zivatarban, roppanó ág az erdőtűzben. De te rám találtál, magadhoz szorítottál, megszelídítettél. A tiéd lettem. Te vagy a lélegzetem, a sóhajom, te vagy az álmom őrzője, a szívem dobbanása.
Nem tudok mit adni csak fájdalmat, kínokat, megpróbáltatásokat, de sok kacagást, örömkönnyeket, mosolyt is
Senki vagyok, de hiszem, neked én vagyok a reggelek fénye, az éjszakák csendje, és tudnom kell, hogy neked tényleg létezem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
2
Időpont: 2008-04-17 20:21:54

válasz Borostyán (2008-04-16 20:24:02) üzenetére
Kedves Borostyán!

Köszönöm a hozzászólást. Te vagy az első:D
Örülök, h tetszett amit írtam. Ha őszinte akarok lenni ezt azért írtam, mert hetekig hallgattam, h biztosan azért írtam 1 másik irományt (hozzáteszem 1 pályázatra készült...), mert van másik pasim. Ezért született ez a kis mű...
Nagyon köszönöm mégegyszer a hozzászólásod.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-04-16 20:24:02

Kedves Angyalhaj!
Csodásan festetted le az igazi, mély érzéseket, amit csak a szerelme iránt táplálhat az ember. Minden sorod mintha belőlem szólna:)
Üdv: Borostyán

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) két út az elérhetőhöz című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Szokolay Zoltán bejegyzést írt a(z) .Z. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Avarban térdelek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szemek mélyén című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Pozsonyi éjszakán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Avarban térdelek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Pozsonyi éjszakán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Levélhullás I. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Pozsonyi éjszakán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy szubjektív idealista verse című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Avarban térdelek címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Köszöntő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyarat temeti című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)