HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47919

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-04-25

A Nagyúr 1

I.
A Nagyúr

A sivatag közepén egy csodálatos város állt, Tyrpolis. A város közepén állt a királyi palota, itt élt a Nagyúr, Tyr. Hatalmas hadvezér és király volt, ellenségei és a környéken élő népek rettegtek tőle, nevét csak suttogva emlegették. Ördögi tervei és praktikái voltak. Sokan behódoltak neki, mert féltették a népüket. De a szomszédos királyság királya, Vincent és még néhány király erre nem volt hajlandó. Életüket a legyőzésének szentelték, de ezzel volt egy kis probléma, még pedig az, hogy az addig energikus fiatal királyok megöregedtek, míg a halhatatlan Tyr-en nem fogott az idő. Vincent és a többi király ezért békejobbot nyújtott ádáz ellenségének. Vincent-nek elege lett a háborúból, és békében akart meghalni. De arra is rájött, hogy soha nem fogja legyőzni, hiába erőlködik.
Vincent-nek volt egy lánya, Natalia, aki nem volt más, mint Antonia. De már 300 éve nem találkozott Tyr-rel, egy balesetben elvesztette az emlékezetét. Antonia is elfogadta apja érveit, s remélte, hogy neki sikerül előcsalogatnia Tyr jobbik énjét, s megváltoztatnia, ha a felesége lesz.
Tyr is beleegyezett a házasságba, hisz feleséget keresett magának. Első felesége meghalt, de előtte egy lánnyal ajándékozta meg a férfit.
Vincent a békejobbal együtt felajánlotta Antonia kezét is Tyr-nek, amit az elfogadott. Egy bálban találkoztak a fiatalok először, ahol Vincent bemutatta a férfinak. A férfi hidegen és udvariasan elbeszélgetett a lánnyal, érzékeltetve, köztük nincs helye a bizalmaskodásnak.
- Rendben, akkor megegyeztünk, Vincent.- mondta Tyr, mikor megkötötték a dolgozó szobájában a békeszerződést.
- Igen, meg. Hol legyen az esküvő?
- Természetesen Tyrpolisban. A te palotád túlságosan kicsi.
Látta, hogy az öregember elsápad a dühtől, és a keze ökölbe szorul.
- Legyen. Mikor?
- Áprilisban, és ha most megbocsátasz, megnézem a mennyasszonyomat. Ja, és szólj neki, hogy az előtte álló négy hónapban készüljön fel a velem való életre testileg és lelkileg.
- Van más mondanivalód is a számomra?
- Nincs. Élvezd a bált, apósom. Jó szórakozást!
Azzal otthagyta, majd megkereste a lányt. Elbeszélgetett vele, majd felajánlotta, hogy töltsön nála egy hetet.
- Nagyon, köszönöm, de ez apámtól függ.- felelte Antonia, s Vincent-re nézett, aki ott állt mellettük.
- Csak nyugodtan, de először is, az otthon is be kell jelentenünk a dolgot. Utána lehet.
- Rendben.
Vincent ekkor elnézést kért, és kivezette a lányát az erkélyre, és így szólt:
- Tudod, megegyeztem Tyr-rel a békéről, és hozzáadlak.
- Hogy?- rémült meg a lány.
- Értsd meg, szükségem van rád. De nem csak nekem, hanem a népnek is.
- Jól van, apám, ha ez az ára, hogy béke legyen, akkor hozzámegyek Tyr-hez.
- Köszönöm, kedvesem.
Antonia Tyr-t csak hadvezéri mivoltában ismerte, de most közelről láthatta ezt a hideg és megközelíthetetlen férfiút.
Két hét múlva Vincent királyságának tagjai is megtudták, hogy a hercegnő férjhez megy Tyrpolis urához
- nos, Vincent, akkor holnap "elrabolom" a lányod egy kis "ismerkedésre", már ha nem bánod.
- Jó, tedd azt.
Ezek a mondatok az utolsó estén vacsora közben hangzottak el, s Tyr-nek szándékában állt másnap visszatérni Tyrpolisba. Antonia rámosolygott az apjára, mikor végeztek, majd Tyr-rel együtt kiment a teraszra, hogy levegőzzön egyet.
Másnap elmentek Tyrpolisba, ahol Antonia remekül érezte magát, s Tyr nagyszerű házigazdának bizonyult. Udvarias, figyelmes volt, egész héten csak a lánnyal törődött. Tyr is élvezte az együtt töltött napokat, mert a lány nagyszerű társnak és beszélgető partnernek bizonyult.
- Azt hiszem, jól meg fogjuk érteni egymást.- összegezte a hetüket a férfi.
- Én is remélem. Köszönöm a nagyszerű vendéglátást, és a hetet.
- Ne köszönjön semmit, drágám. Inkább én köszönöm az Ön társaságát.
Antonia mosolygott, majd elment. Otthon beszámolt a hetéről Vincent-nek.
- Azt hiszem nem lesz vele olyan rossz.
- tessék?
- Tudod, nagyon figyelmes, és törődő. Amellett pedig nagyon intelligens, és van humora, amit csak ritkán, de megvillant.
- Elhiszem, de ne feledd, hogy ő maga a Sátán. Nem bízhatsz meg benne!
- Hagyd már ezt, apa! Épp, hogy a béke hozott össze minket, te is nagyon jól tudod.
- Tudom, de azért légy vele még óvatos, rendben?
- Igen, az leszek.
Eltöprengett, hogy milyen lesz az élet ezzel a vad, hideg férfival. Legfőképpen a nászéjszakától tartott. Ám tudta, vagy legalábbis remélte, hogy nem lesz köztük semmi baj. Minden esetre az első éjszaka kötelesség lesz, a többi meg jön magától. Remélte, hogy nincs annyira kiéhezve, hogy mihelyt kettesben maradnak, azonnal rá vesse magát.
Antonia este lefekvéskor elképzelte ezt a vérszomjas fenevadat, ahogy éjjel, álmatlanul, a saját vágyaival küzdve fekszik az ágyában, és még egy cselédlány sincs a közelben, akivel kielégíthetné szerelmi szomjúságát.
A négy hónap gyorsan telt, és három hét volt már csak az esküvőig. A lány ez alatt minden éjjel visszaálmodta a férfival való első találkozását.
Antonia egy nap épp a ruháit válogatta, amiket magával visz Tyrpolisba, mikor a kezébe akadt egy férfiing. Vincent azt mondta, hogy ez már akkor is meg volt, mikor idekerült. A lány kitette az ágyára az inget, és nézte. Ismerős volt neki. Lehet, hogy a múltjának egy darabja, ami összeköti Tyr-rel. Biztos volt benne, hogy ismeri a férfit, hisz vele álmodik, s az is biztos, hogy valahol a múltban már találkoztak. Nem emlékezett rá, hogy hol és mikor, és azt sem értette, hogy ő miért van életben, hisz az álmai egy rég elfelejtett, de ismerős világot mutatott. Betette a ládájába az inget. Erőlködött, hogy valami eszébe jusson a múltról, de csak zúgó fejfájást kapott válaszul. Mindig ez volt, ha próbált emlékezni. Sokszor vigasztalták, hogy az emlékei egyszer visszatérnek, de ő már ebben nem hitt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillagszerenád címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VI. rész címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A tehénszekér című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A tavasz hírnöke című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gólya viszi a fiát című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) BÚÉK című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)