HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 40 Tagok összesen: 1889 Írás összesen: 49245 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-04-30
A lottónyereményAlex leült a folyó partján magányosan ásítozó stégre, felgyűrte a nadrágja szárát, és belógatta a lábát a vízbe. Nem akart most töprengeni, fejében mégis egymást kergették a gondolatok. Minden a lottónyereménnyel kezdődött...
Soha nem voltak gazdagok, még csak módosak sem. Amikor összeházasodtak Verával, nem volt semmijük, csak egy-egy bőröndnyi ruhájuk. Albérletben kezdték, szerencsére tudták fizetni, mivel mind a ketten dolgoztak. Aztán jöttek a gyerekek, és ahogy bővült a család, egyre szűkösebben éltek. Igaz, az albérletből idővel saját otthonukba költöztek, de azóta is nyögték a hitelt, amit a kétszobás lakótelepi lakás megvásárlásához vettek fel. Vera az anyagi gondjaik ellenére rendszeresen vett egy lottószelvényt, abban reménykedett, hátha egyszer kihúzzák a szerencseszámait, amiket még lány korában álmodott meg. - Meglásd, jobbra fordul a sorsunk, ha megütjük a főnyereményt! - mondogatta, valahányszor a férje a szemére vetette, hogy csak szórja a pénzt, pedig így is kevés van. - Ugyan, nem vagyunk mi olyan szerencsések! - legyintett Alex lemondóan. Vera ilyenkor csak titokzatosan mosolygott, és minden héten azzal a meggyőződéssel telepedett le a tévé elé, hogy most biztosan nyernek. Alexet bosszantotta az a nyugalom és derűlátás, amellyel az asszony minden sorsolás után megállapította: - Most sem jött össze, na de majd a jövő héten! És aztán egyszer csak megtörtént! Kihúzták mind az öt számot, amivel Vera évek óta játszott! Alex meg sem bírt szólalni a döbbenettől, bezzeg Vera felugrott a rekamiéra, és úgy ugrált, ahogy a fiaik, amikor még kicsik voltak. - Nyertünk, nyertünk! Én megmondtam előre! A srácok nyomban berontottak a szomszéd szobából, hiszen a panellakás falai olyan vékonyak voltak, hogy minden szót hallottak. Norbi, a kisebbik, felpattant az anyja mellé, és egymásba csimpaszkodva folytatták az ugrálást, míg Laci, az idősebbik az apja vállát veregette. Ekkor az asszony hirtelen a melléhez kapott, és szó nélkül eldőlt, mint egy krumplis zsák, magával rántva a fiát. - Vera! Mi bajod? - Alex az ágyhoz lépett, és leemelte a megrémült gyereket a mozdulatlan testről, de már nem tehetett semmit a feleségéért. A kiérkező mentők csupán a halál beálltát tudták megállapítani. Két héttel később Alex felvette a több milliós nyereményt, és elsőként az asszony temetését fizette ki belőle. Gyönyörű sírkövet is rendelt Verának, igazi márványból, hogy legalább a halála után részesüljön abból a pénzből, ami a vesztét okozta. Ezzel azonban nem ért véget a kis család kálváriája. Laci, aki már betöltötte a tizennyolcadik évét, szélsebesen letette a jogosítványt - bár az iskolában jeleskedett volna inkább -, és szinte kikövetelte az apjától, hogy vegyenek neki egy új autót. Amint kezdetét vette a nyári szünet, leutazott a haverjaival a Balatonra, persze a nyereményből. Ott aztán éjjel-nappal lumpoltak, és esténként merő vagánykodásból száguldoztak a kihalt országúton. Míg egyik este részegen nekirohantak egy útszéli fának. Egyikük sem úszta meg élve... Norbi még az anyja halálakor súlyos depresszióba esett, és azóta folyamatosan orvosi kezelés alatt állt. A bátyja halálhírére a kiskamasz teljesen összeomlott, és be kellett szállítani egy elmegyógyintézetbe. A kezelőorvosa nem sok jóval biztatta a kétségbeesett apát, mivel a gyerek már őt sem ismerte meg. Alex most ott ült a stégen, és miközben gondolatban elvesztett szeretteinél időzött, ujjaival szórakozottan morzsolgatta a nyakából lelógó vastag kötelet, amelynek másik végére jókora követ kötött, még mielőtt letelepedett a folyópartra. Hiába a több milliós nyeremény, ha nincs már senki, akivel élvezhetné! És egyáltalán, nincs már senki, akiért érdemes élnie! Sóhajtott egy nagyot, majd lassan belecsúszott a hideg vízbe, amely még sokáig fodrozódott utána. Egészen addig, amíg az utolsó légbuborékot nem követte több... 2008. április Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz túlparti alkotást töltött fel Karácsonyi mese, V. rész címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |