A Vénbakterban gyakran összejöttünk,
ürítgettünk felest is meg sert.
A Pavilon se volt annyira rossz hely,
s nem feledjük el sosem Kozelt!

Azok a szép napok, VSZK-s szép napok,
szép emlékét én sosem feledem.
Az élet oly nehéz, de inni kell és kész,
az ifjúság a szondától nem fél!

Aztán jön a véres érettségi,
s eltűnik a jókedv és remény,
a tanárok majd megbuktatnak minket,
s augusztusban találkozunk még!

Azok a szép napok, VSZK-s hónapok,
az érettségit sosem feledem.
Azok a tételek, miket nem értek meg,
inkább igyunk, és legyünk részegek!

Az ajtón át egy ismerős hang csendül,
jópajtásom megin' itt vedel!
Ó, barátom, dobj ide egy korsót,
míg a tanárok nem jönnek fel!

Azok a szép napok, VSZK-s szép napok,
szép emlékét én sosem feledem,
a kolesz jó kis hely, de én most elmegyek,
bolond idők, hát isten véletek!!