HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47919

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-04-26

A Nagyúr 2

II.
Veszedelmes múlt

Bizonyára feltevődik a kérdés, hogyan alapították Tyrpolist? Nos, erre most válaszolok. Tyrt nem választották meg polgármesterré Stockholmban ismét, bár a férfi nem is akart még egyszer az lenni, így katonának állt, ám előtte nevet választatott. Viktor Larsen meghalt egy autóbalesetben. A kocsi felrobbant, így egy üres koporsót temettek el a város temetőjében. Az ezt követő 900 évben Tyr sűrűn váltogatta a foglalkozását és a személyazonosságát. De végül egy pusztító háború elsöpörte a régi világot. Az isten összegyűjtötte a túlélőket, és velük alapította Tyrpolist. Az idő során azonban Antonia is eltűnt a szeme elől, és már nem is reménykedett benne, hogy újra találkoznak, ezért nagy megdöbbenést okozott, hogy viszont látta a lányt a bálon, még hozzá Vincent lányaként. Nem tudta biztosan megmondani, hogy mikor tűnt el a szeme elől, de abban biztos volt, hogy a háború alatt, és Tyrpolis alapításánál már nem volt vele. Az istent az emberek hálából királlyá koronázták. Feleségül vett egy gyönyörű nőt, aki családjával együtt menedéket kért a frissen alapított Tyrpolisban. Csakhogy a nő és a családja fekete mágiát űzött, s Tyrt is egy varázslat segítségével tudták rábírni a házasságra, pusztán a hatalom, a rang és a vagyon miatt, s a nő is királyné lett. Nászajándékként a férfi egy gyönyörűen kidolgozott diadémot kapott, benne egy gyönyörűen csiszolt rubinttal. A rubint azonban meg volt átkozva. Mikor feltette, azonnal érvénybe lépett az átok, ami ezzé a pusztító, vérszomjas fenevaddá tette, aki volt. A lelkére sötétség borult, s attól kezdve tehetetlen bábja volt a nőnek, s a családjának. Levenni nem tudta.
A környéken elő népek elleni háborúi, s ördögi praktikái a felesége ötlete volt, ami félelmetes hadvezérré, s a környék legádázabb ellenségévé tették.
Tyrnek is meggyűlt a baja a szomszédaival, s amúgy is feleséget keresett magának. Antonia azonnal elnyűgözte a férfit, majd mikor Vincent felajánlotta neki a hercegnő kezét, elfogadta, s vele együtt a békeajánlatot is.
Megkötetett az alku, aláírták a békeszerződést, már csak az esküvőre kellett készülni. Meghívtak mindenkit, aki fontos ember volt a két királyságban. Vincent és Antonia két héttel az esküvő előtt elment Tyrpolisba. A várost Azgard mintájára építették. A lány még mindig szorongva nézte a vastag falakat, ami a várost védte, de csodálta a hatalmas, rendezett házakat, kerteket, és a sugárutakat, amelyek a királyi palota előtti térbe futottak.
- Milyen csodálatos- suttogta a lány, akit mindig is elnyűgözött ez a város.
- Az, kislányom, a morogta Vincent.
Tyr a palota előtt várt rájuk, körülötte díszes ruhában az udvari méltóságok. A férfi mellett a lánya, Gabriella hercegnő állt. Antoniát, mikor meglátta a másik lányt, valami féltékenységgel vegyes harag fogta el, amit nem értett. Kiszálltak a hintóból. Tyr méltóságteljesen elment a palota előtti lépcsőn, Vincent-tel összeölelkeztek, majd kezet csókolt Antoniának.
- Örülök, hogy épségben megérkezett- mondta egy mosoly kíséretében, miközben felegyenesedett.- Gyertek, menjünk be. Benn mindenkit bemutatok nektek, és a szobátokat, no meg a palotát is megmutatom.
Benn taps, és vidám fogadást várt rájuk. Tyr megfogta arája kezét, s bevetette a tágas előcsarnokon át a fogadóterembe, mely az előcsarnok végén balra nyílt. Bemutattak minden jelenlévőt. A lány rámosolygott a bemutatottra, s mindenkihez volt egy-két kedves szava. Hamarosan azonban Gabriellával kezdett beszélgetni, míg Tyr és Vincent a politikába mélyedt el.
- Apáink jól megértik egymást-nézett feléjük Gabriella.
- Igen, valóban- fordult arra a lány is.- Kigondolná, hogy ádáz ellenségek voltak?
- Lehet, hogy amilyen ellenségek voltak, olyan jó barátok lesznek.
- Reméljük.
- Tudod, bár a mostohám leszel, én már most is kedvellek.
- Én inkább a barátnőd, és nem a mostohád akarok lenni.
- Mit szólnál, ha megmutatnám a palotát?
- Inkább várjunk, hátha az apádnak szüksége lesz még rám.
- Rendben.
Fél óra múlva a vendégek és a jegyes pár átvonultak az ebédlőbe, majd ebéd után a vendégek távoztak. Tyr és Gabriella körbevezették a palotában Vincentet és Antoniát, majd megmutatták nekik a szobáikat. Tyr a harmadik emeleten szállásolta el a lányt. A szoba bal oldali falának felét egy nagy kétszárnyú ajtó foglalta el. Az ajtó mellett egy nagy kétszárnyú szekrény volt. A szekrénnyel szemben panoráma ablak a sivatagra nézett. Az ablak előtt egy szintén barokkos mahagóni asztal és szék. A szekrény jobb oldalán tágas, barokk faragású franciaágy terpeszkedett, csábító vörös selyemágyneművel a párnáin és takaróján. Az ágy mellett zöld márványkandalló. Az ággyal szemben kerek fésülködő asztal, előtte kerek, fehér székkel. Az asztalon ékszerdoboz, amit kinyitott. Arany, ezüst nyaklánc, rubin, smaragd, zafír ékköves fülbevalók, nyakláncok, karkötők.
- nos, kedvesem, ez lesz a szobája!- mondta Tyr.
- Ön hol lakik?
- Az ajtó mögött-mutatott a baloldalon lévő ajtóra a férfi.
- Elég közel van a szobája!- nevetett a lány.
- Szeretem a szeretteim közelében tudni magam. Most magára hagyom, csomagoljon ki, érezze otthon magát.
- Köszönöm. Mit szólna, ha tegeződnénk, hisz hamarosan egy pár leszünk.
- Rendben.- mondta a férfi. Menni akart, ám a lánynak eszébe jutott az ing.
- Várj csak! Ez nem a tiéd?- kérdezte, majd felnyitotta az utazóládáját, amit már felhoztak a szolgák, s kivette belőle a ruhák tetején lévő inget.
Tyr ledöbbenve ismert rá a saját egyik ingére, ám úgy gondolta túl korai lenne még ezzel sokkolni a lányt.
- Nem!- szólt.
- Bocsánat, akkor tévedtem.
Tyr magára hagyta a lányt. A szobájában neki támaszkodott a falnak, s nagyot sóhajtott.
"Antonia! Hát megőrizted?"- gondolta megdöbbenve.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillagszerenád címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VI. rész címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A tehénszekér című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A tavasz hírnöke című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gólya viszi a fiát című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Finta Kata bejegyzést írt a(z) BÚÉK című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)