HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49457

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: bellamariaFeltöltés dátuma: 2008-04-18

Rómeó és Júlia a virágoskertben

Egyszer volt, hol nem volt, lehet épp a te kertedben egy Rózsa. Magányos és büszke, mint a Szépség általában. Tövében éldegélt néhány földigiliszta, de velük nem törődött a rátarti virág.
Egyszer úgy tavasz tájt nem messze a Rózsától valami elkezdte emelgetni a földet. Napról napra igyekezett kunkori szárával, zöld leveleivel a napfényre. Alighogy kibújt a földből két húsos levélkéje, rögtön szóba elegyedett a Rózsával. A Rózsa pedig, bármennyire is rátarti volt, már olyan régóta élt magányosan, hogy csodák csodájára(ő maga lepődött meg ezen leginkább), válaszolt neki. A Napraforgó, mert ő volt a Rózsa mellett növekvő kis teremtmény, csodálta és érdekesnek találta a büszke növényt. Naphosszat elhallgatta, ahogy szépséges szájával történeteket mesél neki a nyárról, az őszről, a télről és a fagyról, és mindarról, amit még ő nem élt át rövid élete során. A Rózsa elégedett volt, és végre boldognak érezte magát. Hisz olyan régóta vágyott rá, hogy végre valaki csodálja, gyönyörködjön szirmai hamvasságában, bódító illatában! Tudta, hogy nemsokára az ő életében is beköszönt az ősz. (az alsó levelei már egy picit elkezdtek sárgulni, de ezt nem vallotta volna be még magának sem)
A Napraforgó, pedig készülődött. A két picike húsos levél először tenyérnyi nagyságúra nőtt, szára megvastagodott, majd a tetején megjelent egy busa gumó, amiből nemsokára szép, kerek, sárga szirmokkal övezett napraforgófej lett. Ahogy virágba szökkent, hirtelen mintha megváltozott volna. Már nem törődött annyit a Rózsával.
- Hello! - kiabálta reggelenként boldog mosollyal a képén a munkába induló varjaknak. Azok szárnyukat lengetve, kaján vigyorral a csőrük csücskében integettek vissza.
Hosszas eszmecseréket folytatott a különc Repkénnyel, kinek színes egyénisége elbűvölte, nem törődve, hogy ezzel szomorúságot okoz a Rózsának.
Kétségbeesetten igyekezett felhívni magára a Magyal figyelmét, aki a rendre ügyelt a kertben. Döntéseit alaposan megfontolva, minden lehetőséget átgondolva, ügyesen és tisztán tette a dolgát.
Néha igyekezett felkiabálni a Tölgynek, aki a kert uralkodója volt. Délcegen és megközelíthetetlenül trónolt a kert sarkában, nem nagyon törődve a csip- csup Napraforgókkal. Csak szolgája, Magyal szavára rezdült meg néha méltóságos koronájával.
A Rózsa bánatos volt és ismét magányos. Pedig mennyire boldog volt! Azt hitte, végre társra talált, akivel megoszthatja magányos gondolatait, aki gyönyörködik benne, akivel végre ő is törődhet, és kötődhet hozzá. Úgy gondolta, most már mindig kettesben maradnak, szeretetben, gyengéden figyelve egymásra, míg el nem jön a Tél.
Az a tudat, hogy valaki, kinek csodálata, szeretet sokat számított neki, egy harmadik személyt többre tart nála, kétségeket ébresztett saját értékével kapcsolatban.
- Hátha nem is olyan szép? - tépelődött magában.
- Az illatával lehet valami baj? - Hisz a méhecskék, kiket ugyan nem szívesen engedett magához, nem jelezték neki ezt.
- Talán a szirmai nem elég üdék? - Lopva végigpillantott magán, de mindent rendben talált.
Mi baj lehet vele, hogy Napraforgó már megint Repkénnyel sugdalódzik, jókat vihogva valami balga kis történeten?
A Rózsa úgy érezte, ezt csak azért teszik, hogy őt bosszantsák. Miért ad magából másoknak, miért nem figyel rá többé?
Eleinte megpróbálta halk szavakkal kérlelni a Napraforgót, reménykedve, hogy ismét a régi lesz köztük minden. Hisz szereti, és érzi, Napraforgó is szereti őt. Csak még annyira fiatal, annyira tapasztalatlan, még olyan rövid ideig élt, hogy nem ismeri, nem ismerheti a Törvényt, a Szerelem törvényét, melybe érces betűkkel e három szó van beleírva:
TÖRŐDÉS, KÖTŐDÉS, INTIMITÁS.
A Rózsa szomorú volt. Egyenként lehullatta szirmait a földre, és a lehullott szirmokon, mint könnycsepp, ült meg a reggeli harmat. Már nem tudott többé megszólalni.
A Napraforgó kétségbeesett. Fekete fejét lehajtotta, sárga szirmait picikére sodorta a bánat. Már neki sem volt kedve beszélgetni senkivel.
A táj őszbe csavarodott. A Tölgy egyenként hullatta fura fejű gyerekeit, a makkokat. Hideg szelek tépték a Magyal és a Repkény leveleit.
Egyik reggel egy sereg varjú érkezett a virágoskertbe. Éhesen vetették rá magukat a Napraforgóra. Tépték, cibálták testéből a zsíros magvakat, jóízűen csámcsogva rajta.
A Napraforgó némán és szomorúan tűrte. Végül is, mindig arra vágyott, hogy adjon valamit a többieknek. Most teljesült a kívánsága. Őt magát falták fel.
Boldog volt végre? Ki tudja.

régi történet, nem most írtam

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-04-23 10:21:10

Kedves Bellamaria!
Tetszett a történet, amely remek példamese felnőtteknek s gyerekeknek egyaránt. Egyetérte Arannyal, nem kellenek azok a gondolatjelen, ha viszont kiteszed őket, akkor egyesszám elős személyben kellene fogalmaznod a rózsa gondolataiat: - Hátha nem is vagyok olyan szép? stb. "kinek csodálata, szeretet sokat..." itt lemaradt egy e betű a szeretete végéről. És a sugdalózik szerintem valójában sugdolózik... Ezt a pár apró hibát leszámítva igazán élvezetes olvasmány volt:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
bellamaria
Regisztrált:
2008-03-17
Összes értékelés:
21
Időpont: 2008-04-21 19:16:39

:) Javítva (csak egy kicsit nehezen került vissza)
Alkotó
bellamaria
Regisztrált:
2008-03-17
Összes értékelés:
21
Időpont: 2008-04-20 14:26:56

köszönöm szépen. Ez más, mint amiről mostanában írok. De a meséket továbbra is szeretem és élvezettel olvasok másokat. :)

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) Elhagyottan című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Mint ki halász, gyöngyöt lelő címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)