HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-04-23

HB kalandjai: Hókefélde III.

Akkoriban mindig keféltem volna, de persze azért más dolgok is érdekeltek.
Légpuskát akartam venni, s Matildnak is ez volt a szándéka. Hosszan tárgyaltuk, Breznoba menjünk-e, vagy Banska-Bystricába? Valaki a társaságból, az egyik kuncsaft, lebeszélt arról, hogy Besztercebányába bemenjünk. "Nem tudtok parkolni, seggfejek" -mondta, "borzasztóan zsúfolt ilyenkor a város".
A fegyvereket végül Liptovsky Mikulasban vettük meg, a templom mellett, balra a téren, ahol az egyszintes épületekben az üzletsor hivalkodik. Hámori Bandi Almával kint maradt a kocsiban rádiót hallgatni, a másik kocsi utasai elszéledtek, hogy körülnézzenek. Sötétedett. Esett a hó, apró kristályok záporoztak fentről, bebújtak csiklandósan az ember gallérjába. Nemszeretem idő volt, január végi délután, fagyos, személytelen.
Liptovsky Mikulast azért mondom Liptovsky Mikulasnak és nem Liptószentmiklósnak, mert egy várost, ahol egyetlen magyar szó el nem hangzik sem az utcán, sem a boltokban, ugyan minek nevezhetnék? Minek nevezhetném a várost, ahol, ha az ember bemegy valahova és így köszön: jó napot, a válasz ez: kurva madzsarska?
A fegyverszaküzlet üres volt, rajtunk kívül nem tartózkodott bent senki. Mozsár Tata, Kaltenbrunner és Komáromi nekiestek a maroklőfegyvereknek, Matild és én a légpuskákat kezdtük tanulmányozni. Tetszett az új modell, a Slavia 631-es, vettünk kettőt. Nem volt drága, a szlovák állam támogatta a sportszereket, általában mindent támogatott, amit mi magyarok nem: autógumit és teniszlabdát, sífelszerelést és szórakoztató elektronikát itt volt érdemes vásárolni. Vettünk még két-két doboz lőszert, és nagyokat nevetve, vodkától és beherovkától lelkesülten arról beszélgettünk, hogy este majd, a ház alagsorában mekkora céllövészetet rendezünk. Az eladó utánunk szólt, kérdezett valamit, de nem értettem hirtelenjében miről beszél. "Ahoj" -mondtam neki kitüntető jókedvvel és: "dovidzsénjá" és kitódultunk a szabad levegőre. Társaságunk többi tagjai már visszaértek, az autók mellett topogtak színes hótaposóikban a frissen esett havon. Matild örvendezve mutogatta új szerzeményét, melynek fényes, fekete csöve kalandosan verte vissza az utcai lámpa bizonytalan pislogását. Én egyenesen a mi kocsinkhoz siettem, hogy a Hámori Bandinak elbüszkélkedjek. Az autóba nem lehetett belátni, az ablakokat könnyű pára árnyékolta, kinyitottam tehát a hátsó ajtót, emlékezőn, /de nem okádva/ a Testvér és a lány ott ültek, mielőtt elhagytuk őket. Kinyitottam az ajtót és majdnem hanyatt estem, ezek, ketten a hátsó ülésen in flagranti voltak, félreérhetetlen, kompromittáló helyzetben. Alma télikabátja szétnyílt, kardigánja is, ami alatta volt, -a finom pamutingről nem is beszélek. Telt melle kibuggyant a megbontott ruházat nyílásaiból, s a Testvér ezt a mellett csókolgatta ültében kicsit előre görnyedve nagy élvezettel. A lány egyik keze a Bandi kabátján lapogatott a lapocka tájékán, a másik...nos a másik illetlen helyen volt, és illetlen dolgot művelt. Az utastérből vodkaillat és cigaretta-füst áporodott egyvelege áramlott felém, és a testi szerelem édes, mély, émelyítő illata.
Köhögtem zavaromban, a párocska szétrebbent.
-Jaj Testvér, -nyögött felém ősz csíkoktól szántott szakálla mélyéről a Hámori Bandi, -nem tudtatok volna még két percet várni?

Este aztán kiderült, Matild jobban lő nálam, de még a Testvérnél is. Nagyokat nevetett, amikor összesítettük az eredményt. Mozsár Tata csuklott a sok vodkától, arca vörös-foltosan égett és kuncogva mondta: "nem tudtátok, hogy sportlövő? Két éve kerületi bajnok volt kisöblűben" Átjött Alma és a fekete hajú lány, aki tetszett nekem. Edinának hívták. Invitált magukhoz, az ő szállásukra, bulizni. Kimentünk a konyhába, hogy zavartalanul beszélgethessünk. A vaskályhában pattogott a tűz, közel húzódtunk hozzá, jól esett a bőrünk alá bebújó forróság. Meg akartam csókolni Edinát, illetve, hát le akartam smárolni, így pontosabb, mert csókolózni a szerelmével szokott az ember, egy lánnyal, aki csak tetszik, csak smárol, -gondoltam ez most jó alakalom, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Ha a Testvér látott volna, biztos azt mondta volna: "hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni, Testvér!"
Míg én a megoldáson meditáltam, Matild utánunk jött.
-Mit műveltek itt édes kettesben, -kérdezte vidámságot színlelve, de láttam rajta, rosszul esik neki, hogy édes kettesben vagyok Edinával.
-Féltékeny a Mozsár Tata lánya, -esett belém megrendítő örömmel a felismerés. A fekete hajú lány jobban tetszett, de Matild meg jobban érdekelt, szóval, tudathasadásos állapot volt. Hámori már napokkal korábban felismerte ezt a furcsa játékot hármunk között és félrehívott a bárban.
-Egyiket se fogod megdugni Testvér, -korholt az ő szelíd modorában. -Nem játszhatod a végtelenségig a csiki-csukit. Válaszd ki az egyiket, tudatosítsd benne, mit akarsz, mert a nők faramuszi lelkek, ha nem mondod nekik, hogy meg akarod dugni őket, maguktól nem találják ki.
-És, ha mind a kettő tetszik, -kérdeztem vissza. -Akkor mi van?
Megitta a vodkáját. Letette a poharat a pultra és rendelt még egy kört. Rám nézett, pislogott. Szeme kicsit piros volt az italtól. Sícipőben ültünk a bárszéken, az utolsó menet után, amikor a síliftek már leálltak a pályán.
-Egyszerre csak ez egyiket tudod, -szögezte le. -Aztán, ha meg volt, közlöd vele, ugrott a téma és nekiállhatsz kidolgozni a következő haditervet.
-Haditervet?
-Azt, Testvér. Új nő, új haditerv. Végig kell gondolnod magadban, mit, hogyan fogsz csinálni. Ha jó a terv, és tétovázás nélkül végrehajtod, a siker nem maradhat el.
-És ha összebeszélnek? Nézd ők ketten jó barátnők. Előfordulhat, hogy kitárgyalnak: megdugom az egyiket, elmondja a másiknak és nekem annyi, -keseregtem.
Kaltenbrunner közeledett Komáromival. Nem akartam előttük szellőztetni magánügyeimet, de a Hámori, mint buldog a rongyszőnyegbe, kapaszkodott bele a témába.
-Ezért nem szabad sokat tökölni, Testvér. Cselekedj gyorsan, határozottan, s mire felocsúdnak, megdugod mind a kettőt.
Komáromi mellém lépett, hátba vágott. Csontos öklének csapása a székhez szegezett. Akkorát tudott ütni, hogy egy ökröt simán letaglózott volna, ha jobban nekiveselkedik.
-Miféle kettőt? Lemaradtam valamiről?
-A Testvér meg akarja dugni Edinát, -mondta lakonikus rövidséggel a Hámori Bandi. -Utána meg a Matildot.
-Nem fog sikerülni, -nyerített fel Komáromi, s Kaltenbrunner, ráütve fejével a szóra, részegen, papagájként ismételte: "nem fog sikerülni"
-Miért nem? -kiáltottam rájuk. Éreztem, hogy izzadok és vörösödök, nagyon meleg volt a bárpult mellett sí-anorákban, csatos-cipőben.
-Mert egy balek vagy, -röhögött Komáromi, és még egyszer rám csapott. -Nos, urak, iszunk valamit?

Ez volt a dilemma és valahogy bennem ragadt. Más dimenzióban éltem akkor, mint a normális emberek, akik este korán fekszenek, hogy reggel időben, pihenten induljanak munkába, mégis, sápadtan, gyűrötten, rosszkedvűen szállnak fel a szitáló ködben a 6-os buszra. Én esténként sokat ettem, és sokat ittam, úgy aludtam, mint a mormota, és reggel alig vártam, hogy sícipőbe ugorva nekilódulhassak a hegyeknek. Ők füstös, rossz szagú irodákban nyüglődtek naphosszat, én kinn éltem a csípős, fagyos levegőn, záporzott képembe a havasi napsütés, és munkám bére a bőséggel fakadó izzadtság volt, mely zubogó patakként öntözte testemet.
Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy kívántam a testi szerelmet. Az vesse rám az első követ, aki ellent tud állni a fizikai körülményekből fakadó igaz gerjedelemnek, a hús túlfűtött vágyakozásainak. Sejtettem, hogy amit a fekete hajú lány iránt érzek, az nem szerelem, de nem érdekelt. Tetszett hányaveti maga-mutatása, egész lényét valami izgalmas, megnevezhetetlen érzéki aura lengte körbe. Csábító szirén volt vágyálmaim tengerén, Odüsszeuszként bolyongott képzeletem tarka lepkéje telt keble, nevető csípője, s duzzadt, érzéki ajka körül. Ó, hogy kívántam! S kívántam Matildot is, ha vele voltam és lőttünk az alagsorban, vagy kártyáztunk az alsó konyha vaskályhája mellett a nagyasztalnál és rám nézett beégető tigris szemeivel, miközben lábaink titokban társalogtak.

Egyik nap, éles, hideg, szikrázó napsütés öntözte annak a napnak déli és koradélutáni óráiban az Alacsony-Tátra csúcsainak fagyba dermedt birodalmát, de az alsó völgyekben, magas fenyők által körülölelt tisztásokon langy melege érződött, Edinával kavartunk a francia lift középállomásától balra elterülő, ember nem járta vadonban. Itt már nem volt ratrakolt pálya, az őstermészet színpadi kellékei között kígyóztunk lefelé, fenyőcsoportokat, nagy, fekete sziklákat kerülgettünk. Lihegve, kimerülve álltunk meg egy helyen. Erdő vett körbe minket, a kisebb fenyők az erdő szélén hóba roskadtak az ágaikat terhelő vastag hótakarótól. A tisztás közepén magányos óriásfenyő tört az égnek, karjait széttárta tehetetlenül ölelésre, de társai messze voltak, nem mehettek oda hozzá. Mókus ugrott le az alsó ágról, átiramodott a kanyargó sí-nyomon, amit a lécek rajzoltak az érintetlen hóba, az erdő irányába menekült. Ketten voltunk ott a fa alatt, Ádám és Éva a paradicsomban.
Én rögtön éreztem a gerjedelmet rám törni, ahogy megálltunk. Síbotom hegyével rászúrtam az automata-kötés kioldójára, a zár kattant, kiléptem belőle, egyszerűen lerúgtam a léceimet, egyiket a másik után. Edina nevetett, szemében furcsa fény vibrált. Egy lépést tettem feléje, combig süllyedtem a mély, porhóba. Nyújtózott, mint a macska, és lehúzta sí-anorákja cipzárját. Négyszögletes placcot tapostam ki azon a helyen, jó nagyot, hogy mindketten elférjünk. Első blikkre sírnak nézhette volna valaki, aki arra jár, de az én művem nem örök nyughelynek készült, hanem Eros isten nyoszolyójának.
A lány, aki tetszett nekem óvatosan taposva a havat léceivel, közelebb araszolt. Nem szólt semmit, csak nézett rám, azzal a furcsa, állatias vággyal a szemében. Szívem dobogása az őrületig fokozódott, kényszerképzetem támadt, talán kívül is hallani, -gondoltam, s kezemet mellkasomra szorítva figyeltem, ahogy ledobja magáról az anorák-felsőt, ahogy lelép léceiről, s ahogy helyet foglal mellettem a mélyedésben.
-Milyen jó meleg van itt! -kiáltott fel meglepetten, amikor elhelyezkedett. -Akár ruha nélkül lehetne napozni!
Arcát az ég felé fordította, élvezte a napsütést. Barna bőre feszes volt, orra körül frissen előbújt szeplők virítottak. Mellének dombjait oldalról láttam, ahogy hátra támaszkodva a kezére homorított, a szerelem zenéjét zengték felém azok a merészen ívelő keblek.
Elkezdem beszélni és szörnyű nagy butaságokat mondtam: tiszta szerelemről, szűz érzelmek lángolásáról.
Ilyeneket mondtam:
"Tudod-e szerelmem, hogy szellem, test és lélek egy istenséget alkotnak, mégis külön-külön, hogy úgy mondjam, a saját szakállukra működnek? Pedig így van. Egyik ezt akarja, a másik azt, a harmadik pedig valami egészen mást. És mégis. Testem izzó vágyát szellemem szítja, s egész lelkem kívánja végül a beteljesülést. Hogyan lehetséges mindez? Ó, hát mi vagyok én, miféle izzás, égi sugár, földre sújtott anyag férgekkel és bomlástermékekkel, hogy nedveim őrjítő zúgásán keresztül téged kívánlak, hogy el akarok merülni rózsaszín szirmaid puha ölelésében, hogy gőzölgő, kevély fejemet melled hűvös bimbain kívánom lehűteni? Eléd térdelek és te rám roskadsz, puha karoddal átölelsz és védelmezel, hogy szét ne hulljak szent lángolásban, amikor sejtjeink egyesülnek: lágy eső permete a szomjúhozó anyafölddel, kisded szája anyja emlőjével, madár szárnya a kavargó léggel? Vesd le ruhádat, nyúlj el a szűz havon, s tested szűzi meztelenségét add nekem."
Edina ám nézett, nem szívesen fordítanám le, mit olvastam ki tekintetéből. Felült, térdét átfogta karjával. Így ült egy ideig és nézett.
-Mennyi vodkát ittál fenn a büfében? -kérdezte.
Észhez kellett volna térnem, annyira megalázó volt ez a néhány szó. De én nem tudok állati ösztönöknek engedve szeretkezni egy lánnyal, kell valami más is...valami szellemi kaland...igen legalább valami szellemi kaland.
Folytattam, ahol abbahagytam. Mintha meg lettem volna őrülve, egyre csak öntöttem magamból a hülyeséget. Nem a beherovkától voltam becsípve, hanem a hótól, a széltől, a nevető égbolttól, a képünkbe zúduló napsütéstől. Saját magamtól, a vágyamtól voltam megőrülve!
Hallgatta, félre billent fejjel. Néha, amikor lélegzetet vettem, közbeszólt.
-Nem fognak hiányolni a tanítványaid, hogy ennyi ideig távol maradsz?
Máskor meg ezt mondta: felülről tök melegen süt a nap, a seggem meg fázik.
Végül, nem tudom, hogyan s miként, eljutottunk oda, hogy csókolózni kezdtünk. Megfogtam ruganyos mellét.
S ekkor rettenetes dolog történt. Mennél jobban ettük egymás száját, feszülő vágyam annál inkább vesztett erejéből. Lekókadt, összetöppedt s ezt Edina is észrevette, észre kellett, hogy vegye. Elhúzta tőlem a száját, elhúzta tőlem a kezét. Megnézte az óráját.
-Jó Isten! -kiáltott fel. -Hogy elszaladt az idő! Induljunk, vár lent a csoport.

Esetemet Edinával nem mondtam el senkinek, még a Hámori Bandinak se. Nagyon szégyelltem magam, kerültem a fekete hajú lányt. Az utolsó estén egyedül lőttem az alagsorban. Matild kijött, mellém állt, figyelte a becsapódásokat.
-Hallom, lefeküdtetek Edinával, -mondta egyszer csak váratlanul, amikor letörtem éppen a fegyver csövét, hogy ólomgolyót helyezzek a töltény-űrbe.
Nagyon meglepődtem.
-Ki mondta ezt neked? -kiáltottam rá.
-Ne kiabálj, -nézett rám szelíden. Beégető tigris-szeme, ami egyszer megfogott, most nem lángolt, majdnem kék volt, s majdnem csodálkozó. -Edina maga mondta.

Edina maga mondta? De hát ez szemenszedett hazugság! -dühöngtem némán. Nem tudtam, mit válaszoljak. Matild csak állt és az arcomat fürkészte. Aztán lassan megfordult és otthagyott.

Lőttem még néhány sorozatot, egyre rosszabbul ment. Már éppen abba akartam hagyni, amikor a Hámori Bandi jelent meg az ajtónyílásban. Közelebb jött, kezét a vállamra tette. Szánva mondta: "borzasztóan szerencsétlen vagy Testvér. Én megjósoltam előre, hogy nem fogod megdugni."

Matildra értette. Nem világosítottam fel arról, hogy nem a Matildnál égtem be, hanem az Edinánál.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2009-04-17 20:22:17

Ez pl. egy megtörtént történet, az életből lestem el. Köszönöm, hogy elolvastad Virág!
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-04-16 14:37:59

Gyonyorugeseket tudsz mondani. Es szeretem, ahogy mondod . ;)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-04-27 17:08:33

válasz Rozán Eszter (2008-04-27 11:05:33) üzenetére
Igen, kedves Rozália! A szerelem tényleg roppant bonyolult dolog!
Örülök, hogy ezt a történetet is elolvastad, és köszönöm, hogy írtál!
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-04-27 11:05:33

A tavaszi napsütésben jó olvasni ezt a téli történetet. Látom, nálad a szerelem sosem megy egyszerűen.
Rozália

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)