Jenő: Látom búskomor vagy. Mi a gond?
Béla: Nincs semmi gond.
Jenő: Miért búsulsz?
Béla: Nem búsulok.
Jenő: Akkor most elmondok neked egy friss hírt.
Béla: Hallgatlak.
Jenő: Lepke Lenke és Sóska Jóska holnap tartják az esküvőjüket.
Béla: Jajj de kínos.
Jenő: Mi ebben a kínos? Szeretik egy mást.
Béla: Nem az a kínos.
Jenő: Hát mi a kínos mondd már ki!
Béla: Ha te azt tudnád, de ez most még titok.
Jenő: Hát ha titok, majd akkor mondd el, ha már nem lesz titok.
Béla: Természetes, hogy elmondom. Neked ne mondanám el?
Jenő: Látom, most nincs kedved beszélgetni, inkább menjünk haza.
Béla: Nem tudok.
Jenő: Miért nem tudsz?
Béla: Mert a székeddel rajta ülsz a lábamon.
Jenő: Te balga!! Miért nem szóltál?
Béla: Kérdezted?
Jenő: Meg kellett volna kéredeznem, hogy rajta ülök-e a lábadon??
Béla: Igen, mert engem arra neveltek, hogy csak akkor feleljek, ha kérdeznek.
Jenő: Ez volt a nagy titok?
Béla: Ez.
Jenő: Na jó, akkor most nem haza megyünk, hanem a rendelőbe.
Béla: A sebészetre?
Jenő: Nem! A pszichiátriára, te balga!
(Elmennek)