HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-05-08

Havasi gyopár 74.

UTÓSZÓ



Szemerédi állítólagos levelei, amelyeket a világ minden tájáról, többek között Dubaiból is küldött Csetényi Barnának, végső bizonyítékul szolgálhatnának, -de nem szolgálnak. Én egyetlen ilyen levelet láttam, az se levél volt, hanem egy képeslap, valahonnan, valamelyik tengerparti nyaralóhelyről. Szűkszavú, bár kedves. "Hello Cseba!" -így kezdődik, aztán a szokásos szetereotípiák: szép itt, meleg a tenger, klassz a szálloda, és a többi és a többi. A levél alján az aláírás kriksz-kraksz, nézhetem, ha akarom akár Szemerédinek is. Nos jó. Az anziksz itt van velem Floridában, valahogy nálam maradt a János naplójával, az Eta nénitől orvul megszerzett fényképpel és a Hatteras-verssel. /Hatteras-vers tisztázatlan körülmények között Eta nénihez került, s tőle, már egyáltalán nem tisztázatlan körülmények között, hiszen konkrétan elcsentem/ -hozzám. Lehet, hogy a Szemerédi-szülők leltek rá János kabátzsebében, s az öregasszony, mint Szemerédi-rajongó tőlük szerezte meg fondorlatos úton./
Keresem a lapon a másik aláírást. Ha Szemerédi János Kassai Karolinával szökött nyugatra, és ott, az akadályok immáron elhárulván, feleségül vette őt, akkor a szöveg alatt két aláírásnak kellene szerepelnie. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ha Csetényi például szállodája teraszán Palma De Malorkán nekihasal az asztalnak: gyerünk, megírom most ezt a lapot Pestre a Csebának, akkor Szemerédiné őnagysága, született Kassai Karolina, aki ugyanolyan jó barátja a címzettnek, mint maga Szemerédi, ne kardoskodna a mellett, hogy bizony ő is aláírja azt a levelet. Nyilvánvaló, hogy kardoskodik, és tényleg oda megy, és tényleg aláírja, aláírja, akár erőnek erejével is, amire persze semmi szükség.
Szóval Szemerési János és Csetényi Barna "levelezéséből" semmi nem derül ki arra nézvést együtt mentek-e, boldogok lettek-e János és Karolina?
Nézem, mi van még.
Gyűrött papírlap kerül a kezembe, széthajtogatom, kisimítom. Röpcédula. A karikatúra Rákosit ábrázolja, az apró, kopasz, kapálódzó alak kétségbeesett mozdulattal menekülne a fejére omló, darabokra eső Sztalin-szobor alól.
A rajz alatt a következő szöveg olvasható:
"Hiába menekülsz, hiába futsz, sorsod elől elfutni úgy sem tudsz, mer sorsunk nekünk és végzetünk, hogy egymásért szenvedünk."
Félre tolom. Gyerünk tovább. Van-e még valami, egyetlen egy sor, egy feljegyzés, ami arra utalna, hogy Szemerédi János és Kassai Karolina szerelme beteljesedett, történetünk hősei, a fiú és a lány egymásé lettek?
Átfutom újra az irathalmazt. Kivülről ismerem az egészet, szinte fejből tudom idézni, melyik anyag melyik lapján, oldalán ki, mit mondott.
Bizonyítékot nem találok. Marad a megérzés, és a költői fantázia. Behúnyom a szemem és látom Kassai Karolinát a templomban, úgy, ahogy én elképzelem őt.
Áll az oltár előtt a kórusban, hosszú, barna haja a vállára omlik, körülötte fiúk, lányok. Egyszerre csak hátrafordul és ránéz Szemerédi Jánosra. Arca sápadtságán gyenge pír üt át, szeme kék, mint a búzavirág. Nyíltan, egyenesen tekint Szemerédi János szemébe.
Na, ez a kép fogott meg. Ez a perdöntő bizonyíték. A regény elkezdéséhez, mint már említettem az Orwell-könyv adta az inspirációt, az 1984, de az erőt, a hitet Kassai Karolina szép szeme. E két szem miatt folytattam az írást akkor is, amikor már úgy gondoltam nincs értelme folytatni, nincs értelme légvárakat építeni. Lelki szemeim előtt megjelentek ők ketten, láttam őket az egyetemen az előadó-teremben, a Múzeum-ketrben, a Duna parton, láttam őket, ahogy egymásra néznek, -és kitöltöttem a hézagokat, amelyeket sem a régi öregek, sem Eta néni, sem a Tóth úr, sem Csetényi Barna meséi nem tudtak kitölteni.
Letészem a lantot, nyugodjék, -mondom Arany Jánost idézve. Munkámat befejeztem. A szerelemről akartam írni. Hírt akartam adni: embertársaim, higgyetek benne, van, létezik, s ezek és ezek a jellemzői. Most úgy érzem magam, mint az, a valaki, aki mindenét odaadta a szegényeknek, s most ő áll az utcasarkon koldulva, üres zsebbel, nincstelen senkiként. Amilye volt, az már mások kincse. De kincs-e valójában, amit adott, vagy csak olyan dolog, mint a markunkba szorított köd-darab, nesze semmi, fogd meg jól? Ez a kérdés.
Mármost, ha összegezni akarnám, amit oknyomozó kutatásaim során megtudtam, a következőket mondhatnám:
Hogy a szerelem micsoda csoda, -azt nem tudtam meg.
Nem ülhetek fel olyasmiknek, amit például Csetényi Barna mondott: "a szerelem tartós nemi vágy", vagy, amit Szóka Balázs mondott:
"A szerelem kegyelmi állapot. Isten kiválaszt két embert, s elárasztja őket az Ő kegyelmével. Nem számít a koruk, a családi állapotuk, bőrük színe, testalkatuk, nem számít az sem, hogy hogyan vélekednek a világról. Isten előtt nincsenek falak, akadályok. A kiválasztottak beleszeretnek egymásba, nem tehetnek róla, hiába kapálóznak ellene. Voltaképpen Istent szeretik egymásban. Egy sugár odahullik a szívükbe az égi ragyogásból. Kivédhetetlen az egész. Nincs módjuk másfele menni, elkerülni azt a sugarat. Nem érdemlik meg, amit kaptak, nem kellett semmit tenniük érte. Csak kapták, ajándékként, vagy átokként, mert Istennek úgy tetszett."
Végtelenül kíváncsi lettem volna arra, mi a szerelem, azt hittem, a fiú és a lány sorsát kutatva rájövök, és megoszthatom felfedezésemet a világgal, és akkor úgy ünnepelnek majd, mint Hatteras kapitányt, aki az Északi sarkot felfedezte, de legnagyobb sajnálatomra belső lényegéről, immanens sajátosságairól nem tudtam meg semmi olyat, amit a racionális elme kételyek nélkül elfogadhatna.
Homályban maradt tehát a válasz: mi a szerelem.
Arról azonban, hogy milyen, azt gondolom, nagyon is sokat megtudtam.
Olyan, mint Csetényi Barna önmegtartóztató, reménytelen, végtelen időkig kitartó, epekedő szerelme Molnár Zita iránt. És olyan, mint Szemerédi János és Kassai Karolina szerelme, akik csak nézték egymást, s szemeikkel beszélgettek. Meg olyan, mint a Mikeé, és a kis Elizabeté, fellobbanó, tiszavirág életű. És olyan, mint Tószegié, az egész női nem iránt: sportos, férfias, rekordokat hajszoló.
Apropos. Tószegiről még meg kell emlékeznem. Bevallom, ne vessen meg érte az Olvasó, nekem ő az egyik kedvenc figurám. Megpróbáltam megtudni róla néhány dolgot, mi történt vele azt követően, hogy az egyetemisták visszatértek Pusztaszemesről, és kitört a forradalom. Csetényi Barnához fordultam, ki máshoz fordulhattam volna. Az elegáns, ősz, kicsi úr a legválasztékosabb mosolyával felelt.
"Tószegiből legenda lett uram. Az események után, amikor már konszolidálódott a helyzet, és a csonka, megtizedelt évfolyam újra együtt volt a nagy előadóban, a folyosókon, a könyvtárban és a menzán, suttogások indultak el személyével kapcsolatosan. Voltak, akik azt állították, a Széna téren harcolt és hősi halált halt. Mások szerint Weisz Manfréddel és két fiával a "vörös" Csepelt védte utolsó leheletéig. Néhányan tudni vélték, nem halt meg, megesküdtek, hogy látták egy nyugat felé induló teherautón. Nem kevesen amellett kardoskodtak, hogy Roland a pufajkásokkal járőrözött, s egy, az ellenforradalmárok ellen vívott tűzpárbajban életét vesztette."

-De hisz' Ön ügynök volt, -vetettem a szemére. -Csak nem azt állítja, hogy ön, aki mindent tudott a kis Fodorról, Pázmándi Alexről, Németh Barnáról, Keresztes Frigyesről, pont Tószegiről nem tudott semmit!

Rám nézett, szomorúan csóválta a fejét, hogy ez a fafejű amerikai ezt sem érti.

"Tószegi csak egy szájhős volt Kaposikám. Jelentéktelen figura. Mi tettük őt nagy emberré, azzal, hogy bedőltünk a meséinek."

A könyvet azzal kezdtem, hogy igaz történetet írok, a szereplők ma is élnek, ha azóta meg nem haltak, és ez maximálisan így is van. Életük egy szeletkéjét öleli fel a regény. Nüansz-beli különbségek lehetnek az általam vázolt események, és a valóságosan megtörtént események között, -ez azonban a lényegen nem válzoztat.
A neveket természetesen megváltoztattam. Szemerédi Jánost a valóságban nem Szemerédi Jánosnak hívták, mint ahogy Kassai Karolinát sem Kassai Karolinának. Időpontok, helyszínek tekintetében sem ragaszkodtam görcsösen az eredeti helyszínekhez és időpontokhoz. Végül is, ami hőseinkkel történt, az bármikor, bármely helyszínen megtörténhet, ahol és amikor az ember szembekerül a titokzatos, kiismerhetetlen, szenvedést és boldogságot hozó, csupa nagybetűvel írt SZERELEMMEL.



V É G E

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-05-10 15:56:42

Köszönetet mondok annak a több ezer olvasónak, akik a regisztráció szerint felkeresték ezt az oldalt és elolvasták a Havasi gyopárt. Az olvasottságot jelző szám napról-napra növekszik. Sok E-mailt kapok, amelyekre ezúton válaszolok, hálás vagyok az elismerő szavakért és a sok bíztatásért.
Mindenkinek köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-05-10 15:44:59

Kedves Colhicum!
Nagyon aranyos Töled, hogy végig olvastad a Havasi gyopárt és értékeléseddel mindenkor segítettél. Neked is mondom, ha könyv lesz belőle (úgy néz ki, az lesz) -küldök majd belőle Neked egy tiszteletpéldányt.

Köszönettel és üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-05-09 16:58:29

válasz Rozán Eszter (2008-05-09 10:01:00) üzenetére
Tökéletesen így van, és köszi, hogy szólsz. Elvileg én is tudom, (tudnom kéne) s mégis benne marad az átolvasás után is.
Köszönöm, hogy végigolvastad, és észrevételeiddel végig segítettél. Ha könyv alakban megjelenik, küldök majd egy példányt részedre.
Mindent köszönök mégegyszer kedves Rozália!

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-05-09 10:01:00

Tehát mégsem happy end? Vagy mégis? Jó, hogy az olvasóra bízod ennek eldöntését, ki-ki eldöntheti vérmérséklete szerint. Nos, hogy mi a szerelem? Csetényinek vagy Szóka Balázsnak van igaza? Nehéz erre választ adni, de nagyszerű regényedben jól körüljártad a témát, és ragyogóan elénk tártad a kort.
Bocs, hogy mindig a helyesírásra hívom föl a figyelmedet, de: az "Amilye volt, az már mások kincse", az amije az birtokos rag, és akkor pontos "jé".

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)