HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49076

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2008-05-06

GABRYELLE - az utód 2.

Egy hirtelen döntés

Valaki megérintette az arcát, és a nevén szólította.
- Ébredj...Dorina! Kelj fel, hallod? Ébredj! - A lány felriadt. Felemelte fejét a takaró alól, és Attilával találta szemben magát. A fiú az ágy szélén ült, kezében egy felbontott, tömött borítékot szorongatott. Dorina megdörzsölte a szemét, és felkönyökölt.
- Mi...van? - A reggeli fény bántotta egy kicsit. A szobácskában művészi rendetlenség uralkodott. Amióta csak rémálmok látogatták éjjelente, nem foglalkozott sem ő, sem barátja a rendrakással. Most, hogy végignézett a hálószobán, újra eszébe jutott az éjszakai jelenet, de Attila kizökkentette borús gondolataiból.
- Van egy kis...gond - kezdte, majd barátnője elé rakta a borítékot. Dorina felvette, s még mielőtt megnézhette volna, kitől jött, a fiú már folytatta is:
- Azt hiszem, hamarosan választ kapunk pár kérdésre, ami a legelső álmodat illeti - a lány tágra nyitotta a szemeit.
- Tessék? - Azt hitte, már korán reggel rosszul hall. Jól emlékezett, milyen félelem lett úrrá rajta legutóbb. Akkor tényleg úgy érezte, nincs tovább. Mintha egy kígyó gyűrűzte volna körbe a nyakát, ami csak játszik áldozatával, az előtt, hogy halálos csókkal pecsételné azt. S most is erről kell hallania! Ám nem ez volt az a bizonyos legelső álom. Azzal kezdődött minden.
Egy asszonyról szólt, aki világra hozta lánygyermekét. Vele volt férje, a herceg is. A kislányt Gabryelle -nek nevezték el, a nő döntése és egy családi hagyomány alapján. Nem tudta, mit jelent ez, de sejtette, hogy nem véletlen. Szereplője ugyanis egy létező hercegi pár volt, Dorina két rokona... Róluk azonban öt éve nem hallottak. Minden esetre azóta, hogy néha-néha visszatért ez a látomása, kezdetét vette a hajnali virrasztás. Attila mindig az utolsó percben ébresztette fel, még mielőtt... Remegő kézzel megfordította a küldeményt. Alig vetett egy pillantást rá, máris elsápadt. Szája elé kapta a kezét.
- Úristen... - rebegte. Aztán nehezen erőt vett magán, és hangosan felolvasta.
Abs.: Rudolf Edelsburg
Stadt Passau, Meeren-Tal
Deutschland

- Vagyis... ezt a levelet...szent ég! Rudolf küldte! - Attila arca feszültségről árulkodott, de úgy tűnt, cseppet sem lepődött meg. Dorina ezen nem talált semmi különöset, és közben megpróbált felkészülni arra is, amit majd a levélben talál.
- Nézd meg, mi van a borítékban - mondta a fiú. Dorina felült az ágyon, és a takaróra borította küldemény tartalmát. Az első dolog, amin megakadt a tekintete, két darab jegy volt. Két repülőjegy. Érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra. Ezután széthajtogatta a levelet és mély levegőt véve, olvasni kezdte.
" Drága húgom, Dorina, és barátom, Attila!
Réges-régen nem hallottunk felőletek! Hogy vagytok? Kedvesemmel már korábban is terveztük, hogy felkeresünk titeket, de erre, bizonyos nem várt események miatt nem kerülhetett sor. Öt év elteltével bőven lenne mit megbeszélnünk egymással, s részben ezért is Giselle és én szeretnénk meghívni benneteket vidéki birtokunkra. De más oka is van, amiért éppen most írunk nektek. Talán illendő lett volna rögtön szólnunk, s hogy nem tettük, elnézéseteket kérjük. Örömteli esemény történt velünk: Giselle kislánnyal ajándékozott meg! Ennek immáron öt éve! Furcsa véletlen, hogy éppen azon a napon született, amelyiket te, Dorina! Hamarosan ünnepséget rendezünk a kis Gabryelle tiszteletére, amit a közös dátumon, február húszadikán szeretnénk tartani. Örömünkre szolgálna, ha ti is velünk tartanátok! Néhány dolgot nem közölhetek veletek levelemben, több tényező miatt, de remélem, úgy határoztok, hogy velünk tartatok, s akkor minden mást megtudtok... Találtok két darab repülőjegyet, melyekkel kiutazhattok a német Hessen tartományba. Hogy miért nem Passauban, a Meer-völgyében tartjuk az ünnepséget, arról szintén csak később számolhatok be. A Winterberghez legközelebbi repülőtérre váltottam számotokra jegyet, mert abban a városban szállunk meg. Bocsássatok meg, hogy csak részleteket közlök, de a jókedv ellenére kevésbé kellemes, sőt, aggasztó tényekkel kell megbirkóznia a családomnak. Itt tartózkodásotok egy hétig tartana. Csak minimális pénzösszeget hozzatok magatokkal. Állom a költségeiteket, elvégre Dorinának is születésnapja lesz. A mi hamarabbi viszontlátás reményében búcsúzom tőletek!

Ui.: A repülőgép február 13.-án indul, a fővárosból. A pontos címet és időt a mellékelt prospektuson találjátok. A mostani lakóhelyeteket a tudakozótól nyomoztam ki. Kész szerencse, hogy ugyanott laktok!
Ölel titeket:
Giselle és Rudolf Edelsburg


Amint elolvasta az utolsó sorokat, Dorina eltaszította magától a papírt. Szinte üveges tekintettel nézett Attilára. A levél tartalmát fel sem fogta, csupán egyetlen név visszhangzott a fülében: Gabryelle! Tudatosult benne, hogy pár napja megálmodott egy évekkel ezelőtt történt eseményt, vagyis az unokahúga születését. Abban a pillanatban megint a tizennégy éves tinédzsernek érezte magát, aki akkor volt, amikor átélte kísérteties kalandjait. Megborzongott a furcsa, már-már elfeledett emléktől. Nem félt, inkább kíváncsi volt. Akármi vagy akárki is okozza ezeket az álmokat, annak köze lehetett a kislányhoz. A kislányhoz, akit tulajdonképpen nem is ismert, aki még idegen volt számára.
- Jól vagy? - Attila hangja mintha távolról jött volna, annyira elragadták saját gondolatai. Csak bámult maga elé, és bólintott. - Mit szeretnél, mi legyen? - Kérdezte a fiú, és óvatosságból elvette tőle a postát. A lány mélyeket pislogott.
- Valami már megint ellenünk dolgozik - válaszolta. - Attila, ha nem járhatok utána annak, mi ez már megint, én... - torkára forrt a szó. Inkább nem fejezte be.
- Nem tudom, ezúttal miféle erő munkálkodik körülöttünk, de véletlenek nincsenek. Gabryelle felbukkanása, már ha az álmomban szereplő kisbaba és ő ugyanaz a személy, jelenthet valamit! - Attila megvonta a vállát.
- Na és mi a helyzet a férfival, aki meg akart ölni? Ő hogy jön a képbe? - Barátnője kiszállt az ágyból, és kutakodni kezdett a földön heverő ruhák között.
- Fogalmam sincs - majd odahajított az ágyneműre pár darabot. - De épp ez az, amire talán megtalálhatnánk a választ, ha elutaznánk. A pasas azt hajtogatta, tudja mi és ki vagyok. És hogy nálam van, ami kell, amit meg akar szerezni. Vagyis... tisztában lehet a múltammal - megállt a keze a levegőben, s egy pillanatig elgondolkodott - tudhatja, hogy különleges vérem van. De megszületett Gabryelle is - a fiú összefonta a karját mellkasán.
- Ez így nem tiszta. Tőled akar valamit, ami nálad van. De mi az? Semmi sem maradt rád legutóbb, tudtommal legalábbis nem. De az tény, hogy talán tényleg ismeri a családod. Viszont az már nem biztos, hogy tud a lányról és a Rudolfékról. Vagy ha igen, mi dolga lenne vele? - Dorina csipőre tette a kezét.
- Jókat kérdezel! Én mégis azt mondom, hogy Gabryelle nem véletlenül szerepelt az álmomban. Ugyanakkor született, mint én, hallhattad... Talán Rudolf is tud valamit, és az volt az a dolog, amiről nem mert beszélni a levélben. Két nap múlva indul a repülő, és én szeretnék találkozni velük. El kell mondanunk nekik, mi történik itt! - Attila beletörődött arcot vágott.
- Jó, én megértem... de mi lesz a sulival? Minimum egy hetet kimaradnánk - bár nagyon nem kapaszkodott ő sem ebbe az érvbe.
- Kitalálunk valamit - leült a fiú mellé. - Kérlek... ha nem akarsz több éjszakát ébren tölteni, akkor tegyük meg, és menjünk Németországba. Nem tudom, ott mi fog ránk várni, csak azt akarom, hogy vége legyen ennek - Attila megadóan bicentett.
- Jól van, igazad van, beismerem - és magára hagyta a lányt, hogy felöltözzön. Végül is mindkettejük érdeke, hogy pontot tegyenek ennek a végére, mielőtt elmérgesedne a helyzet. Talán még valami meglepetés is várja őket Dorina születésnapján... S nem is sejtette, milyen jól gondolta...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-03-10
Összes értékelés:
9
Időpont: 2009-03-19 08:31:27

Jujj,még jó,hogy tovább írtad,mert majd'meghalnék az izgalomtól,ha tovább kéne várni a folytatásra:))

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/1) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Monoton című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/1) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Extra zabpehellyel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)