HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2006-06-29

Levelük kézhezvételét követően...

Levelük kézhezvételét követően...



Nagy közhely, de alighanem tényleg igaz, hogy az élet a legnagyobb rendező... Éppen húsz évvel ezelőtt, 1986 tavaszán, tizenkét évesen adtam először regényírásra a fejem, és most, 2006 április 26.-án lettem "hivatalosan tehetségessé nyilvánítva"! Kétségtelen bizonyítéka itt hever előttem a konyhaasztalon: kiadói levél, melyben szép, komoly mondatok méltatják a beküldött "irodalmi anyagom" igényességét. (Atyaisten, én nem mertem volna ilyen szavakkal illeti, amit összehoztam...)
Hitetlenkedve olvasom, és néha elemi erővel tör fel belőlem:
Ez nem igaz! Ez kamu! Biztosan elcserélték a leveleket...
De mi van, ha mégsem... Ha valóban itt az áttörés pillanata? Húsz év elteltével?!
Hosszú idő? Az bizony, de mennyi minden történt ezalatt...! Iskolákat végeztem, szakmát, diplomát szereztem, ahogy bárki más. Szerelmes is voltam, és néhány szerencsétlen kitérő után társra, otthonra találtam.
Banális történet? Nem egészen, hiszen egész idő alatt tétován, óvatosan, vagy éppenséggel mámoros mohósággal kortyoltam az Istenek Borát, mely valami írófélévé formált.
Visszaemlékezve az első regényemre, azt hiszem, feledhetetlen marad; megtagadni sem fogom soha, bármivé váljak is. Pedig gyermeteg iromány: egy kis csitri megmosolyogtatóan naiv és romantikus elképzelései, és ennek megfelelően grófi sarjaktól, szerelmes pásztorlegényektől, párbajoktól, kísértetektől nyüzsög, sőt, még egy, önmagát disznónak képzelő, beteg fejű vőlegény is át-átlejt a színen... Jóllehet, nem a történet számít, hanem valami egészen más... Talán badarság, de még ma is körülfon a hosszú, magányos nyári napok forrósága, melyeket szobámba zárkózva töltöttem az írógép, a papír és a papagájom társaságában. Egy ujjal és szédült lelkesedéssel ütöttem a billentyűket a mennydörgő hangú gépszörnyetegen
(hosszúkocsis Optima, leselejtezve a helyi téeszirodáról).
Amint elértem a sor végét, az írógép figyelmeztetően csengetett. A papagáj is. Aztán méltatlankodva felreppent, amikor a sorváltó után nyúltam, ugyanis azon utazott...
Ha lassan is, de haladtam, és szobám magányában titkon megrészegültem a teremtővé válás illúziójától. És milyen nehéz volt az utolsó mondat végére pontot tenni! Ez az érzés azóta sem tágít mellőlem.
Ám azután eljátszadoztam a gondolattal: mi lenne, ha az írásomat kiadnák? Azt hiszem, ezen a napon fertőződtem meg az alkotásvágy, az önátadás-, és megmutatás kórokozójával. A "betegség" velem maradt; hála Istennek!
Majd furcsa, érthetetlen, rejtőzködő kamaszévek jöttek, nagy rácsodálkozásokkal, hihetetlen magányossággal, néma lázadással... Ez idő tájt estem szerelembe a történelemmel: az ókori Róma lett az első szeretőm, a ritkán látogatott, poros, papírszagú iskolai könyvtárban. Később Tolkien eleven fantáziavilága, és a régi kelta népek hódítottak el tőle, s ez az érzés azóta is töretlen. Mindezt persze mélyen át kellett élni és meg kellett írni, iskolától, vizsgáktól, munkától elcsalt, lopott éjszakákon.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy családom, környezetem értetlenül állt furcsa megszállottságom előtt. Nálunk nem volt szokásban az ilyesfajta "alternatív önkifejezés"... Szegény szüleim nem sokat tudtak kezdeni a maga zárt világába húzódó, "írótransztól" lobogó szemű gyermekükkel. Viszont békén hagytak, és nekem ez éppen elég volt.
A kelta zene az ír-skót-walesi kultúra izgalmas, túlburjánzó világa felé terelgetett, és idővel olyan utakra vezetett, melyekről sosem reméltem, hogy megnyílhatnak előttem. Persze az útra nem terítettek elém bársonyszőnyeget... Sokszor letértem róla, és részem volt keserves csalódásokban. Még ma is őrzöm néhány jó nevű irodalmi lap rövidre zárt, rideg, egymondatos elutasító leveleit. Jó segítőim ezek a közönyös kritikák: a földön tartanak, amikor hajam száláig átjár az egyediség, a vibráló tehetség érzése, jogosan vagy sem, nem tudom...
Ülök, és nézem a kiadó levelét: szerződést ajánlanak. Te jó ég, mi lesz ebből?
- El ne szálljon az agyad... - suttogom magamnak. - Nem lettél több, sem más... Maradj meg annak, aki vagy...
... Mint egy doromboló macskát, úgy simogatom a teleírt papírt, és ha lehunyom a szemem, újra átölel az a húsz évvel ezelőtti, első, napfényes tavaszi délután.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2007-07-04 17:08:29

Az alkotó ember életében előbb vagy utóbb, de eljön a pillanat, amikor az elismerés nyújtotta bizsergető érzés átjárja minden porcikáját.
Nem mindenkinek adatik ez meg, de a legkitartóbbaknak igen.
Gratulálok, és kívánok nagyon sok hasonló pillanatot!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-03-15 21:16:21

Szia!
Az áttörés lehetőségéhez gratulálok! Ehhez az íráshoz úgy szintén
Az érzések is ismerősek, ráadásul, mivel édesapám irodagép műszerész, nekem is volt írógépem. Ő maga rakta össze nekem egy karácsonyi ajándéknak. Nem hosszú kocsis Optima, de ismerem a típust.(Javarészt vaj és világoskék színekből áll, ha jól emlékszem.)
Minden sorát, amit olvashattam írásodnak, köszönöm.
Régi emlékeket idézett fel bennem.
Üdv.

Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
513
Időpont: 2006-07-03 15:14:52

Gratulálok! :-)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hetedik élet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Milyen szép is volt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Nem tehetek róla 3/3 című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Hugo Ball: A literátor címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nagyi mesél 3/1. Tekla királykisasszony című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Sötét mögé bújok című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Pegazust követem című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel A boldog gyerek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)