HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-05-06

Havasi gyopár 73.

12.



Mielőtt belevágnék abba, hogy elmondjam, mi lett a sorsa a fiúnak és a lánynak, akik a felnőttek meséi szerint ellentétes oldalon álltak, gyűlölték egymást, és egymásra lövöldöztek az Almási téren, visszakanyarodok az egyetlen biztos ponthoz, egy epizódhoz, amit a saját szememmel láttam. A történet elején említettem, hogy én a gangon voltam éppen, /mindig ott voltam, még a hideg téli napokon is, ott nyílott a legtöbb alkalom arra, hogy a Tóth-fiúkkal, és a házban lakó többi gyerekekkel valami gazemberséget elkövessünk/ -amikor a fiú és a lány feljöttek az emeletre. Nem sokat figyelmeztem rájuk, a kisautómmal játszottam éppen, azt tologattam a kopott, száz éves kövön, de azt észleltem, hogy a Szemerédi fiú jön, és egy lány van vele.
A nagy kérdés: az a lány Házmester Kati volt-e?
Nyitott kérdés, nem tudom rá a választ. Erőltetem az agyam, hiszen én Katit jól ismertem, elvileg emlékeznem kellene rá, ha ő volt ott a Jánossal. A baj csak az, hogy nem emlékszem. Már akkor megpillantottam őket, amikor átmentek az udvaron és befordultak a lépcsőházba. Aztán, amikor kiértek fenn a gangra. Az kisautó elgurult, én a térdeimen utána kúsztam. Szemem sarkából észleltem, ahogy körbe kerülnek a folyosón, és megállnak a Szemerédiék ajtaja előtt. A fiú magához ölelte a lányt és megcsókolta. Egy becsukódó ablakból elharapott, méltatlankodó kiáltás hangzott, nem emlékszem mit kiabált. Odanéztem, ahol álltak. A fiú fél kézzel még mindig átölelve tartotta a lányt, másik keze a csengőn. Jóanyám kiugrott a konyhából, rámförmedt:
"Hogy neked mindig a gangon kell gyüszmékelned!"
Megragadott és vonszolt befele. Közben ezt morogta: "szégyentelenek"
Később, a hosszú téli estéken, a felnőttek meséit hallgatva soha nem értettem, hogyan szerethettek ők ketten egymásba, ha egyszer a lánynak vőlegénye volt, a fiúnak meg barátnője, és a szétlőtt város romjai felett egymásra lövöldöztek gépfegyverrel, meg mindenféle más fegyverrel, ami a kezük ügyébe került? Töröm a fejem, szőke volt-e a lány vagy barna? Előveszem a fényképet, nézegetem. Szemerédi Jánost tisztán fel lehet ismerni. A lány arcán azonban egy gyűrődés, ahol a kép megtörött, pont keresztbe fut. A fekete-fehér fényképen az arc elmosódott és azt se lehet kivenni, hogy a hosszú, vállig érő haj szőke-e, vagy barna? Szemük a képen majdnem egyvonalban van, s ez elgondolkoztat. Nota bene: Kati magas lány volt, majdnem olyan magas, mint a János, Kassai Karolina viszont Csetényi elbeszélései alapján majd fél fejjel alacsonyabb. A képen ők ketten a konyhaajtóban állnak. Ha a lány Kassai Karolina, akkor a pozitúra, hogy szemeik majdnem egyvonalba kerültek a képen, csak úgy jöhetett létre, ha a lány a köszöbön állt, János meg mellette lent a kövön. Lehet, hogy János egy kicsit a térdét is berogyasztotta /ez szokásában volt egyébiránt/ s ezért tűnik úgy, minha a lány olyan magas lenne, mint a fiú.

Most akkor belevágok, mit sikerült összeraknom a mesékből.

Csetényi Barna azon a napon /hogy melyik nap volt az, hányadikára esett, ő maga sem tudta megmondani, csak azt tudta, hogy november 4.-e után történt és a városban súlyos harcok folytak/ nyakába kapta lábait és elindult, hogy megkeresse és megmentse Molnár Zitát. A szerelem, ami ifjú szivében dúlt felülírt minden más meggondolást. Sutba vágta a feladatot, a parancsot és a józan-ész szavát. Vállán szovjet gyártmányú dobtáras PPS géppisztoly lógott, karján nemzetiszínű karszallag, derékszíján páncéltörő gránát. Az egyetem egyik szemináriumi helyiségében aludt előző éjszaka, a 7-es és 9-es csoportbeliekkel hálózsákban a padlón. Nem tudta merre keresse a lányt a véres utcai harcokban elvesztette a nyomot, de azt gondolta, ha Kassai Karolinát megtalálja, Molnár Zita is meglesz. Kelemen Imre, az egyik csoporttárs szerint a két lány a műegyetemisták különítményével a Corvin-közbe ment, ahol a legsúlyosabb harcok folytak. Csetényi hitelt adva az információnak ide szándékozott először menni. A Múzeum-körút és a Rákóczi út sarkán elkapott egy lassító teherautót, a kocsi jó irányba haladt, a Keleti-pályaudvar felé, felugrott hát rá. Nem sokkal utána, az Uránia mozi környékén valamelyik mellékutcából kifordult mögéjük egy másik teherautó, platóján állig felfegyverkezett felkelőkkel. A teherautón lyukas nemzetiszínű zászló lobogott. A felkelők járműve mögött, hogy, hogy nem egyszerre csak feltűnt egy szovjet harckocsi. Csetényi csak akkor vette észre a tankot, amikor a löveg-torony ágyúja tüzelni kezdett. A tank három lövést adott le. Az első kettő elsüvített a menekülő teherautók fölött, a harmadik azonban telibe kapta a hátul lévőt, ami felrobbant. A hajsza folytatódott. A sofőr az ő kocsijukban vadul taposta a gázt, a szovjet tank szürkés-zöld teste lassan-lassan kezdett elmaradozni. Még utánuk lőtt, még megpróbálta eltalálni őket, de aztán elérték a Luther utcát és élesen csikorgó gumikkal, egy várakozó vöröskeresztes mentőautót kishíján elsodorva bekanyarodtak. A Népszínház utca sarkán Csetényi Barna megütögette öklével a vezetőfülke tetejét, a kocsi lassított, az egyetemista leugrott. Innen már gyalog ment tovább, a házak oldalfalához lapulva óvakodott kapualjtól kapualjig. Mellékutcákban ment, bízott benne eljut a Corvin közbe. Közel volt már céljához, éppen keresztezte a Mátyás teret, amikor váratlanul belebotlott egy járőröző karhatalmista különítménybe.
Szempillantás alatt körbefogták, esélye sem volt rá, hogy a fegyverét használja.
Lefegyverezték, földre teperték, összekötötték hátul a kezét.
"Lőjjétek agyon, ne cicózzatok a gazfickóval" -mondta a vezér oda se figyelve.
Talpra rángatták, valaki puskatussal a két lapockája közé vágott. Felemelte a fejét, szembenézett velük. Arca véres volt, orra betörött. A különítmény parancsnoka most megfordult, Csetényi Barna felismerte: Szekeres Jakab volt az!
"Golyót a fejébe" -köpte oda szót Szekeres Jakab az embereinek. "Vigyétek be a kapu alá, ne itt csináljátok. Gyorsan, mert sietnünk kell."
Valaki mögé lépett, és megragadta a vállánál. Ismerős volt a hang, ami megszólalt:
"Egy embernek! Irány az egyenes! Lépés indulj!
Lökdöste előre, be a kapu boltíve alá. Érezte sajgó hátában a másik ember fegyverének csövét. Aztán, amikor már benn voltak a félhomályban, hóhéra hirtelen elibe került és megmutatta magát. A kintről beszűrűdő gyenge fény szétterült egy ismerős arcon. Szemerédi János állt előtte. Bicskát vett elő, elvágta a csuklóját szorító bőrszijjat.
"Fuss fel az emeletre, rejtőzz el, vagy kérezkedj be egy lakásba" -mondta halk, daráló hangon. "És ne kerülj többet a szemem elé"
"Kassai Karolinát keresem" -válaszolta Csetényi Barna. "Nem jösz velem?"
Szemerédi János arcán furcsa, lemondó vigyor vonaglott át.
"Nem ismerem Kassai Karolinát. Semmi közöm hozzá. Menj, amíg meg nem gondolom magam"
Elővette a pisztolyát és kétszer a boltív mennyezetébe lőtt.
"Menj, indulj már" -súgta torz pofával.
Elváltak egymástól, Csetényi Barna ekkor látta utoljára Szemerédi Jánost.

Elmesélem most, mi történt ezután.
Ami most következik, az, az én verzióm, nem támasztja alá semmi, legfejebb a házmester pampogása. Akár így is történhetett.
A Szekeres-féle osztag parancsot kapott arra, hogy vonuljanak az Almási térre, ahol az ellenforradalmárok befészkelték magukat a kápolnába, és annak tornyából sakkban tartották a környéket. A parancs úgy szólt, hogy ki kell füstölni őket onnan bármi áron.
A központ információja pontos volt. A téren kora reggel óta súlyos harcok folytak. Az ellenforradalmárok a kápolna tornyának ablakaiból, biztos fedezékből lőtték a tér környékét, és a sugár irányban beletorkoló utcákat. Mindenféle fegyverből lőttek, géppuskából, golyószóróból, géppisztolyból és karabélyból, sőt, Tóth bácsi állítása szerint /és Tóth bácsi a komájától hallotta aki a térre néző másik házban lakott, pont szemben a kápolnával/ aknavetőjük is volt. Tüzüket elsősorban a Barát utca egyik szélső házának emeleti abalakaira összpontosították, ahonnan egy kislétszámú karhatalmista csoport nézett velük farkasszemet. A karhatalmisták többször is megpróbáltak rohamot indítani a kápolna ellen, folyamatosan tüzelve átszaladtak a téren és kézigránátokat dobáltak az épületre, -most ott feküdtek kiterülve véres rongycsomóként a macska-köveken.
Szekeres Jakabot és csapatát ez a kép fogadta, amikor megérkeztek, és a Tivadar utca sarkáról kinéztek a térre.
A parancsnok óvatosan visszahúzódott és odaintette maga mellé Szemerédi Jánost.
-Mit javasolsz?
-Fel kell mennünk a sarokház egyik emeletére, -mondta Szemerédi János rövid töprengés után. -Oda, ni, abba a házba. Akkor két tűz közzé kerülnek. A Barát utcaiak a túloldalról adnak nekik, mi meg innen.
Szekeres megvakarta a barkóját, bólintott.
-Rendben van tagom. Menjetek akkor, fussatok be abba a házba. Egyenként menjetek, én majd fedezlek benneteket.
-Majd inkább én fedezlek titeket, -ellenkezett Szemerédi. -Te fontosabb vagy. Te vagy a parancsnok.
Szekeres elvigyorodott. A régi, jól ismert, hányaveti, szemtelen vigyorgás volt az, amit János oly sokszor látott tőle.
-Egy embernek kuss, -mondta. -Parancsot végrehajtani!
Előbbre araszolt, hogy kilövése legyen a térre, és a hóna alá szorított súlyos golyószóróból megnyitotta a tüzet a kápolnára, hogy ez ellenség figyelmét magára vonja. Szemerédi és a többiek egyenként, szökdelve szaladtak le a Tivadar utcán és eltűntek a sarok mögött. Hamarosan felhangzott fegyvereik ropogása, valószínűleg felértek az emeletre és most tüzükkel ők fedezték Szekerest.
A tűzpárbaj kisebb-nagyobb szünetekkel egész délelőtt tartott. A kápolnában lévők egész fegyver-arzenállal rendelkeztek, és a jelek szerint lőszerük is volt bőven.
Dél jócskán elmúlt már, amikor a Hársfa utca felől megérkezett egy szovjet harckocsi és tüzelőállást foglalt el a kápolnával szemben, a tér keleti oldalán. Csendben várakozott, lőrései zárva voltak, csak löveg-tornyát forgatta körbe-körbe. Egyszerre csak a Barát utcai ház második emeletének ablakában sarló kalapácsos vörös-zászló jelent meg és ezzel szinte azonos időben a géppuska megint tüzet nyitott a kápolnára. A tank ágyúja csikorogva körbe fordult, és ráirányozódott a Barát utcai házta. Elemi erejű csattanás hallatszott, majd rögtön utána a becsapódás mély, eget-földet rázkódtató döreje. Az ablak helyén, ahol egy pillanattal korábban a zászló lengett, három méter átmérőjű lyuk tátongott. A Barát utcai ház beszüntette a tüzet.
Most egy fej, egy arc jelent meg a kápolna tornyának ablakában, egy váll, és egy kézigránátot tartó kéz. Szemerédi János ezer közül is felismerte volna azt az arcot. A kápolna tornyonyablakából kihajoló lány Kassai Karolina volt!
-NE!!! -üvöltötte éles fejhangon a fiú, de elkésett, Karolina keze megmozdult és elhajította a gránátot.
A gránát a tank előtt pottyant a földre, és begurult a lánctalpak közzé. A várt detonáció elmaradt, a robbanó-szerkezet nyilván bedöglött. Gépfegyver szólalt meg odaát, és golyóözönnel árasztotta el a szovjet harckocsit. A lövedékek ártalmatlanul pattogtak le a vastag páncélról. Az ágyútorony forgott, kereste a célt.
-Fedezz! -kiáltott rá Szemerédi János Szekeres Jakabra. -Lődd azt a tankot tagom!
-Dehogy lövöm, -ordította vissza Szekeres elképedve. -Szovjet elvtársak vannak ott!
-A kápolnában meg Kassai Karolina!
-Kassai Karolina?! -Szekeres szinte fuldokolva ejtette ki a nevet, és fegyvere csövét a tankra fordítva tüzet nyitott.
János már robogott lefelé a lépcsőn, kezében páncéltörő gránát. A tűz egy pillanatra sem szűnt, fentről az emeletről Szekeres Jakab és társai, a 8-s csoportbéliek eszeveszett iramban lőtték a harckocsit.
János már leért az utcára. Feje fölött a falon lövedékek kopogtak. A tank most célba vette a házat, és ágyújával lőni kezdte. Mielőtt Szemerédi a közelébe férkőzhetett volna négy lövést adott le gyors egymásutánban. János odaért végre, futás közben kibiztosította a kézigránátot és a lánctalpak közé hajította. Mély, rázkodó dörrenés. Az acélszörnyet az iszonyatos erő egy hüvelyknyire megemelte, belsejéből koromfekete füst tört elő, lövegtornya lebillent.
János hátranézett a házra. A ház homlokfala leomlott, a romhalmaz égett, mint a zsír. Életnek jele nem látszott a romok között.
A kápolnához rohant. Lenn senkit nem talált, így hát felszaladt a csigalépcsőn a toronyba. Félrelökte Németh Barnát és egy másik fiút, s megállt Kassai Karolina előtt.
-Mennünk kell, -mondta neki, -mielőtt ideküldenek egy másik tankot.
Karolina keskeny, kisfiús arca sápadt volt, ajka vértelen, de két szép kék szeme a régi fénnyel ragyogott Szemerédi Jánosra. Ó, hogy ismerte azokat a szemeket Szemerédi János! A lányt magát, Kassai Karolinát nem ismerte, de azokat a furcsa, bátor, lámpásként világító szemeket nagyon is!
-Olyan vagy, mint Hatteras, -nevetett rá Karolina.
-Tessék?
-Várj.
Karolina belekotort kabátja zsebébe és egy gyűrött, agyonpiszkolt összehajtogatott papírlapot húzott elő.
-Neked adom János. Hős megmentőmnek.
Szemerédi széthajtogatta a papírlapot. Egy vers volt ráírva apró, szabályos gyöngy-betűkkel a címe ez volt: "Hatteras"
Magyari Nándi megmozdult az ablakmélyedésben, előrejött a toronyszoba közepéig és kajánkodó hangon így szólt:
"Tégy engem, mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget a karodra, mert kemény a szerelem, mint a koporsó, és erős, mint nagy vizeknek sodra."
Mindannyian nevettek, Németh Barna és Keresztes Frici kivételével, eszükbe jutott az a furcsa régi vita, amit a harmadévesek folytattak az ebédlőben, még előző év öszén. A toronyban összegyűlt ELTE-sek mindannyian jelen voltak, amikor a harmadévesek az Énekek Énekéből és Anakreon verseiből idéztek részleteket: egyik asztalnál, a harmadévesek mellett ott ült Szemerédi János, Csetényi Barna, Kiss Tibor, Magyari Nándi, velük szemben pedig a túloldalon Kassai Karolina, Molnár Zita, Török Öcsi, Fuszek Nándi és Pogány Attila.
-Mennünk kéne, -jegyezte meg Németh Barna. -Szemerédinek igaza van. Perceken belül ideküldenek egy másik tankot. Kapjuk a motyót és pucoljunk.

Fogta a hátizsákját, vállára kanyarintotta. Géppisztolya a kezében volt. Elindult lefelé a lépcsőn, s közben egyre sürgette a többieket, igyekezzenek, siessenek.
Szemerédi indult volna utána, Kassai Karolina azonban feltartotta.
-Csak még egy pillanatra János. Szeretnék valamit mondani...
Halvány pír lepte el Kassai Karolina arcát, ahogy Szemerédi János elé állt és azt mondta: "csak még egy pillanatra, János"
Szemerédi rámosolygott, és kinyújtotta felé a kezét.
-Ne most Karolina. A ruszkik minden pillanatban itt lehetnek. Majd elmondod később, amit akarsz.
Megfogta a lány kezét, úgy mentek le a lépcsőn, hogy fogták, szorították egymás kezét. Karolina ujjai hidegek voltak, mintha jégcsapokat szorongatott volna a markában Szemerédi János. A szíve mégis felforrósodott a jég alatt izzó, s azon átütő tűztől.
Kiléptek a kápolnából. Már szürkült, a téli este korán érkezik. A téren halottak hevertek háton és arcra borulva. Mögöttük a rommá lőtt, gyenge lánngal égő épület, és a kiégett, kormos harckocsi. Mentek, fogták egymás kezét, míg fejük felett szakadatlanul morajlott az ég egyre jobban elkeskenyedő boltozata.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-05-07 08:41:12

Köszönöm a felbecsülhetetlen segítséget, a sok hozzászólást, véleményt, Colhicum!

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-05-07 08:39:41

válasz Rozán Eszter (2008-05-06 11:18:44) üzenetére
Köszönöm az észrevételt kedves Rozália, a hibát az én anyagomban már kijavítottam. Még egy utószó kell, ami, mintegy összefoglalását adja a történetnek. Egy két napon belül azzal is kész leszek és felteszem.
A Havasi gyopárra egy nagy kiadóval leszerződöm, az elvi megállapodás már megvan, a tervek szerint első körben 3000 példányban fog megjelenni.
Hogy mikor?
Nyár közepén, ősszel....valahogy így.
Most majd könnyebb, lazább témák felé fordulok. Azt hiszem visszatérek a HB történetekhez.
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-05-06 11:18:44

A véres események ellenére Kassai és Szemerédi végre egymásra talált, aminek nagyon örülök. Bizony, az ELTE-sek korábbi békés vagy kevésbé békés filozófiai vitája kemény harcba torkollt. Továbbra is tetszik a stílusod, egyik kedvencem a Havasi gyopár. Egy megjegyzés, a szalag egy "l", nem kettő.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)