Nagytönk bűnös falu hírében állott;
bőven termette a tönki mákvirágot;
s látá azt a pap, hogy ott biz nincs tisztelet;
inkább gyónni járnak mind a mise helyett.

S milyen történetek! Az Úr is belé pirul,
Ugyanazt ismétlik mindég, arcátlanul;
az utolsó bűnük még meg sem bocsáttatott,
s máris jönnek kérni újból bocsánatot.

Az öreg pap türelme egy nap fogytán vala -
hogy Nagytönk falujában nincs Istennek szava -
S harag szülte ajkán a végzetté lett átkot:
bűneitek immár kútba kiáltsátok!

De nem ijedt meg senki, hogy nincs feloldozás:
kedvelt szokás lett a kútba kiáltozás;
vagyis hát suttogás: hol kútnak is füle van;
hogy ki hallja még meg, bizony bizonytalan.

Szigorú pap helyett lőn Nagytönknek cinkos;
csobbant is a kútban jó pár rézforintos;
titkoknak soha jobb őrzője nem volt;
s Miatyánktól nem sült lelkekre szégyenfolt.

Egy éjszaka aztán a Sors úgy rendezte,
két nagytönki bűnös útját keresztezte;
S azt már csak a kútnak lehet megvallani,
hogy egyikük a szemét többé nem nyitja ki.

A kútnak is volt titka - a gyilkos ezt nem sejti:
bűnöd titkát őrzi, de jelét el nem rejti;
s nála sincs már mentség a kioltott életre -
Bűnös Nagytönk, készülj a végső ítéletre!

*

Egy éltes asszony jár a kút felé másnap;
kezdetét is venné a napi suttogásnak,
ám hirtelen szomjúság kezdé őt kínozni;
s ni! Ott is egy vödör a kútból vizet hozni.


Leereszté gyorsan, s fel is húzza legott;
de amint ajkát érte, orcájához kapott:
az vér íze a nyelvén! Tántorodik tőle;
s csak hogy el ne essen, a kút szélének dőle.

De mi ez a hang? Tán holtak szelleme?
Ömlik a kútból a dúlt szavak özöne;
s a jó asszony fülét már hiába takarja;
hallja, amit suttog - mert a kút akarja!

Férjed menyasszonytól csábítottad el,
Átkod, hogy szerelme mégsem múlik el;
Őrzöm minden légyott édes-bús emlékét:
száz nőben siratja azt az egy menyecskét!

S az, kit nem engedtél a Szűcsék fiához:
tudd meg, a lányod éjjel-nappal átkoz,
étked mérgezi, hogy csikarásod legyen -
Felüvölt az asszony: Irgalom! Kegyelem!

S tébolytól üldözve szalad a templomhoz,
üresen kong az - a pap már fel nem oldoz;
Bűneiteket a kútba kiáltsátok...
Az égi büntetés a mélyből száll majd rátok!

Suttog Nagytönk kútja, suttog mindenkinek;
a lélek összes szennyét - szegény nagytönkiek!
Elborult elméjük a bosszút forralja -
a más rajtuk tett bűnét keményen torolja.

*

Nagytönk bűnös falu hírében állott;
de nem terem többé sem mák-, sem más virágot;
Egy lakója sincs már... Nem vezet oda út...
Ha mégis arra jársz; hallgasd, hogy suttog a kút...