Talmi ragyogásod csak árnyék,
üres korsó, tartalma rég elfolyt,
hiába mondom, hogy várj még,
csak indulnál, keresed a tébolyt.

Közhelyeid áradat rémít,
úgy hiszed, komoly szellemesség,
nem volt ily csuda alak még itt,
sok hozzád hasonló kellene még,

hiszed magadról önhitt gőgben,
s csak gyűlik egyre a gerenda,
szálkát ostorozol más szemében,
a tiéd a látásod elrontja.

Vénusz született tavaszi széllel,
gráciák ugrándozták körül,
de neked nem jutott több étel,
farkas jött elő a fa mögül.

Vagy mégsem? Nincs ott más csak a sötét,
elbújtak remegő angyalok,
farkasnak vélték komor lelkét,
bárhogy történt, én akkor is maradok.