HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47919

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-04-24

Nancy a rezervátumban

Az indián házaspár kész haditervet dolgozott ki arra, hogyan költöztessék át Nancyt a nagyszüleihez: Johnny valami ürüggyel elcsalja otthonról az öreget, s közben Judith beviszi édesanyjához a gyereket.
- Nancy, drágám - magyarázta az asszony a kislánynak, mielőtt útnak indultak a városba. - Kis időre át kell vigyünk a nagymamáékhoz. A doktor bácsi szerint csak így előzhetjük meg, hogy te is megbetegedjél.
Nancy megszeppenve nézett rá, de azért szófogadóan bólintott.
- Hát ha muszáj... - suttogta sírásra görbülő szájjal.
- A nagymama nagyon szeret téged, ugye tudod?
Emma az elmúlt két hétben többször is szerét ejtette, hogy találkozzon az unokájával, így a kislány már nem érezte annyira idegennek. Ellenben a nagyapjának nevezett idős embertől félt egy kicsit.
- Ühüm - dünnyögte, majd hevesen átkarolta a nénikéje nyakát. - De a nagyapa nem szeret...
- Hogyne szeretne, kicsim, csak ő nehezen tudja kimutatni az érzéseit - igyekezett megnyugtatni Judith. - Tudod, mit? Felveheted az új ruhádat! Abban biztosan tetszeni fogsz nagyapának.
Amikor először kocsiztak be a városba, a fiatalasszony megajándékozta Nancyt egy teljes öltözet indián ruhával.
Ettől az ötlettől Nancy mindjárt jobb kedvre derült. Egyre inkább feszélyezte, hogy divatos, városi ruháiban kitűnt a többi gyerek közül, és ösztönösen megérezte, hogy azért bámulják meg folyton a Warm Springs-i emberek.
- Kérhetek valamit, Judith néni? - nézett esedezve a nénikéjére.
- Persze, drágám - hagyta rá az asszony. Bármit megtett volna, csak ne lássa olyan szomorúnak kis unokahúgát.
- Befonnád a hajam úgy, ahogy Susie-ét szoktad?
- A legnagyobb örömmel! De előbb öltözz át!
Amikor Nancy útra készen odaállt Johnny bácsi elé, a férfinak tátva maradt a szája a meglepődéstől. Két vaskos fonatával, hímzett walla walla népviseletben, fejpánttal a homlokán akárha egy indián kislány lépett volna ki a gyerekszobából.
- Mehetünk - jelentette ki nagy komolyan.
Johnny a tervnek megfelelően befuvarozta a feleségét és Nancyt Warm Springsbe, majd kirakta őket a cukrászdánál, amely nem messze volt az apósáék házától. Onnan egyenesen a sárgára festett házhoz hajtott, és megkérte a gyanútlan Thomast, hogy segítsen neki felpakolni a dzsipre néhány fagerendát.
- Tudja, ideje kijavítanom az istálló tetejét, mielőtt rászakad a jószágokra - lódította szemrebbenés nélkül. - Aztán ihatnánk egy korsó sört a kocsmában.
Ez utóbbi eléggé felvillanyozta az öreg indiánt ahhoz, hogy készségesen csatlakozzon hozzá. Még el sem tűntek a GMC-vel a fatelephez vezető úton, Judith kézen fogta Nancyt, szabad kezével felkapta a kislány ruháival megtömött táskát, és szapora léptekkel elindult a szülei háza felé. A pöttöm gyerek szinte futott mellette.
Emma igencsak meglepődött, amikor benyitottak a konyhájába.
- Hát ti? Csak nincs valami baj? Apád mindjárt itthon lesz...
- Tudom. Siettünk, ahogy bírtunk - mondta Judith, és gyorsan vázolta édesanyjának a helyzetet.
- Hááát, végül is... Ha itt hagyod Nancyt, apád csak nem teszi ki az utcára. - Az idős asszony foghíjas szája mosolyra húzódott. - De most jobb, ha elmész, mielőtt itt talál.
Judith hálásan az anyjára nézett, majd nyomott egy futó csókot a kislány homlokára, mielőtt kiviharzott.
Emma fogta a táskát, és odaszólt a tanácstalanul ácsorgó Nancynek:
- Gyere, kincsem, elrámoljuk a ruhácskáidat.
Bevezette egy elsötétített szobába, ahol kissé áporodott levegő csapta meg az orrukat.
- Ez volt a lányaim szobája, de már rég nem lakik benne senki - magyarázta a gyereknek, miközben szélesre tárta a hátsó kertre néző ablakot, és kilökte a zsalugátereket. - Remélem, nem fogsz félni itt egyedül.
Ahogy Nancy megrázta a fejét, copfjai csak úgy röpködtek körülötte.
- Otthon is külön szobám van... mármint a maminál...
- Értem. Nos, az lesz a legjobb, ha idebent maradsz, amíg vissza nem tér a nagyapád - javasolta az idős asszony, miután végzett a kicsomagolással, majd idegesen megigazította ősz haját. - Ismered a bújócskát?
A kislány bólintott.
- Remek. Akkor most játsszuk azt, hogy én vagyok a hunyó, és te addig nem jöhetsz elő, amíg nem szólok. Rendben van?
Újabb bólintás, ezúttal pajkos mosoly kíséretében.
Amíg arra várt, hogy a nagyanyja kihívja a konyhába, Nancy alaposabban szemügyre vette a szobát. A kézi szőttes takaróval borított ágy jó széles volt, és kényelmesnek hatott. Nancy próbaképpen ráült, rugózott egy párat, aztán elégedetten állapította meg, hogy jó fekvés esik rajta. A szemközti falnál súlyos komód állt, amelyen régi, fekete-fehér, vagy már inkább sárgás fényképek sorakoztak katonás rendben. A kislány fürgén felpattant, és a komódhoz lépve kíváncsian nézegette a számára ismeretlen felnőtteket és gyerekeket, akik egytől egyig indián öltözéket viseltek. Nancy végigpillantott magán, majd újra a képre meredt: A kislányokon lévő ruhák megszólalásig hasonlítottak az övére. Ez a felismerés rendkívül jó érzéssel töltötte el. Mintha indián ruhájában ő is közéjük tartozó lett volna, egy a környékbeli gyerekek közül. De ha ugyanolyan, mint a többiek, akkor a nagyapa miért haragszik rá?
Aznap este, amikor Thomas Yellowfish náluk járt a farmon, Nancy sokáig nem tudott elaludni. Tisztán hallotta, ahogy Judith néni a konyhában beszámolt Johnny bácsinak a nagyapa látogatásáról. Csupán annyit értett meg belőle, hogy az ősz hajú bácsi nem szereti őt, és azt akarja, hogy a nénikéje vigye vissza Salembe az anyukájához.
Hamarosan beszélgetés foszlányai szűrődtek be a szobába. Nancy lábujjhegyen az ajtóhoz lopódzott, és fülelni kezdett.
- Judith áthozta az egyik unokánkat, nehogy elkapja a betegséget a többiektől - fogadta Emma a férjét.
- Érdekes, Johnny nem említette az imént - dörmögte Thomas. - De mindegy, a gyerek természetesen maradhat. Legalább nem fogunk unatkozni.
- Én is így gondoltam - biccentett Emma, és megemelte kissé a hangját: - Gyere ki, drágaságom!
Nancy hirtelen ötlettől vezérelve a fejére borított egy áttetsző tüllfátylat, amely a tükrös szekrényen ülő régi játék babára volt terítve. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, mintha félne zajt csapni. Amint Thomas megpillantotta, kitárta felé a karját.
- Gyere, kicsim, öleld meg nagyapádat!
A kislány menten odaszaladt hozzá, és meghitten hozzásimult.
- Mi ez az ócskaság a fejeden? - Thomas egyetlen mozdulattal lekapta a gyerek fejéről a fátylat, azonban a meglepődéstől rögtön megállt a keze a levegőben. - Te nem Susie vagy!
- De nem ám! Én Nancy vagyok - felelte a kislány, és nyílt tekintetét a ráncokkal barázdált arcra emelte. Az öreg el akarta taszítani magától a törékeny kis testet, de mielőtt megtehette volna, a kislány rendületlenül folytatta: - És én szeretlek téged, akkor is, ha te nem szeretsz engem, nagyapa!
Az öreg indián nem szólt egy szót sem, csak még szorosaban ölelte magához. Emma alig mert hinni a szemének. Ami éveken át nem sikerült se neki, se a gyerekeinek, azt most véghezvitte egy négy és fél éves kicsi lány: megolvasztotta a jeget egy bolond, makacs vénember szívén!

2008

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-04 19:38:37

válasz András (2008-05-04 19:27:17) üzenetére
Kedves András!
Köszönöm szépen:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-05-04 19:27:17

szép történet:) tetszik nagyon
András
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-27 20:14:24

válasz Jessie T Laurence (2008-04-27 11:59:10) üzenetére
Kedves Jessie!
A történet valójában hosszabb (sokkal hosszabb), de lerövidítettem, mert tudom, hogy időhiány miatt itt a Napvilágon szívesebben olvas mindenki rövidebb novellákat. Köszi, hogy nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-27 20:12:41

válasz Rozán Eszter (2008-04-27 11:14:48) üzenetére
Kedves Rozália!
Örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-27 20:12:01

Kedves Colhicum!
Nagyon szívesen:) Én pedig köszönöm, hogy ismét megtiszteltél látogatásoddal!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-27 20:11:11

válasz majka (2008-04-26 20:12:36) üzenetére
Kedves Majka!
Örülök, hogy tetszett a történet, köszi, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-10
Összes értékelés:
62
Időpont: 2008-04-27 11:59:10


Kedves Borostyán!

Csak megtört a jég :) Mire nem képesek a gyerekek, főleg, ha ennyire szeretnek :) Nagyon tetszett a történeted, szívesen olvastam volna még tovább is, de így volt egész :)

Üdv.:
Jessie
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-04-27 11:14:48

Nagyon szép történet, megnyerte tetszésemet.
Rozália
Alkotó
majka
Regisztrált:
2007-11-09
Összes értékelés:
72
Időpont: 2008-04-26 20:12:36

Tetszett a karakterek felépítése a történetedben. Kifejezetten üdítő volt olvasni.
Majka
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-25 17:53:20

Kedves Dzson!
Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-25 14:10:10

válasz dpanka (2008-04-25 13:45:14) üzenetére
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy megint benéztél hozzám:) Örülök, hogy tetszett!
Üdv: Borostyán
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2008-04-25 13:45:14

Kedves Borostyán!
Kedves szeretetteljes történetet alkottál. Igen, az öregek szemében a gyerekek csalnak örömkönnyeket. Szerintem a nagyapának is kicsordult egy két csepp.
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillagszerenád címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VI. rész címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A tehénszekér című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A tavasz hírnöke című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gólya viszi a fiát című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) BÚÉK című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)