HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48271

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2008-04-18

Átfedések






Olyan kicsi volt az a domb, hogy igazán dombnak sem volt nevezhető. Kicsi és unalmas, talán csak megszokásból neveztük el "A hegy"-nek. Nekem, ha álltam, talán a combomig ért. A lábánál ültünk és pipitéreket szaggattunk fel a földből gyökerestől, hogy a nagymama sírjára ültessük majd át őket. Még élt, de nem volt neki túl sok hátra - ezt Viktortól, a bátyánktól tudtuk. Délután már csak ő mert bemenni a szobájába, nekünk, kicsiknek, kint kellett várakoznunk, míg a doktor végzett. Elmondása szerint, nagymama egész jól festett. Süteménnyel és teával kínálta Viktort és a családot egy nem létező tálcáról, ami szerinte az ágya mellett álló szekrényen hevert, az olvasója és Bibliája helyén. Mosolygott, a fogai nélkül, és a nyála lecseppent a hálóingjére.
És Viktor akkor vette észre az ágy támláján várakozó Halált. Egy ronda, fekete bogár volt, hosszú csápokkal és ezernyi lábbal, az ijesztőbb fajtából.

Megpróbáltunk minél többet szedni a virágból, hogy a szirmai beboríthassák majdan az egész sírt, közben szakadatlan folyt a társalgás.
- Azt mondta, angyalok sütötték - mondta Viktor, visszatérve a nagyira, és biztos volt benne, hogy a nagyi már fél lábbal odaát jár. - Félszemmel biztosan, hisz olyanokat lát, amik nincsenek is ott - mondta nagy hozzáértéssel. - Vettem volna a sütiből, de nem láttam, melyik a csokis és melyik a fahéjas, mert mind láthatatlan volt. Meg különben is: halottak sütötték - ennél a mondatnál rövid hatásszünetet tartott, majd még megtoldotta ennyivel... - Mert az angyalok halottak, nem igaz?

A nagyival ellentétben, mi jól voltunk. Ültünk, vászonzsákjainkkal oldalainkon, és téptük a pipitért, az ő legkedvesebb virágát - mókázva, énekelve. Viktor a nagymamát utánozta, én meg nagyokat nevettem jól eltalált grimaszain. A kis Bebe a fűben játszott az unalmas kupac árnyékában.

S akkor, megemelkedett a "Hegy", ami igazán kicsire és unalmasra sikeredett, és egy koszos kéz tört a fényes nap felé! Egy darabig sütkéreztek ujjai a szikrázó fényben, majd behajlott az a mocsokkal teli kar, és letakarította a domb közepét is, mire feltárult egy zaklatottan levegőért kapkodó, női mellkas. A mélyből halk ciripelés hallatszott.
Nem hátráltunk. Viktor azért rászólt Bebére, hogy másszon kicsit hátrébb...

Sáros föld potyogott szanaszét. Az idegen csak szórta két kezével mindenfelé a homokot. A ciripelés mind jobban erősödött, a kupac végéről kipattant egy rongyos cipő, aztán a tetejéből kibukkant egy térdkalács, végül, Bebétől alig karnyújtásnyira egy őszülő fej.
Viktor egyik kezével megragadta Bebe karját, a másikkal az én karom, és behúzott minket a magasabb fű közé.
- Csitt. Ez a Halál - suttogta Viktor, és Bebe szájára tapasztotta a tenyerét.
Bebe sírni kezdett. Nem a látványtól, azt hiszem, inkább, mert elhullottak a szedett virágai. Hang mindenesetre nem hagyhatta el a torkát, mert Viktor erősen tartotta.

A Halál leginkább egy idős hölgyre hasonlított. Alsóneműt viselt csak, és egy fura hajhálót.
És az a valami csak ciripelt, csak ciripelt a mélyben. Miután sikerült kiszabadítani mindkét kezét és felült, letisztogatta csupasz lábszárait, lehajolt, és beletúrt a homokba. Egy ébresztőórát húzott ki a földből, ahogy az imént még mi rángattuk fel a gyökereket, és lekapcsolta azt.
A járása meglehetősen ingadozott, mint a legtöbb halotté. A Halál is halott, nem igaz? Akár az angyalok. És akkor rájöttem! Legalábbis, azt hittem, rájöttem.

- Ezek az ő pipitérjei - suttogtam Viktornak. Ő még mindig Bebe száját szorította, olyan erővel, hogy a csöppnyi lány alig kapott levegőt. - Ez nem a Halál, hanem egy halott... - súgtam még.
- Ostobaság - válaszolta a bátyám. - Ez nem egy temető, hanem a kaszáló széle. Itt nincsenek sírok. Halottak meg csak a temetőkben vannak, sokkal mélyebben, a sírokban.
Logikusnak tűnt az érvelése, de az ő magyarázata sem tűnt túl valószínűnek, miszerint a Halál bukkant fel, épp a pipitéres kellős közepén. Talán egy titokban elföldelt hulla?

- Nézd, elmegy - súgtam Viktornak.
- Hála Istennek... - súgta vissza. - Bebe, most leveszem a kezem a szádról, de ne üvölts, rendben? - mondta a kishúgunknak, és lassan eresztett a szorításon.
- Bebe - toldottam meg. - Most tényleg maradj csöndben, jó? - kérleltem. - Elég fontos, hogy a Halál észre ne vegyen minket.

Bebe már nem hisztizett. Nagy pilláin még ringatózott egy-egy könnycsepp, de nem volt zaklatott. Ám, amint Viktor elvette a kezét, éktelen bömbölésbe kezdett.
- Hallgass már - sziszegte Viktor, de már nem volt mit tenni. Az öregasszony megfordult, és egyenesen ránk nézett...

Lapultunk.

- Nocsak - mondta, majd még két lépést tett rejtekhelyünk felé. Hálóruhájából még mindig potyogott a föld. - Mi lehet az, Nadja?
Csak későn vettem észre, hogy nem felénk indult, hanem egy másik bozót felé, ahonnan egy bőröndöt húzott elő...
Addigra már kinn álltam, mint árva nádszál a viharos szélben. Talpaim élén hintáztam, reszkető szájjal, nem tudván, teljes erőmből támadjak-e a vénségre, vagy rohanjak, ahogy a lábam bírja, Istenhez imádkozva, hogy megszabadítson a gonosztól.

Lassan ő is észrevett. Leguggolt, és egy kabátot vett elő a bőröndből, amit gyorsan magára terített, mintha szégyellené öltözetét.
- Nocsak - ismételte el, csak aztán köszöntött. - Fiatalember... Mi járatban?
- Szia - nyögtem ki keserveim közepette. - Honnan jöttél? - tört ki belőlem a legostobább kérdés, ami csak eszembe juthatott.
- Na, igen... - mondta, és felkuncogott. - Igen, tényleg... Nem kell félni!
Hosszú, ráncos ujjával a mélybe mutatott, majd a földhalom felé.
- Odalentről? - kérdeztem, a sírással küszködve. Szinte biztosra vettem, hogy ő a Halál, és a nagymamiért jött. Bebe és Viktor a fűben lapultak. Kerestem őket a tekintetemmel, amit bizonyára ő is észrevett, bár jelét nem mutatta. Csak engem nézett.
- Te vagy a Halál? - kérdeztem bizonytalanul. Volt bennem egy erős késztetés, hogy megkérdezzem - hiszen, ha nemmel felel, még meg is úszhatja a nagyi; bár a napnál is világosabb volt, hogy ő az, és hogy érte jött.
- Nem - felelte mosolyogva.
- Nem? - kérdeztem vissza megrökönyödve. Más variációm nem volt.
- Én az vagyok, aki legyőzte a halált.

Levetette a hajhálóját, és kirázta fehér fürtjeiből a homokot.
- Feltámadtál talán? - kérdeztem bátortalanul.
- Mondhatjuk - mondta fel sem pillantva, majd fésűt húzott elő, és elkezdte kifésülni a haját.

- Menekülj -hallottam a hátam mögül Viktor hangját. - Ez egy élőhalott! - kiáltotta.
Az öregasszony Viktorra nézett, és elengedett egy halk morgást, aztán felnevetett.
Viktor megragadta Bebe kezét és rohanni kezdett a házunk felé.
- Élőhalott! Élőhalott!

- Ne! - kiáltottam utána. Mutatta a Halálnak az utat hazáig, és ő pont ezt akarta. Nem mozdultam. Elhatároztam, ha utánuk ered, rátámadok, és a kezébe harapok. Vagy inkább a lábába.
- Nem kell félned - mondta a különös szerzet.
Újra felnyitotta a bőröndöt. Egy palack vizet és mobiltelefont vett ki belőle.
- Visszaadom a pipitéreket - mondtam, hátha mégiscsak egy halott, és a miatt kelt ki a sírból, amit ostobamód egy nagyon kicsi dombnak néztünk.

Ivott a palackból, majd tárcsázott.
- Mikáel? - szólt bele vidáman. - Igen, minden rendben. Kint vagyok. Sikerült.
A fűre öntöttem a virágokat, sebtében ki is ráztam a zsák bendőjét, majd rohantam Viktorék után, inam szakadtából.
Egy elvonuló vándorcirkuszt bámultak épp tátott szájjal az útszélen, mikor beértem őket. Piros és kék feliratok hirdették a temérdek attrakciót.
- Itt vagyok - lihegtem. - Mehetünk.

A nagyi még élt, mikor hazaértünk. Az igazat megvallva, még jó három évig. Anya épp egy hatalmas bogarat vitt ki a komposztra egy piros szemeteslapáton.
A nagyi mosolygott, és angyalok sütötte teasüteménnyel kínált bennünket. Bebe az ágy szélére ült, és egy marék pipitért tett a nagyi mellére.
- Azt hittük, elkéstünk - mondta Viktor és elbőgte magát.
Egy darabig mindenki döbbenten bámulta a bátyám, majd egyetemes nevetés tört ki belőlük. Csak mi, gyerekek, nem nevettünk. A cirkuszosokra gondoltam, és a reklámtábláikra: kard- és tűznyelők, légtornászok, kétéltű emberek! Majd Mikáel cirkuszi kocsijára, és a félköríves feliratra: Mikáel, a láthatatlan ember és társa, Nadja, szabadulóművész...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Olvasó
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
44
Időpont: 2008-04-29 20:05:55

Kicsi Madaram! Véleményem változatlan. Nagyszerű, poénnal a végén csodás. Gratulálok, ügyes vagy!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-04-27 18:44:04

Köszönöm. Örülök, hogy tetszett!
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-04-25 23:45:11

Kedves Kuvik,

érdekes írás, a cselekmény folytonosságát semmi sem töri meg.....és a csattanó:)
TEHÁT: gartulálni tudok csak

udv: john
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-04-22 10:39:28

Köszönöm szépen!
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-21 16:16:33

Kedves Kuvik!
Remek lett a csattanó a végén. Mindenre gondoltam, de erre nem. A gyermeki fantázia-képzelgés magával ragadott engem is. Gratulálok írásodhoz!
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-04-21 10:30:26

Nagyon jó írás, kedves és egyben félelmetes is, több szinten értelmezhető. Tetszik.
Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-04-20 18:21:35

Köszönöm mindenkinek!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3805
Időpont: 2008-04-20 16:58:46

Kuvik, egyszerűen fantasztikus! Olyan fantáziád van, és olyan módon bánsz a szavakkal, mondatokkal, hogy az bámulatos!
...és persze a történet! Ott a végén a csattanó, (ami nagyszerű), de nem az a lényeg, hanem a TÖBBI...
Nekem egy szerre volt megható, vidám és misztikus!

Gratulálok!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-04-20 11:15:49

Szia Madaram!
Írásodat olvasva rengeteg gyerekkori emlék került elő agyam rejtett zugaiból, amikor még csapatban jártunk ki a város közepén elterülő, még be nem épített mezők valamelyikére. Játék közben a talált dolgok, tárgyak, és érthetetlen izék megmozgatják a fantáziát, s mindig van egy idősebb gyerek, akinek megered a nyelve, meglódul a képzelete, s mi többiek szájtátva, félelemmel, és izgalommal hallgatjuk. Hallgattuk.
Remek írás, hiba nélkül! Megdöbbentő, és izgalmas. Lenyűgöző és félelmetes, egyben mégis gyermekien aranyos is. Jó a szerkezete, helyén vannak a váltások, és remekül átélhető minden mozzanata. Sikerült átadnod a hangulatot.
Gratulálok!
Üdv.

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Mi szabdalja? címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Tengerparti találkozás címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hiába minden című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kora tavaszi reggel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A régen várt eső című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Feldúlja a csendet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)