HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

...

Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-05-04

HB kalandjai: Liptovski Jan

. LIPTOVSKI JAN

Liptovski Janban majdnem meghaltam. Igen, így volt. A Komáromi majdnem belefojtott a nagymedencébe. Azt játszottuk, hogy ki tudja a másikat a víz alá nyomni. Völgye doktor lenyomta a Hámorit, én meg a Kaltenbrunnert. Mozsár Tata Komáromival küszködött, de sípolt az úszómester és felszólított bennünket, hogy azonnal hagyjuk el a medencét. Én, a magam részéről eleget téve a szigorú reglamának elkezdtem kifelé tempózni, néhány méterre voltam a medence szélétől, amikor hallottam a hátam mögött Komáromi vércse sikkantását, és éreztem, hogy Komáromi lapátkeze a fejemre tenyerel. Úgy mentem lefele, mint a nyeletlen balta. Szájam tele lett kénes barna lével, fejem a gondolattal: kitörök oldalra, mögé kerülök, s kamatostul visszafizetem a kölcsönt. Hanem, hát, egy dolog valamit kitervelni, s más végrehajtani. Komáromi a mélyben sem engedett el, /pedig, hát ez volt ennek a játéknak az íratlan szabálya/, szorított egyre lejjebb. Már a fülemen vettem levegőt, de azon is csak víz jött, amikor angolnaként siklott mellénk Matild karcsú, barna teste. Matild megragadta a Komáromi nyakát, s könyök-hajlatába szorította. A nyomás a fejemen megszűnt, sebesen emelkedtem a felszínre. Fülem zúgott, látásom elhomályosult. Egy kéz ragadott meg, talán a Hámorié, vagy a Völgyéé, s kihúztak a partra. Az úszómester odajött, megnézett. Határozott rosszallás sütött ki barna pillantásából: "k... madzsarszka", -mondta, és fitymáló képpel otthagyott.
Matild javasolta, üljek be a melegbe, míg magamhoz nem térek. Matild elkísért, Matild gondoskodó szeretettel vett körbe. Mellém ült, gyengéden ütögette a hátamat: "köhögj csak, te bolond, köhögd föl bátran"
Szép volt Matild, a szeme tetszett legjobban, beégető tigris szeme, mellyel oly parázna módon tekintgetett rám. Barátnője, a fekete hajú Edina még nálánál is jobban tetszett, de azon a héten Edina a Hámori testvérrel kezdett kavarni. Tudtam, számomra vége az ügynek, soha többet nem fogok rámozdulni Edinára, a Testvér csajával olyan lenne a szerelem, mint egy vérfertőzés, igen, pontosan olyan, mint egy ocsmány, undok, rohadt vérfertőzés.
Matild bátorítóan mosolygott, hozzám dőlt, mellét a karomhoz nyomta, hogy gyógyuljak. A nők azt gondolják, hogy melleiktől gyógyulnak a férfiak. /És ez félig így is van, félig a mellektől gyógyulunk!/
Így ültünk egy darabig a kismedencében az öregektől távol, a másik sarokban. Belélegeztük a gomolygó kénes gőzt, néztük a boltívek elmosódó körvonalait a fejünk felett.

-Mesélj valamiről, -kérte, ahogy ücsörögtünk egymás mellett, nyakig merülve a medence barna vizébe. -Olyan jó történeteid vannak!
-Miről meséljek, -kérdeztem, és lihegtem kicsit az élvezettől, amit a melle és a combomhoz simuló combja okozott.
-Akármiről. Mesélj el egy szerelmi történetet.
-Azt meséljem el, hogyan dugtam valakivel?
Nevetett, arcomba fröcskölte a vizet.
-Nem, dehogy. Arról mesélj, amiről akarsz.

Olyan szépen kért, hogy nem bírtam nemet mondani. Elkezdtem egy régi történetet, s éppen csak, hogy belevágtam, máris megéreztem tétova, tapogatózó kezét.

"Kullai a Suttyó haverja volt, én meg a Kullaié, s Kullainak volt egy nője, még csak tizenhat. A rákospalotai lánybörtönben csücsült, betöréses lopásért kapott néhány évet"

-Szerelmes volt bele a Kullai, -kérdezte Matild évődve. -Vagy csak tetszett neki a lány?

-Szerelmes volt, mint egy félbevágott giliszta, -bólogattam. De most figyelj és hallgass, mert ami következik, az a maga nemében páratlan és izé....

-Nem mondod?!

"De. Fejébe vette, hogy kiszabadítja. Heteken keresztül figyelte a töltésoldal bokrai közül a börtönt, mindent megfigyelt, mikor viszik le a lányokat az udvarra sétálni, hol vannak felállítva a fegyveres őrök, mikor jön a kenyeres-kocsi."

-A kenyeres-kocsi? -Matild keze a hasamat simogatta. Megállt egy pillanatra, tenyerét ott felejtette. Nevetett.

"Igen. A kenyeres-kocsi fontos volt, erre épült a terv. Kullai kiokoskodta, hogy a szélső házsor legutolsó viskója mögött fogunk várakozni, s amikor a kapu nyílik, s a furgon behajt, mi is utána hajtunk a Kullai faterjának rozoga Fordjával. A lány odaszalad hozzánk, beül, s akkor hajrá, rükvertzben vissza, ki a kapun át a szabadságba."

-Sikerült az akció?

-Az első része tökéletesen. Mire a kapuügyelet feleszmélt, már bent is voltunk. A Kullai, én és a Suttyó.

-S aztán? -Megmozdult a keze, elindult, mintegy bíztatóan, nyugtatva és sürgetve, s újabb mélységeket és magasságokat kezdett közelíteni.

"Benn voltunk és ez volt a lényeg. A feladat nehezebbik részét végrehajtottuk. A fegyveres a furgon sofőrjének iratait ellenőrizte, Kullai a barátnőjét figyelte. A lányok az udvaron körbe-körbe kerengtek, s közben epekedő szavakat kiáltoztak oda nekünk, arról, hogy mit csinálnának velünk, ha egyszer kezük közé kaparinthatnának. A furgon rendben volt, továbbhajtott. Az őr odalépett hozzánk, ránk fogta a géppisztolyt és kiparancsolt minket a kocsiból. Kiszálltunk, a Kullai, én és a Suttyó. Na, itt kezdett borulni a terv, mert a lány, akit ki akartunk szabadítani, a hatalmas udvar túlsó szélén volt éppen."

Matild arcán hitetlenkedő kis fintor futott át, imádtam érte, mindenért imádtam, legfőképp a simogató kezéért, játékos kezéért, ami egyre-másra új dolgokat fedezett fel. Nehezemre esett a légzés, fojtogató volt az uszoda kéngőzös levegője, s tüdőm kőkeményen sínylette még a Komáromit.

"Kullai meg kinyitotta a szövegládát. Lyukat beszélt az őrkatona hasába, hogy mi hárman /mármint ő, én és a Suttyó/ a KISZ Központi Bizottságától jöttünk, felmérést végzünk a fogva-tartottak erkölcsi és politikai fejlődéséről, s az igazgatóval akarunk beszélni, de rögtön, de azonnal. Húzta az időt, hátha közben eljön az alkalom a lány-szöktetésre. Az őr bement a fülkébe telefonálni, ez kedvező volt, a lányokat meg kezdték beterelni az épületbe, ez meg nem. Néhányan a lemaradók közül arrafelé sündörögtek, ahol álltunk, és sóvár szemeket meresztve stabot lejmoltak. Odaadtuk nekik az összes stabot, ami nálunk volt"

Égi magasságokba emelkedtem és feneketlen mélységekbe hullottam. Matild keze lágy volt és kemény, mint a mosónő keze, amikor dolgozik, s a tekenyő oldalán sulykolja a ruhát. Tette, amit kellett, könnyedén játszott és keményen dolgozott, simogatott és szorongatott. A fények a mennyezeten összefutottak, éreztem, már nem bírom, de rám szólt suttogva: "nyugalom, ne ficánkolj"

"Aztán az őr kijött a bódéból...az őr kijött a bódéból"

-És? Mondjad tovább...!

"És a lányok meg bementek, bementek túloldalon a kapun"

-Kullai barátnője is bement?

"Ö is, ő is"

-Titeket meg kipenderítettek?

"Minket meg, minket meg..."

Gyorsult a keze, lassított, majd újra kezdte. Zihált ő is. Egyik lábát átvetette a combomon, vizes haja az arcomba hullott, nyakamat csiklandozta.

-Folytasd, folytasd.

"Minket kipenderítettek. A Kullait, engem és a Suttyót Azt mondták..."

Nem tudtam elmondani, mit mondott az őr. Pedig egyszerű dolgot mondott, azt mondta, hogy bejelentés nélkül nem lehet felmenni az irodába, hívjuk fel a Központi Bizottságtól az igazgató elvtárs titkárnőjét, s kérjünk tőle időpontot.
Matild kemény melle ütemesen ringott szétpattanó vállamon egészen a végső pillanatig. Akkor rám borult, elpihent és megadta magát.
Komáromi közeledett a párán át, megszólított: "elég már az ejtőzésből, te k...pecér. Gyere megint, birkózzunk, és lenyomom a fejedet."

A Tri Studnickiban vacsoráztunk aznap este. Matild volt a társaság középpontja, elbűvölő volt, úgy ficánkolt mint aranyhalacska a szökőkút szivárványos zuhataga alatt. Mozsár Tata rászólt: "sírás lesz a vége, meglátod", de azért látszott rajta, büszke a lányára. Én hallgatag voltam, a sörömet kortyolgattam. Már a palacsintánál tartottunk, amikor a Hámori kibontakozott Edina karjából és felém fordult:

-Mi a baj Testvér?

-Semmi, -válaszoltam vállat vonva.

Ha elmondtam volna neki, miféle gondolatok gyötörnek, biztos azt mondta volna: "hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni, Testvér!"

Másnap a Zahradkinál síztünk, s a haladó csoport csak ámult és bámult, micsoda csuda figurákat mutatok be, egy lábon és hanyatt fekve!
Amíg figuráztam, három köpeniczki alak jelent meg bokázva a képzeletemben, járták hetyke táncukat: a Kullai, én és a Suttyó, igen: én a Suttyó és az, az idióta Kullai.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2009-05-21 08:35:59

Köszi Gunoda! Jó tudni, hogy HB még "él"

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2009-05-20 22:04:07

Ez jóóóó! Üdítő volt egy kis HB.-t olvasni... És végre a Tesó is jól járt egy csajjal... Éljen Matild! bár a neve rémes... :D
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-05-05 15:10:46

válasz Rozán Eszter (2008-05-05 11:51:32) üzenetére
A történetet két részből "gyúrtam" össze: a leány-szöktetés, és a Liptószentjánosi uszodában végbement eseményekből.
Mindkettő igaz történet, csak időpontjaik különböznek, -s így maga a kerettörténet ebben a formában: mese.
"Hörpintek valódi világot habzó éggel a tetején"
Kicsit sem vagyok nagyképű....
Köszönöm a hozzászólást Rozália!

Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-05-05 11:51:32

Hát nem sikerült a lányszöktetés, aminek az elmesélése nem hétköznapi körülmények között zajlik.
Rozália

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)